CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ

Hogyan vedd rá, hogy együttműködjön 4+1 lépésben

Van az az állapot, amikor már a reggelekre is szorongással gondolsz? Egy újabb nap, amikor a gyereked érthetetlen és teljesen indokolatlan dolgokon fog kiborulni és visítani és/ vagy zokogni és nem tudod rávenni, hogy együttműködjön? És tudod, hogy neked ehhez már semmi, de semmi türelmed nincs, mert a hátad közepére se kívánod az egész napos nyavajgást! Ismerős?

Várod azt a napot, amikor a gyermeked egyszercsak úgy ébred fel, hogy minden gondját, baját elmondja neked, szépen kér és előzékenyen felajánlja a segítségét a legtöbb tevékenységhez? Biztosan létezik ilyen gyerek is, aki az első adandó alkalommal felajánlaja, hogy együttmöködjön és ezt a jó tulajdonságát a levegővétellel szívja magába. A legtöbbük viszont nem így indul neki a nagyvilágnak.

Az a rossz hírünk, hogy ahhoz, hogy a gyermeked együttműködjön, ahhoz neked kell többet dolgoznod az élete első jó pár évében. Kitartóan és türelmesen. De az a jó hírünk, hogy az együttműködés tanulható.

Nem, sajnos az sosem elég ha csak elmondjuk (akár 1654*), mutatnunk is kell és ami a legfontosabb, hogy hitelesnek kell maradnunk.

Szóval mi az amit mi tehetünk azért, hogy a gyermekünk együttműködjön?

  1. Figyelem! – Amikor valami olyan dolog történik, amin nettó 1,5 másodperc alatt kiakadsz és azonnal bevillan, hogy “már megint mi a bajod van?”, akkor vegyél egy (sok) levegőt és figyelj. Pontosan mi történt a gyerekkel? Mit szeretne? Figyelj oda rá ítélkezés nélkül, ahol nincs helye a te saját beleerőltetett elképzeléseidnek. Alázattal, elvárások nélkül figyelj.
  2. Validálás! – Fogadd el az érzéseit. Akkor is ha számodra teljesen bagatellnek is tűnik. Legyen alapvetés, hogy érzésekkel nem vitatkozunk. Tudjuk, hoyg ezt nagyon nehéz kivitelezni, hogy ne legyen zsigerből válasz, hogy “katona dolog”, “nem is fáj annyira”, “emiatt nem kell sírni” stb… De mi nem dönthetjük el, hogy a másik mit érez. Nem oktatunk, edukálunk, prédikálunk egy olyan embernek, akivel nem vagyunk szinkronban. Nincs értelme, mert akár bizalomvesztéssel is járhat. Ennek is megvan az ideje, de nem itt, amikor valakinek a viharában próbálunk támogatni és sérülékeny. Épp csak beengedett a bizalmába és a komfortzónájába, nem vágom azonnal “pofon”.
  3. Kapcsolódás! – Aktív figyelem és az érzelmek jogosságának elismerése nélkül nem tud megvalósulni a tiszta, harmonikus kapcsolódás. Természetesen a saját gyermekünkkel sokszor elég csak egy mosoly vagy egy ölelés és azonnal összekapcsolódva érezhetjük magunkat. Ez itt lehet egy érintés, egy elismerés, egy vicces megjegyzés, akár csiklandozás vagy bármi olyan gesztus, amely a szeretet nyelvén szól a másikhoz.
  4. Együttműködés és közös működés! – Ezen a ponton jutunk el oda, hogy tudom módosítani a másik ember viselkedését. Vagy a saját hozzáállásomat. Itt még mindig nincs helye az edukációnak, a kioktatásnak pedig sosem jön el az ideje. Viszont azt már előre vetíthetjük, hogy egy reflexió milyen eredményt hoz ki az előbbi helyzet után. Azaz, mi történt most, hogyan éreztük benne magunkat, mit lehetne legközelebb másképpen csinálni? Ezt is megkérdezzük és közösen válaszoljuk meg.
+1. Segítsetek a gyermekeiteknek, hogy bővüljön az érzelmi intelligencia fogalmi körébe emelhető szókincsük. De nem akkor, amikor ilyen     helyzetben vagytok. Az EQ fejlesztés egy külön helyzetgyakorlat legyen.

Ahhoz, hogy minden lépésen végig tudjatok menni, ahhoz először neked is egynsúlyba kell kerülnöd. De ha sikerül túllépned azon, hogy zsigerből reagálj és megadod magatoknak azt az időt, ahol mind a ketten végig tudtok lépkedni a folymaton, akkor hidd el, hogy ezek a körök egyre rövidebbek lesznek. Ha a gyerekednek szüksége van egy kis időre, amíg beenged a bizalmába, akkor add meg neki. Ha nem ő azonnal tud kapcsolódással reagálni, akkor add meg neki ezt az igényét és tudni fogja, hogy hozzád fordulhat.

Ne csak azt ismételgesd neki, hogy neked bármit elmondhat, mert érezni fogja ha te nem tudsz tiszta figyelemmel figyelni rá. Beszélj te is bármikor az érzéseidről. Bátran mondd el a gyermekednek, hogy fáradt vagy, türelmetlen vagy, szomorú vagy vagy éppen boldog. Ahhoz, hogy együttműködjön a gyermeked, ahhoz neked is együtt kell tudnod működnöd.

És amit ne felejts el, hogy ezt a 4 lépéses módszert az összes kommunikációdba beépítheted. Korosztálytól függetlenül. Gyakorold és akkor el fogsz jutni arra a szintre, amikor a testvérek nem azonnal gyepálni kezdik egymást, hanem megkérdezik a másiktól, hogy mit szeretnél? majd közösen találnak megoldást a felmerült gondjukra.

Nem, nincs rá egy kapszula, amit megesznek reggel és egész napos hatása a fenti lépések azonnali alkalmazása.

Kitartás, gyakorlás és példamutatás. Menni fog nektek is!

Ha úgy érzitek, hogy segítségre van szükségetek, írjatok nekünk vagy figyeljétek a programjainkat, ahol találkozhatunk!

Kövessetek minket Facebookon vagy csatlakozzatok hozzánk a támogató csoportunkban.

CSALÁD SZEREPE · SZENZOROS BLOG

Egy ANYA naplója (2.rész)

— vigyázat, felkavaró, mélyről meginduló bejegyzés következik! —

– Szenzoros feldolgozási zavar egy anya lelkén át megszűrve –

Kedves Naplóm!

Tegnap véget ért a téli szünet és ma újra iskolába, óvodába mentek a gyerekeim. Emlékszem 2-3 éve egy ilyen januári hétfő szent ünnepnap volt, várva-várt megváltás a hosszú, kihívásokkal teli téli szünet és a tökéletlen ünnepek után.Akkoriban, bár én ennek egyáltalán nem voltam tudtában, a gyerekem mindenkit tökéletesen megvezetve maszkolta szinte végig az óvodás éveket. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy az
óvodában okos, ügyes, motiválható, szófogadó, kifogástalan viselkedésű kislányom a csoportszobából kilépve hárpiává változott. Szerencsétlenségemre ez minden alkalommal rajtam csattant, mert én jártam érte a húgával az óvodába. Gyakorlatilag az első kérdése veszekedésbe/kirohanásba torkolt és onnantól szinte lefekvésig ment a harc, az örökös ellenkezés, a testvére szekálása. A világ legrosszabb anyjának éreztem magam és egyre erősebben motoszkált bennem a kérdés, hogy hogyan fordulhat ki magából ennyire az a gyerek, aki az idegenek, az óvónők, a doktornéni, de még a pszichológus előtt is egy földreszállt angyal, egyedül engem és a szűk családját tiszteli meg ezzel a folyamatos ellenkező, dühös, impulzív viselkedéssel.

Bár láttam volna akkor ezt az egészet összefüggéseiben és bár tudtam volna fele ennyit a szenzorosságról, amit most tudok. Bár mertem volna szembemenni a sok jótanáccsal és azokkal a hangokkal, akik egy átlagos kisgyerek elrontott nevelésében keresték a hibát. Sosem tartottam magam különösen jó anyának, de azok a hónapok, évek gyötrelmesek voltak. Mikor pedig egyre tehetetlenebb vagy, egyre jobban érzed kifolyni az irányítást a kezed közül, úgy leszel egyre kétségbeesettebb és kerülsz egyre távolabb a kézenfekvő megoldásoktól.

Sosem felejtem el azt a nyári napot, mikor egy táborban töltött konfliktusos napja után az ismerős konduktorunk egy kávé mellett végre kimondta, amit én hosszú hónapok óta tudtam legbelül, hogy a lányom viselkedése már nem fér bele abba, amit egy tipikus 5,5 évestől elvárunk. Rengeteg helyen lógott ki a rendszerből, rendkívül szűk volt rá a skatulya és időről-időre már kortárs közösségben is elkezdte tágítani a határait. Néhány hónapon belül sok testi és lelki furcsaságának lett neve, s ma már tudom, hogy egy SPD-s, szenzoros ingerkereső, multiallergiás, atipikusan tehetséges kislányt nevelünk, ennek minden szépségével és buktatójával.

Mára már megfordult a világ, reggelente gyomorgörccsel gondolok az iskolára és alig várom, hogy hazaérjen hozzám. Bármennyire is jó helyen van, folyamatosan látom és érzem, hogy nem ismerik, nem értik igazán. Míg korábban azt gondoltam, bárki más jobban kezeli, jobban szót ért a gyerekemmel, mára megtanultam értelmezni a legapróbb jeleit is és néha már ő maga is képes kimondani, mi zavarja leginkább. Folyamatosan gyakorlom az elfogadást. Próbálom átkeretezni a dolgokat, tökéletességet keresni a tökéletlenségben és kimerevíteni azokat a pillanatokat, amik erőt adhatnak egy nehezebb napon. Olyankor piszok nehéz, sokszor nem tudom már magam mivel vigasztalni, akkor pedig pár percre/órára jó belesüllyedni az önsajnálat mocsarába. Legerősebb kapaszkodóm pedig, hogy kezdem megérteni, mivel állunk szemben. A megismerés pedig hatalmas erőt adott és újra megéreztem azt a szülői kompetencia érzést, amiről már régen lemondtam.

Tudom, hogy nem vagyok tökéletes anya, nincs mindig türelmem a játszmákhoz, de egyre többször értem meg, mi húzódik ezeknek a húzd meg- ereszd meg játékoknak a hátterében és már sokszor képes vagyok egy kérdéssel, öleléssel, viccel elkerülni a robbanást.

Gyomorgörccsel vártam ezt a januári hétfő reggelt. Soha nem gondoltam volna, de egyre többször gondolok elfogadással arra, hogy magántanuló legyen. Hogy kicsit kiszálljunk a mókuskerékből, amit tökéletes neurotipikus gyerekek és pedáns szüleik hajtanak. Néha jó lenne csak úgy elbújni a világtól és megélni együtt minden tökéletlen napot a maga tökéletességében minden elvárást nélkülözve. Már értem, hogy ezekre találták ki a téli szünetet.

CSALÁD SZEREPE · SZENZOROS BLOG

Egy ANYA naplója

—- vigyázat, felkavaró, mélyről meginduló bejegyzés következik! —- Szenzoros feldolgozási zavar egy anya lelkén át megszűrve —– 

Kedves Naplóm!

 

A mai nap is egy szar volt, egy utolsó, bűzös, híg fos, a pöcegödör legalja, ahonnan alkalmanként kinézel, hogy pillanatokra elmerülj a normális világban. Hogy azt érezd, hogy élsz, úgy igazán.

Nem elég aludni, ha a lelkünk fáradt el.
forrás: pexels (#marcelo_chagas) Egy anya naplója

Hogy az előző fél óra, a meltdown, az üvöltés, a csúnya beszéd, csapkodás, az ordibálás és dobálás csak egy rossz álom. Nem velem történik. Nem az én mindennapjaim, nem az én valóságom.

Néha elképzelem, hogy hogyan alakult volna az életem, ha mindkét gyerekem neurotipikusnak születik?!

Milyen lenne az a szirupos, cukormázas, rózsaszín anyaság, amiről anyám, Ördög Nóra meg a Kismama magazin beszél?!

Eszembe jut, hogy esténként, altatás után, nem a szenzoros –, ADHD-s, autista Facebook csoportokat túrom, hanem az anyukás adok-veszek csoportban Next őzikés ruhákat vadászok a karácsonyi fotózásra. De évek óta nem járunk ilyen helyekre. Na jó, tavaly azért készült rólunk egy karácsonyi kép, a Mikulás ünnepségen, a férjem munkahelyén, nem sokkal azelőtt, hogy egy kiborulás közepén a garázson keresztül távoznunk kellett a buliról, mert az előre egyeztetett mindenmentes Mikulás csomagba mégsem mentes dolgok kerültek, így nem kaphatott belőle.

Aztán arra is gondoltam, milyen lenne fejlesztés helyett balettre járni vagy akrobatikus rockira és hogy szeretnék én is népszerű anyuka lenni, akivel mások kedélyesen elbeszélgetnek az iskola előtt, míg a gyerekekre várunk, de legalábbis nem fordítanának hátat, ha megjelenek.

Sokszor gondolok rá, hogy min múlott?!

Genetikán, a terhesen kapott H1N1 oltáson, a koraszülésen, oxigénhiányon vagy ezeken mind együtt? Esetleg a Sorson, Karmán, Istenen, valami felső hatalmon?

Persze a mindennapokban ezek ritkán jutnak eszembe. Sokszor csak teszem a dolgom, mint egy robot, főzöm a mentes menüt, adagolom a vitaminokat, megyünk a fejlesztésekre, századszor is kedvesen megkérem, ne bántsa a húgát, ha az sikít, ne kenje össze vizes gyurmával a frissen mosott tükröt vagy legalább a vacsoraasztalhoz vegyen fel minimális ruhát az Éva kosztüm helyett.

És ma mi volt a baj? Fáradt volt? Éhes? Front van, esetleg telihold? Kimerítette a matek? Zavarta a húga? Nem jutottunk le a levegőre? Esetleg ezek mind vagy bármilyen kombinációja?

Sokszor egy rohadt nyuszikának érzem magam, akivel sapkában és anélkül is csak a baj van. Közben meg tudom, hogy a legnagyobb baja neki van a világgal, önmagával, a dühének a kontrollálásával, az őt cserbenhagyó érzékelésekkel, amitől a világ instabil lesz és kiszámíthatatlan és most ki kell engednem a gőzt, mert én vagyok életének legbiztosabb pontja meltdownon innen és túl.

 

—– ezeket az érzéseket egy olyan anya tolla formálta szavakká, mondatokká, aki évek óta érteni próbálja a gyermekét. Az írásait név nélkül, legmélyebb tisztelettel, lecsupaszított őszinteségében jelenítjük meg az ő engedélyével. ——

www.facebook.com/szenzoroskert oldalon tudtok követni bennünket

A szenzoros gyerekek szülei FB csoportban pedig kapcsolódhattok a közösségünkkel, anya és apa sorstársakkal, szakemberekkel és pedagógusokkal.

 

Szeretnél többet olvasni a szenzoros feldolgozási zavarról? Az oldalunkon sok bejegyzést találsz a témában az elinduláshoz!

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ

A szelektív mutizmus kezelése

A szelektív mutizmus kezelésére létezik konkrét módszer?

Somosi Melinda cikkében elolvashatjátok, hogy mi a helyzet jelenleg Magyarországon a szelektív mutizmus témáját illetően.

Választ kaphattok arra, hogy a felismerés után mi a következő lépés. Hol keress segítséget, kihez fordulj? Hogyan kezeld, hogy a gyermeked nem beszél, vagy csak bizonyos helyzetekben nem beszél?

“A lelki betegségek többségénél, így a szelektív mutizmus esetében is a kiváltó ok megtalálása a fő szempont, illetve a bizonytalansági faktorok lépésről-lépésre való megszüntetése. Ezekkel az apró, leheletnyi lépésekkel lehet pozitív eredményt elérni, amivel a gyermek szorongása csökken, biztonságérzete pedig növekszik.”

Ez a kis részlet a cikkből rámutat, hogy ezek a gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak a környezetükre és emiatt is fontos, hogy minél pontosabban be tudjátok azonosítani a probléma kiváltó okát és csak ezután lehet próbálkozni a megoldási lehetőségekkel.

Melinda előző cikkét itt olvashatjátok el, a weboldalát pedig itt tudjátok böngészni.

Készítsetek magatoknak egy finom kávét vagy teát, kuckózzatok be egy kényelmes fotelbe és olvassátok el az alábbi cikket.

 

Létezik konkrét módszer a szelektív mutizmus kezelésére?

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ

Szelektív mutizmus

Fogadjátok szeretettel Melinda bemutatkozását, aki a következő hónapokban bemutatja nekünk mi az a szelektív mutizmus.

Sziasztok!somosi-melinda

Somosi Melinda vagyok. Egy volt szelektív mutista gyermek édesanyja.

Létrehoztam a https://beszedmumus.hu/ weboldalt, ami a szelektív mutizmus témát teljes körűen igyekszik felölelni. Az oldalon blogcikkek, lélekmelengető bejegyzések, családi történetek és webshop is működik.

Saját tapasztalataimat megosztva egyre több családnak, illetve gyermeknek szeretnék segítséget nyújtani.

Mi a SZELEKTÍV MUTIZMUS?

Leginkább gyermekeket (3-6 éves) érintő szorongásos kórkép, amikor a gyermek legtöbbször a szűk családon kívül senkivel nem beszél, illetve általában felnőttekkel nem beszél.

Célom:

Minél szélesebb körben megismertetni az embereket a szelektív mutizmussal, annak előnyeivel (igen, ilyen is van szerintem) és árnyoldalaival, lehetséges kezelésével. Sajnos még a mai napig kevesen, vagy egyáltalán nem tudják, hogy mit is jelent ez a kifejezés. Ez leginkább az óvodai és iskolai közösségben jelenthet nehézséget.

Fontos, hogy minél többen tudjanak megfelelő módon hozzáállni ehhez az állapothoz.

Megírtam az első gyakorlati kézikönyvet szelektív mutizmus témában, A Beszédmumus címmel.

A könyv mind a családoknak, mind a pedagógusoknak közvetíti a mindennapokba beiktatható gyakorlati tudás-, ismeretanyagot.

A saját történetünket végigjárva mutatom meg, hogy mennyire szerteágazó, összetett és kifürkészhetetlen a mutizmus világa.

A könyv megírását két gyermekpszichológus is támogatta, illetve részt vett a munkálatokban.

Ezen kívül több e-book is megtalálható a beszedmumus.hu weboldalon:

  • Szorongásoldó gyakorlatok, technikák, játékok

  • Útmutatók pedagógusoknak

  • Hogyan kommunikálj egy pedagógussal?

  • Kihívás Program ajánló kiadvány.

Létrehoztam a Kihívás Programot kifejezetten nevelési/oktatási intézmények részére.

A Kihívás Program lényege, hogy minél több óvoda/iskola ismerje a mutizmus kifejezést, és legyen képes kezelni a mutista gyermekeket.

A cél: Minden óvodának/iskolának legyen legalább egy Beszédmumus könyve.

A blogomban megjelenő cikkeket azzal a céllal készítem Neked, hogy:

  • megismerkedhess közelebbről a témával,

  • elsőként végigveszek és megjelenítek számodra konkrét szituációkat,

  • konkrét élethelyzeteket,

  • saját történeteket mesélek el.

Ezzel szeretnélek Téged bátorítani, hogy még több erő és kitartás kísérje mindennapjaitokat.

A családi történetek rovatban egy-egy szelektív mutista gyermek, család valódi történetét ismerheted meg, ami nagyon sok esetben támaszt, útmutatót, segítséget nyújthat számodra.

A facebookon is megtalálsz Beszédmumus név alatt. Itt elsőként értesülhetsz az újdonságokról.

Ezen kívül, amennyiben szelektív mutista gyermeked van, akkor csatlakozhatsz a fb zárt csoportomhoz, ami azzal a céllal jött létre, hogy TUDATOSAN is képesek legyünk tenni gyermekeinkért és önmagunkért minden nap.