CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ

Hogyan vedd rá, hogy együttműködjön 4+1 lépésben

Van az az állapot, amikor már a reggelekre is szorongással gondolsz? Egy újabb nap, amikor a gyereked érthetetlen és teljesen indokolatlan dolgokon fog kiborulni és visítani és/ vagy zokogni és nem tudod rávenni, hogy együttműködjön? És tudod, hogy neked ehhez már semmi, de semmi türelmed nincs, mert a hátad közepére se kívánod az egész napos nyavajgást! Ismerős?

Várod azt a napot, amikor a gyermeked egyszercsak úgy ébred fel, hogy minden gondját, baját elmondja neked, szépen kér és előzékenyen felajánlja a segítségét a legtöbb tevékenységhez? Biztosan létezik ilyen gyerek is, aki az első adandó alkalommal felajánlaja, hogy együttmöködjön és ezt a jó tulajdonságát a levegővétellel szívja magába. A legtöbbük viszont nem így indul neki a nagyvilágnak.

Az a rossz hírünk, hogy ahhoz, hogy a gyermeked együttműködjön, ahhoz neked kell többet dolgoznod az élete első jó pár évében. Kitartóan és türelmesen. De az a jó hírünk, hogy az együttműködés tanulható.

Nem, sajnos az sosem elég ha csak elmondjuk (akár 1654*), mutatnunk is kell és ami a legfontosabb, hogy hitelesnek kell maradnunk.

Szóval mi az amit mi tehetünk azért, hogy a gyermekünk együttműködjön?

  1. Figyelem! – Amikor valami olyan dolog történik, amin nettó 1,5 másodperc alatt kiakadsz és azonnal bevillan, hogy “már megint mi a bajod van?”, akkor vegyél egy (sok) levegőt és figyelj. Pontosan mi történt a gyerekkel? Mit szeretne? Figyelj oda rá ítélkezés nélkül, ahol nincs helye a te saját beleerőltetett elképzeléseidnek. Alázattal, elvárások nélkül figyelj.
  2. Validálás! – Fogadd el az érzéseit. Akkor is ha számodra teljesen bagatellnek is tűnik. Legyen alapvetés, hogy érzésekkel nem vitatkozunk. Tudjuk, hoyg ezt nagyon nehéz kivitelezni, hogy ne legyen zsigerből válasz, hogy “katona dolog”, “nem is fáj annyira”, “emiatt nem kell sírni” stb… De mi nem dönthetjük el, hogy a másik mit érez. Nem oktatunk, edukálunk, prédikálunk egy olyan embernek, akivel nem vagyunk szinkronban. Nincs értelme, mert akár bizalomvesztéssel is járhat. Ennek is megvan az ideje, de nem itt, amikor valakinek a viharában próbálunk támogatni és sérülékeny. Épp csak beengedett a bizalmába és a komfortzónájába, nem vágom azonnal “pofon”.
  3. Kapcsolódás! – Aktív figyelem és az érzelmek jogosságának elismerése nélkül nem tud megvalósulni a tiszta, harmonikus kapcsolódás. Természetesen a saját gyermekünkkel sokszor elég csak egy mosoly vagy egy ölelés és azonnal összekapcsolódva érezhetjük magunkat. Ez itt lehet egy érintés, egy elismerés, egy vicces megjegyzés, akár csiklandozás vagy bármi olyan gesztus, amely a szeretet nyelvén szól a másikhoz.
  4. Együttműködés és közös működés! – Ezen a ponton jutunk el oda, hogy tudom módosítani a másik ember viselkedését. Vagy a saját hozzáállásomat. Itt még mindig nincs helye az edukációnak, a kioktatásnak pedig sosem jön el az ideje. Viszont azt már előre vetíthetjük, hogy egy reflexió milyen eredményt hoz ki az előbbi helyzet után. Azaz, mi történt most, hogyan éreztük benne magunkat, mit lehetne legközelebb másképpen csinálni? Ezt is megkérdezzük és közösen válaszoljuk meg.
+1. Segítsetek a gyermekeiteknek, hogy bővüljön az érzelmi intelligencia fogalmi körébe emelhető szókincsük. De nem akkor, amikor ilyen     helyzetben vagytok. Az EQ fejlesztés egy külön helyzetgyakorlat legyen.

Ahhoz, hogy minden lépésen végig tudjatok menni, ahhoz először neked is egynsúlyba kell kerülnöd. De ha sikerül túllépned azon, hogy zsigerből reagálj és megadod magatoknak azt az időt, ahol mind a ketten végig tudtok lépkedni a folymaton, akkor hidd el, hogy ezek a körök egyre rövidebbek lesznek. Ha a gyerekednek szüksége van egy kis időre, amíg beenged a bizalmába, akkor add meg neki. Ha nem ő azonnal tud kapcsolódással reagálni, akkor add meg neki ezt az igényét és tudni fogja, hogy hozzád fordulhat.

Ne csak azt ismételgesd neki, hogy neked bármit elmondhat, mert érezni fogja ha te nem tudsz tiszta figyelemmel figyelni rá. Beszélj te is bármikor az érzéseidről. Bátran mondd el a gyermekednek, hogy fáradt vagy, türelmetlen vagy, szomorú vagy vagy éppen boldog. Ahhoz, hogy együttműködjön a gyermeked, ahhoz neked is együtt kell tudnod működnöd.

És amit ne felejts el, hogy ezt a 4 lépéses módszert az összes kommunikációdba beépítheted. Korosztálytól függetlenül. Gyakorold és akkor el fogsz jutni arra a szintre, amikor a testvérek nem azonnal gyepálni kezdik egymást, hanem megkérdezik a másiktól, hogy mit szeretnél? majd közösen találnak megoldást a felmerült gondjukra.

Nem, nincs rá egy kapszula, amit megesznek reggel és egész napos hatása a fenti lépések azonnali alkalmazása.

Kitartás, gyakorlás és példamutatás. Menni fog nektek is!

Ha úgy érzitek, hogy segítségre van szükségetek, írjatok nekünk vagy figyeljétek a programjainkat, ahol találkozhatunk!

Kövessetek minket Facebookon vagy csatlakozzatok hozzánk a támogató csoportunkban.

Képzés · KOMMUNIKÁCIÓ · SZENZOROS BLOG · Szenzoros Kert Tündérországban

Ha az életem a Kék Erdőben játszódik, az elveszett kisfiú vagyok vagy inkább a tündér?

részlet a Tündérek a Kék Erdőben című könyvből (Hornyák, 2021.)

 

Tündérek a Kék Erdőben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő, az erdő szélén pedig egy picinyke falucska. A faluban lakott egy kisfiú, akinek a szülei meghaltak régen már. A kisfiú a nagymamájával élt. Nagyon kíváncsi természet volt ez a gyermek, mindig bajba került, mert beleütötte az orrát mindenbe. Bármi történt a faluban, neki tudnia kellett róla. Ez a kíváncsi kisfiú folyton izgett – mozgott, nehezen tudott figyelni a tanító nénire, sokkal jobban érdekelte, vajon hova repülnek a galambok az iskola fölött. Vajon merre kúszik a giliszta, és mivel tölti el az egész napot a vakond? Nem érdekelte az algebra. Nem akart énekelni és kottát olvasni. A világ dolgai izgatták. Minden, ami kint történt. Folyton kérdezgette a tanító nénit, hogy vajon a felhők hova mennek, amikor mi már nem látjuk őket? A pocsolyával mi történik, amíg mi alszunk? A pék mikor alszik?

 

Egyik nap a nagymamája nagyon megszidta a fiút rossz magaviselete miatt. Bánatában a kisfiú nekivágott az erdőnek. Mindig oda vonult el, amikor gondterhelt volt. Szégyellte, hogy ő nem tud olyan ügyes lenni, mint a többiek. Mindenki tudta pontosan, hogyan kell a padban ülni, mikor szabad beszélni. Ő bezzeg mindig elrontotta még ezt is. Nem bírta megjegyezni, hogy jelentkezni kell, és nem figyelt eléggé magára ahhoz, hogy észrevegye, már megint az ablak felé fordulva ül az órán. A tanító néni a falu összes gyerekét tanította egy teremben, így kevés ideje maradt arra, hogy mindenkivel külön foglalkozzon. Ezt a kíváncsi kisfiút sokkal nehezebb volt lefoglalni, mint az összes többi gyereket együttvéve.

Barangolásai alatt soha nem ment messzebb a harmadik erdősáncnál. Tudta, hogy a nagymamája nem tudna olyan messze érte jönni már. Ha pedig elmaradna, ő biztosan utánaindulna.

Ment a kisfiú, sétálgatott. Letört néhány száraz ágat. Nehéz volt a szíve, nem tudta, hogyan tudna jobb gyerekké változni. Vágyott rá, hogy legyen egy barátja, de biztos volt benne, hogy addig, amíg ő a rossz gyerek az iskolában, soha nem lesz egy igazi barátja sem.

Ki akarna barátkozni egy olyan rossz gyerekkel, aki dudorászik órán, és állandóan felidegesít mindenkit a buta kérdéseivel. Pedig ő tényleg tudni akarta ezt a sok mindent.

Bóklászott tovább az erdő óriási fái között, majd megpihent az egyik patak partján. Leült egy faóriás törzsének támaszkodva. A fa kérge egy részen annyira sima volt, és pont úgy ívelt, hogy kényelmesen el tudott helyezkedni az árnyékban. A patakban kristálytiszta víz csörgedezett, csilingelve futott tovább a fák között. Miért nem lehet ezt a csilingelést hallgatni zeneórán? Miért nem lehet ezt megtanulni a hangszereken játszani? Van-e ennél mesésebb hang a világon?

 A kisfiú hallgatta a zenét, amelyben a lombkoronák susogása szolgáltatta a kórust, a kispatak pedig a szólót.

Mélázgatott a fiú a természet csodáján, érezte, ahogyan a nap sugarai simogatják az arcát. Egyre erősebbnek érezte a fényt, ahogyan az áthatolt a lombok alatt. Lehunyta a szemét, élvezte a lágy zenét. Ahogyan a nap melegítette az arcát, az álom kerülgetni kezdte. Lassan álomba merült, elszunnyadt a fa alatt a csörgedező patak partján.

Ő úgy érezte, csak egy pillanatra hunyta le a szemét, de bizony, mire felébredt, már teljesen besötétedett. Annyira megijedt, hogy vajon a nagymamája mit fog szólni, hogy hirtelen felpattant, és futásnak eredt. Szaladt a fák között, a bokrok megtépték a ruháját, a sötét erdőben nem látott semmit, mindenben megbotlott. Majd egy nagyobb gyökér földre kényszerítette. Elesett, és beleszédült az esésbe. Észre se vette, hogy a rossz irányba szaladt el. A földön fekve, szédelegve, egyre jobban aggódni kezdett. Küzdött a könnyeivel. Már nem ismerte fel az erdőt, már nem tudta, hogy hol van. A tenyere alatt érezte a nyirkos mohát, a csúszós faleveleket.

Eltévedt.

Pityeregni kezdett. Bántotta, hogy ő még ezt is elrontotta. Biztosan nagyon aggódik a mamája.

Ott sírdogált egy bokor alatt. Fázott, félt. Magányos volt. Mérges volt. Szomorú. Elhagyatott.

A dühe egyre erősödött. Cikáztak a gondolatai. Minden rossz élménye feltört a legmélyebb emlékeiből is. Már annyira mérges volt, csak azt érezte, hogy rombolni akar. Annyira dühös volt, hogy szétfeszítette az érzés. Fel akart robbanni, ordítani akart, ütni, törni, zúzni. Keservesen zokogni kezdett, ordított a feje felett elvonuló sötét felhőknek, ahogyan néha eltakarták a holdat.

Összeroskadt, tehetetlenségében már csak sírni tudott.

Elég régóta itt ücsöröghetett már, amikor egy vékonyka, halk hangot hallott meg.

Nem is tudta, honnan jött a hang, de tudta, hogy abba kell hagynia a pityergést, hogy hallja, ki beszél hozzá.

–  Miért sírsz, drága lélek? – kérdezte a kedves hang.

–  Hagyj békén! – morogta oda a kisfiú.

– Látom, nem érzed jól magad. Szívesen hagylak, ha ezt akarod. Egy ideig idekuporodok a bokor tövébe, és vigyázok rád, amíg jobban nem érzed magad. Szólj, ha szeretnél beszélgetni, vagy jól esne egy ölelés. Én várok rád.

Nem tudott mit válaszolni a kisfiú. Nagyon meglepődött. Ilyet neki nem szoktak mondani.

–      Nincs szükségem rád, menj el! – próbálkozott újra a kisfiú.

–      Ha szeretnéd, arrébb megyek. Sajnos azonban nem tehetem meg, hogy elmegyek. Az én erdőmben vagy. Az én feladatom, hogy vigyázzak rád. De ne aggódj, az én világomban szabad dühösnek lenned. Ordíthatsz is. Bárhogyan érezheted magad. Ha pedig már nem akarod rosszul érezni magadat, akkor érezheted jól is. Itt nálunk egészen egyszerű ez.

–      Nem is érzem rosszul magam. Most már tényleg hagyj békén te, rusnya dög!

–      Tudod, én szívesen vagyok veled, és szabad magad rosszul érezned is. Azt sajnos nem engedhetem meg, hogy bánts engem vagy bárki mást. Én itt vagyok veled, amíg elmúlik a rossz kedved. Egyébként mi miatt vagy ennyire dühös?

–      Nem vagyok dühös! – ordította a kisfiú.

–      Rendben. Kérlek, velem ne ordibálj. Én csak azért vagyok itt, mert úgy látom, szeretetre vágysz. Én tudlak téged szeretni. Úgy érzem, hogy igazán szeretetre méltó lelked van.

A kisfiú nem tudta, mit mondhatna. Újra potyogni kezdtek a könnyei. A bokor alól közelebb húzódott a kedves hang gazdája, és a vállára tette a kezét.

–        Sírj nyugodtan. Engedd ki bátran. Szabad sírni. Az én erdőmben mindent szabad érezni.

–        Milyen erdő ez? Eltévedtem. Hol vagyok?

–        Ez a Kék Erdő, egy különleges varázsvilág, ahol tündérek laknak. Olyan tündérek, mint te magad is vagy mint én.

–        Ezt hogy érted? Én nem vagyok tündér. Csak egy hülye gyerek vagyok, akit mindenki utál. Egy felesleg vagyok. Egy teher. Senki nem szeret engem igazán. Te meg én nem is hasonlítunk, miről beszélsz?

–        Nem kell hasonlítanunk. Az a jó, ha mind különbözőek vagyunk. Így mindig találunk egymásban valami különlegeset, amit csodálhatunk és amit megtanulhatunk egymástól. Nem ez a lényeg? Hogy mindig tudjunk növekedni? Hogy minden nap egy picivel jobbá váljunk, egy picivel jobbá tegyük a világunkat?

–        Nem tudom. Lehet. Haza akarok menni a nagymamámhoz.

–        Rendben. Elkísérlek az erdő széléig.

A kisfiú nagyon kíváncsi lett, nem tudta legyőzni a természetét, de emlékezett, mennyire türelmetlen szokott lenni mindenki a faluban, amikor kérdezett, így most nem mert megszólalni. Követte az új barátját.

Egy patak partjára értek, ahol egy tutaj várta őket. Felszálltak, megkapaszkodtak az evezőkben, és ellökték magukat a parttól. A kisfiú leste, hogyan hajtja a tutajt a másik, és utánozni próbálta.

A holdfény megvilágította az arcukat, a patak felszínén megtört a csillagok fénye. A kisfiú csodálattal figyelte a mellette evező tündért. Megfigyelte a furcsa sapkáját, a ruháját. Valahogy úgy látta, hogy ez a tündér majdnem ugyanolyan, mint ő. Nem zavarta a tündér csúcsos füle, sem pedig a nagy szemei, amelyek kristályokként ültek az arcán állandóan mosolyra készen.

Egyre világosabb lett, és a fények a vízfelszínen játszadozni kezdtek, színessé váltak, táncoltak. Ragyogó falhoz értek, amin egy hatalmas kapu volt. Az óriási kapu előtt több csónak ringatózott, mindegyikben egy-két tündér. Némelyiknek hosszú fehér haja volt, de mindegyik ugyanolyan sugárzóan mosolygó szemekkel figyelte a kisfiú érkezését. Úgy üdvözölték, mintha régóta várnák őt. Ahogyan kinyílt a kapu, egy egész tündérváros tárult a kisfiú elé. Minden tündér megállt egy pillanatra, és nagy szeretettel, örömmel köszöntötte a kisfiút.

Felcsillant a szemük, ahogyan meglátták őt. Érezte a kisfiú, hogy a puszta jelenlétével is örömet okozott. Úgy tűnt, itt a puszta létezése is boldogságot hozott a tündérekhez.

–        Szeretnél kérdezni az otthonomról? – kérdezte a tündér a tutajt hajtva.

–        Rengeteg kérdésem van!

–        Akkor kérdezz! Figyelek rád!

A kisfiú hadarni kezdett, ömlöttek a gondolatok az agyába, nem is tudta, milyen sorrendben tegye fel a kérdéseit, hogyan tudna minden pillanatot megőrizni. Érezni akarta örökké ezt a szeretet, ami itt mindent körbevett. Ahogyan keresztül hajóztak Tündérváron, átértek a várfal másik oldalára, és kihajóztak a holdfénybe. Csordogáltak tovább a patakon, maguk mögött hagyták a tündérek mesés városát. Közben a kisfiú csak kérdezett és kérdezett. A tündér pedig türelemmel válaszolt mindenre.

Az erdő széléhez közel kikötöttek, sétáltak tovább a fák között.

–        Szeretnék visszajönni hozzád. – suttogta óvatosan a kisfiú. Elszomorodott a szíve, ahogy arra gondolt, hogy neki vissza kell mennie az iskolába. Oda, ahol senkinek nem csillan fel a szeme, amikor a terembe lép. Inkább csak nagy sóhajokat hall mindig, akármerre jár.

–        Téged már megérintett a tündérek ereje. A szívedben van a Kék Erdő varázslata. Keresd mindig önmagadban a szeretetet. És, amikor úgy érzed, hogy szükséged van rám, sétálj csak vissza a patak partjára, érintsd meg a víz tükrét. Én akkor hallani fogom, hogy a szíved szomorú, és barátra vágysz. Akkor eljövök érted újra, és játszhatunk együtt.

A kisfiú lelke megtelt reménnyel. Elindult haza a nagymamájához. Tudta, hogy a mamája nagyon mérges lesz, de már nem félt. Ezután a kisfiú minden nap eljött a tündérhez játszani iskola után. Egész életükben barátok maradtak.

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ

A szelektív mutizmus kezelése

A szelektív mutizmus kezelésére létezik konkrét módszer?

Somosi Melinda cikkében elolvashatjátok, hogy mi a helyzet jelenleg Magyarországon a szelektív mutizmus témáját illetően.

Választ kaphattok arra, hogy a felismerés után mi a következő lépés. Hol keress segítséget, kihez fordulj? Hogyan kezeld, hogy a gyermeked nem beszél, vagy csak bizonyos helyzetekben nem beszél?

“A lelki betegségek többségénél, így a szelektív mutizmus esetében is a kiváltó ok megtalálása a fő szempont, illetve a bizonytalansági faktorok lépésről-lépésre való megszüntetése. Ezekkel az apró, leheletnyi lépésekkel lehet pozitív eredményt elérni, amivel a gyermek szorongása csökken, biztonságérzete pedig növekszik.”

Ez a kis részlet a cikkből rámutat, hogy ezek a gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak a környezetükre és emiatt is fontos, hogy minél pontosabban be tudjátok azonosítani a probléma kiváltó okát és csak ezután lehet próbálkozni a megoldási lehetőségekkel.

Melinda előző cikkét itt olvashatjátok el, a weboldalát pedig itt tudjátok böngészni.

Készítsetek magatoknak egy finom kávét vagy teát, kuckózzatok be egy kényelmes fotelbe és olvassátok el az alábbi cikket.

 

Létezik konkrét módszer a szelektív mutizmus kezelésére?

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ

Szelektív mutizmus

Fogadjátok szeretettel Melinda bemutatkozását, aki a következő hónapokban bemutatja nekünk mi az a szelektív mutizmus.

Sziasztok!somosi-melinda

Somosi Melinda vagyok. Egy volt szelektív mutista gyermek édesanyja.

Létrehoztam a https://beszedmumus.hu/ weboldalt, ami a szelektív mutizmus témát teljes körűen igyekszik felölelni. Az oldalon blogcikkek, lélekmelengető bejegyzések, családi történetek és webshop is működik.

Saját tapasztalataimat megosztva egyre több családnak, illetve gyermeknek szeretnék segítséget nyújtani.

Mi a SZELEKTÍV MUTIZMUS?

Leginkább gyermekeket (3-6 éves) érintő szorongásos kórkép, amikor a gyermek legtöbbször a szűk családon kívül senkivel nem beszél, illetve általában felnőttekkel nem beszél.

Célom:

Minél szélesebb körben megismertetni az embereket a szelektív mutizmussal, annak előnyeivel (igen, ilyen is van szerintem) és árnyoldalaival, lehetséges kezelésével. Sajnos még a mai napig kevesen, vagy egyáltalán nem tudják, hogy mit is jelent ez a kifejezés. Ez leginkább az óvodai és iskolai közösségben jelenthet nehézséget.

Fontos, hogy minél többen tudjanak megfelelő módon hozzáállni ehhez az állapothoz.

Megírtam az első gyakorlati kézikönyvet szelektív mutizmus témában, A Beszédmumus címmel.

A könyv mind a családoknak, mind a pedagógusoknak közvetíti a mindennapokba beiktatható gyakorlati tudás-, ismeretanyagot.

A saját történetünket végigjárva mutatom meg, hogy mennyire szerteágazó, összetett és kifürkészhetetlen a mutizmus világa.

A könyv megírását két gyermekpszichológus is támogatta, illetve részt vett a munkálatokban.

Ezen kívül több e-book is megtalálható a beszedmumus.hu weboldalon:

  • Szorongásoldó gyakorlatok, technikák, játékok

  • Útmutatók pedagógusoknak

  • Hogyan kommunikálj egy pedagógussal?

  • Kihívás Program ajánló kiadvány.

Létrehoztam a Kihívás Programot kifejezetten nevelési/oktatási intézmények részére.

A Kihívás Program lényege, hogy minél több óvoda/iskola ismerje a mutizmus kifejezést, és legyen képes kezelni a mutista gyermekeket.

A cél: Minden óvodának/iskolának legyen legalább egy Beszédmumus könyve.

A blogomban megjelenő cikkeket azzal a céllal készítem Neked, hogy:

  • megismerkedhess közelebbről a témával,

  • elsőként végigveszek és megjelenítek számodra konkrét szituációkat,

  • konkrét élethelyzeteket,

  • saját történeteket mesélek el.

Ezzel szeretnélek Téged bátorítani, hogy még több erő és kitartás kísérje mindennapjaitokat.

A családi történetek rovatban egy-egy szelektív mutista gyermek, család valódi történetét ismerheted meg, ami nagyon sok esetben támaszt, útmutatót, segítséget nyújthat számodra.

A facebookon is megtalálsz Beszédmumus név alatt. Itt elsőként értesülhetsz az újdonságokról.

Ezen kívül, amennyiben szelektív mutista gyermeked van, akkor csatlakozhatsz a fb zárt csoportomhoz, ami azzal a céllal jött létre, hogy TUDATOSAN is képesek legyünk tenni gyermekeinkért és önmagunkért minden nap.

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ

Rettegett dackorszak -babajelekkel valóban megkönnyíthető?

Rettegett dackorszak -babajelekkel valóban megkönnyíthető?

A dackorszak az az időszak, ami kb. 2 éves kor körül kezdődik, amikor a kisgyerek életében elkezdődik az önállósodás, a saját akaratának kifejezése, határainak próbálgatása. Elkezd alakulni az éntudat. Ez nehéz helyzetek elé állíthatja a a szülőket, ha nincs meg egy gördülékeny kommunikáció a gyermek és a szülő közt. 

 

Mi történik, ha nem értjük meg a gyermeket, és nem kap kielégítő visszajelzést a jelzéseire? 

  • Ha a baba folyamatosan téves visszajelzést kap a közlési szándékaira, idővel csökkenni fog kommunikációs kedve, önbizalma. 
  • Bizalma megrendül a környezete felé. 
  • Mivel nem kap megfelelő visszajelzést, (eszköz híján, hiszen a szülő sokszor bármennyire is szeretné, nem képes megérteni, mit szeretne gyermeke) a frusztráció rengeteg hisztit, és sírást szül majd.

Teljesen kiküszöbölni nem tudjuk, de az odafigyelés, gyermekünk szükségleteinek, gondolatainak ismerete nagyon sokat könnyíthet ezen a korszakon. Érdemes már születéstől kezdődően foglalkozni ezzel, minél hatékonyabb oda-vissza kommunikációt alakítani ki csemeténkkel. 
Kép3

A babajelbeszéd – legalább alapszinten történő – megismerése minden szülőnek kiemelten ajánlott. 

Miért? 

  • A babajelbeszéd rendkívüli hasznát világszerte ismerik, és elismerik a szülők, főként akik saját bőrükön tapasztalják, miért is lesz egyszerűbb a gyermekkel, ha megismerkedünk a babajelekkel. 
  • Már korán elkezdünk tudatosan figyelni babánk jelzéseire, és megismerjük ezeket.
  • Sokkal többet beszélgetünk és vagyunk interakcióban vele, ezzel erősítve a kapcsolatot, egészséges kötődést, és bizalmat.
  • A gyermek együttműködőbbé válik, mert kompetensebbnek érzi magát sajt életének történéseiben, van beleszólása ezekbe már a beszéd előtt is, nem csak megtörténnek vele a dolgok. 
  • A babajelek használata nem csak kifejezni segít, hanem a megértést is, ettől a gyermek nyugodtabb, együttműködőbb, és kiegyensúlyozottabb. 
  • A baba egy rendkívül támogató, egyszerű, játékos, és fejlesztő „eszközt” kap a kezébe, mellyel megtanulja kifejezni akaratát, szükségleteit, érzéseit, problémáit, a sírás, földhöz csapás, hiszti helyett. 

Érdekesség: Megfigyelések alapján az a gyermek, aki még 2 éves korában nem beszél, vagy nem tudja magát megértetni, 6 évesen sokkal visszahúzódóbb, és bátortalanabb társainál

Kép2

Miben segít még a dackorszak során a babajelbeszéd? 

A babánál: 

  • a kézjelek használatával könnyebben megérti és megtanulja a szavak jelentését
  • nyugodtabb lesz, mert van egy eszköze a kifejezésre 
  • kevesebb lesz a szorongás, frusztráció, és sírás 
  • fejleszti az érzelmi és értelmi intelligenciát 
  • sikerélményt ad a babának, hogy már szavak nélkül is képes megértetni magát 
  • önbizalma, önbecsülése egészségesen fejlődik 

A szülőnél: 

  • egyszerűbben megérti babáját
  • nyugodtabb, mert van egy eszköz a könnyebb megértéshez
  • játéktevékenységen keresztül olyan pluszt tud adni gyermekének, mely ráadásként rendkívül fejlesztő is

A szülő-gyermek kapcsolatban: 

  • a megértés – megértettség hatására harmonikusabb baba-anya kapcsolat
  • erősödik a bizalom, biztonságos kötődést támogatjuk 
  • anya/apa kompetensebbnek érzi magát szülői feladataiban, hiszen tudja, hogy képes megfelelően reagálni gyermeke igényeire

 

A babajelbeszédet otthoni körülmények között is könnyedén elsajátíthatja, és játékosan taníthatja gyermekének. Ehhez rengeteg segítség található a Mesélő Jelek™ Program honlapján. 

cnngecnefooillja

Nyéki Márta

pedagógus, babajelbeszéd oktató, a Mesélő Jelek™ Program alapítója

www.meselojelek.hu