Etess meg!

Bundáskenyér és barátai – receptek

Sok bloggertől hallom azt, hogy nem hajlandóak leírni márkákat, nem ajánlanak cégeket ingyen. Mert az ugye reklám. És azért a cég fizessen. Nekem nincs időm, energiám, kedvem ezekkel a cégekkel megállapodásokat kikönyörögni, szóval teljesen rendhagyó módon most jöjjön egy sor márkanév. Tudom, ingyenreklám, és nem kéne, de a szükség nagy úr, és most sokak írtak már nekem, hogy diétáznának, de konkrétan hogyan kellene is elkezdeniük, az rejtély. Tehát, vágjunk is bele!

Recepteket kérteket, én azt ígértem, de valójában mégis megszegem az ígéretem, mert nem tudok recepteket. Én nem vagyok gasztroblogger, nem tudok szakácskönyvet írni, még a mérlegemben se cseréltem elemet már vagy egy éve, így a mennyiségekről sincs semmi fogalmam. De őszintén? Erre nincs is szükség. A lényeg nem a hány gramm, hanem az, hogy megtanuljuk az új alapanyagokat kezelni. Nincs szükség új receptekre, nem kell bevezetni új ételeket. Csak másból kell elkészíteni ugyanazt.

A legtöbbet emlegetett kedvenc: a bundáskenyér.

Gluténmentes kenyeret használok, vagy zsömlét, és szépen felszeletelem őket. Vagy megkérem a férjemet, mert én elég béna vagyok, és vagy lyukas vagy ferde minden szelet. Néha már a fiam is rámszól, hogy inkább szóljak Apának… ez van. Ha tudsz szépen szeletelni, hajrá, nálunk fontos, hogy tökéletes alakja legyen, szimmetrikus, és egyenletes. Ebben a párom profi!

Kikeverem a csicseriborsólisztet vagy sárgaborsólisztet vízzel, de adhatok hozzá pici növényi tejet is. Sózom, és akár fűszerezheted is, nálunk a zöldfűszerek még nem szimpi cimborák. Ha már szép palacsintatésztám van, akkor mártogatom, áztatom a kenyérkéimet, gyönyörködöm szép formájukban, majd zsírban kisütöm őket. Hát ennyi. A lényeg, hogy a csicseri tökéletesen viselkedik tojás helyett. Panírozásnál is remek!

Én az Éden termékeket vásárolom, de Szafi lisztjei is tökéletesek. Hagyományos boltban nem vásárolok ilyen termékeket, mert nem tudom, milyen üzemben készültek, félek a keresztszennyeződéstől. A Natur- Téka webshopjában vásárolok, de bármelyik mentes webshop, akár a Szafié, akár másé is megteszi. Szafinál van törzsvásárlói kedvezmény is.

A kenyérsütésben csalok, még nem vagyok azon a szinten, hogy magamnak keverjem ki a liszteket, így megveszem a Szafi világos kenyér lisztkeverékét, két perc alatt kikeverem, és már formázom is. Citrom, víz és só kell hozzá. Nagyon egyszerű. Ma pont egy újfajta lisztkeveréket próbáltam ki, de mivel élesztős, nem fogjuk sokat használni. Pedig csuda finom, és jól is néz ki, a fiúk imádták. Ez a Nutri Free Mix per Pane keverék. A Mímen kenyérliszt is élesztős, de lehet belőle kalácsot is készíteni könnyedén és isteni finom… persze csak ritkán megy nálunk, már hónapok óta nem csináltam. Egyszerűen az élesztő nem jó nekünk.

Az alapanyagokat érdemes figyelni. Ne gyorsan lebomló szénhidrátokkal, adalékanyagokkal legyen tele, hanem értékes tápanyaggal, mint például a köles vagy hajdina. A hajdina íze mondjuk nekünk elsőre durva volt, konkrétan mindenki köpködte ki a hajdinából készült istenien kinéző csokismuffinokat. De azóta lassan kezdjük megszokni. Ha valaki csak gluténmentesen akar táplálkozni, akkor is érdemes odafigyelnie a cukrok miatt. De aki bélgyógyító diétába fog, és nem akar egész életében betegen élni, annak ennél sokkal összetettebben kell erre az étrendre gondolni, és komolyabb felkészülést, vizsgálatokat igényel.

Tehát kenyérnél a Burján Szafi termékei megfelelőek nekünk. A Mester Család termékei, a Schar termékek és az ezekhez hasonlóak nem. Ettől függetlenül előfordul néha nagy ritkán, hogy a polcon terem egy Barbara csokis keksz vagy egy Mester péksüti, de igyekszünk elkerülni.

Müzliből például találtunk olyat, amely csak babból készült, de ugyanolyan pufinak néz ki, és csokis, mint a hagyományos. Sajnos ilyet Magyarországon még nem láttam. A Cerbona mentes szeletei azonban nekem már mentették meg a józan eszem, amikor vacsoraidőben még a suliban voltam órán.

Mi most már néha fogyasztunk kukoricát, így nem vészes, és már nem diéta hiba, ha valami tartalmazza, de tényleg nem szeretném, ha heti rendszerességgel jelen lenne az étrendünkben.

Édesanyám a Mímen liszteket használja. Ő ezzel tanult meg finomakat készíteni, és szerintem már az is fantasztikus, hogy ilyen ügyesen próbálkozik. Konkrétan finomabbakat süt, mint amiket valaha bárhol is kóstoltam.

Főzésben egyébként igyekszek sok alapból mentes ételt készíteni: töltött káposzta, sült hús párolt kölessel, rakott karfiol, gulyásleves, babgulyás, brokkoli krémleves, paprikás krumpli (lehet csicsókából és/vagy batátából készíteni), pörkölt csicseri tésztával,… és ami számomra megdöbbentő: a fiam megszerette a tepertőt, így már a zsírt is házilag készítem. Ezekről egy éve még álmodni se mertem.

Ha van kérdésed, írj bátran! Szívesen válaszolok rá, akár itt kommentben 🙂

Ha pedig olvasnál még arról, hogyan vágtunk mi bele a diétába, és tudsz angolul, ajánlom szeretettel a könyvemet, amit Amazonon találsz meg itt.

Üdvözlettel,

Mariann

 

 

CSALÁD SZEREPE · Etess meg!

Mit hozhat a vendég hozzánk?

Mindig is tudatos voltam a gyerekeim nevelését illetően, mindig határozottan tiltottam, hogy az anno 11 hónapos kisfiamnak gumicukrot vagy hasonló szemetet adjanak. Nagyon finom a haribo, nem tagadom. Én túrórudin nőttem fel, szó szerint elvonási tüneteim voltak, amikor egy nap már nem ettem. Felnőttként is. Értem, hogy ezek beivódnak a tudatunkba. Vigyünk rudit, mert az legalább egészséges, hiszen túró. Az jó, az kell.

Amikor a gyermekeim tejallergiája, gluténérzékenysége és még egy sor ételallergiája igazolódott, és már nem csak az én fejemben léteztek ezek, akkor kénytelen voltam egy még a korábbinál is sokkal szigorúbb rendszert felállítani.

Listát írtam a rokonoknak, nagyszülőknek, hogy mi TILOS, és szigorúan, minden körülmények között tiltom. Nincs kivétel. A gyerekeknek a homlokára véstem, hogy ezt és ezt nem szabad. És működött. Minden tűnet elmúlt, nem volt több hányás, hasmenés, gyomorgörcs, 40 percnyi alvás (igen, egy egész éjszaka alatt, és nem egyszer volt, hogy nekem ennyi jutott), megszűnt az ekcéma, az orrfolyás, az örökös nátha, a fülgyulladás és még sorolhatnám. Sőt! Írom is tovább. Szinte SOHA nincs dühroham!!! Elmúlt a fejverés, enyhült a lábujjhegyezés, a sikongatás. Ezerszer kiegyensúlyozottabb mindenki. De ez egy külön cikket érdemel majd!

Az oviba is visszük az ételt, a bölcsibe is, szerencsére ezt a törvény, az ombudsmani ajánlás, az ANTSZ mind támogatja.

Így mindenki tudja, hogy nekünk nehéz kedveskedni. Minket vonakodva hívnak vendégségbe. Ezért úgy gondoltam, adok olyan listákat is, hogy mi mindent lehet, mit szabad ennie a két fiúnak, és végülis nekünk is, hiszen mi is tartjuk a diétát a kicsikkel.

Először is nem csak a diéta számít, hanem az, hogy egy szenzoros gyereknek egészen más az ingerküszöbe, mint egy átlag gyereknek. Tehát az ajándékokkal is nehéz, nem csupán a csemegével.

pexels-photo-209449Ami szinte minden családnál bejön, ha megkérdezed a szülőket! Az én fiam mondjuk csemegéből a legjobban örül a szénsavas víznek (mert az kincs neki, nagyon szereti, de ritkán kap), a paleo csokinak és bármilyen gyümölcsnek. Imádja a gyümölcspépeket mindkét fiú. Ezekkel nem lehet mellé lőni!

Ha ajándékról van szó, akkor is érdemes a szülővel konzultálni. És ami szuper fontos: higyjünk a szülőnek, ha azt mondja, hogy a gyerek most a gesztenyéknek vagy a mogyoróknak vagy egy doboz földnek örül a legjobban. Ez teljesen normális. tunderkertje-5598c3633ba5bNe akarjuk ráerőltetni a boltból vett csillivilli játékokat, ha a gyerek tényleg egy maroknyi szárazlevélnek örül. Főleg, ha a gyerek kéri is. Mert akkor egészen biztos, hogy semmi másnak nem fog örülni. A legboldogabb akkor lesz, ha megkaphatja a 425. kisautót. Nálunk volt egy korszak, amikor csak traktort akart kapni, vagy bármit, ami traktoros. A kisautók immáron 5. éve bármikor favoritok, és most a mogyoró még a nagy kincs. Nálunk szuper ajándék a gyűrűs pici jegyzetfüzet és a pici ceruza.

A lényeg csak annyi, hogy bátran egyeztess a szülőkkel, és higyj nekik! Mert a gyerek tényleg annak fog örülni a legjobban, ami éppen most a mániája. Kérdezzük meg bátran a gyerkőcöt is, ha kommunikál, mert biztosan szívesen fejezi ki szíve vágyát.

Sok sikert a karácsonyi ajándékozási ötlet listához! 😉HillarySantaGasp

Üdv, Mariann

 

Etess meg! · SZENZOROS BLOG

Mumus van a házban!

Mumus van a házban! … azaz magatartászavaros a gyerek!

Sok szülőnek segítek személyes tanácsadással, konzultálunk, beszélgetünk. Mások az írásaimat olvasgatják. Minden nap megkeres valaki. Van olyan anyuka, akivel csak csetelek, van, akivel találkozok is. A lényeg, hogy megtalálnak. Azért tudnak megtalálni, mert keresnek. Lázasan keresnek valamit, egy kapaszkodót, amit erősen rángathatnak, akkor sem esnek újra vissza a földre. Mert bizony sokszor egy problémásabb, esetleg beteg gyermek anyukájának, apukájának lenni nagyon nehéz. Többször kerülnek a szülők padlóra. Nagyon sok esetben a házasságuk is veszélybe kerül, és már nem tudnak családként, egységként funkcionálni. Ezeket a nehézségeket nem látja más, csak azok, akik ott vannak az esti fürdetésnél, a hajnali keléseknél, a reggeli morgásoknál. A legtöbbször még a közeli hozzátartozók, akikkel naponta érintkezik a gyerek se lát bele a háttérben zajló csatákba.

Szeretnék most éppen ezért a családhoz szólni. A tágabb értelemben vett családhoz. A mamához, papához, a keresztszülőkhöz, nagynénikhez, nagybácsikhoz, azokhoz, akik ismerik a gyermeket, látják, hogy a szülő küzd valami láthatatlan problémával, de pontosan nem értik, hogy mi a baj.

Én fontosnak tartom, hogy senkit nem ítélek el, senkiről és semmilyen helyzetről nem alkotok véleményt, amíg nem tártam fel a tényeket teljes mértékben. Így fogalmam sincs arról, hogy a szülők mindig joggal aggódnak-e a gyermekeikért, vagy a nagyszülők, rokonok okkal gondolják azt, hogy a gyereknek semmi baja. Nem tisztem dönteni.

Az azonban tény, hogy amikor egy édesanya úgy érzi, hogy valahogyan az ő gyermeke más, mint a többi, akkor ott valami tényleg van. Én szeretem megadni a bizalmat. Sokat küzdök azért, hogy a társadalom engedje meg az édesanyának, hogy betöltse a szerepét. Legyen ANYA, legyen ösztönös, érezze a gyermekének minden rezdülését. Ez a dolga. Minden gyermeknek szüksége van erre az ösztönös lényre maga körül. Ettől anya az anya. Ez az ősi gondoskodás az, amiben benne van minden ereje az univerzumnak. Ezt csak egy anya tudja.

Természetesen az apa szerepe és szeretete, szigora és gyengédsége ugyanolyan fontos. Életmódunk azonban jellemzően diktálja, hogy a férfi kevesebb időt tölt a gyermekkel.

Kérem, tehát, hogy bízzunk a szülőkben! Amikor a szülők orvoshoz viszik a gyereket sérülés vagy betegség miatt, sokszor túlaggódják a helyzetet. De amikor a gyerek lelkéről van szó, ritkán tévednek, ha bajt éreznek. Persze, sajnos sok olyan helyzetről is számolnak be védőnők, amikor a szülőn kívül már mindenki látja, hogy baj van. Ilyen is van.

Mi van akkor, ha a szülő úgy gondolja, hogy a gyermeke szenzoros, ADHD-s, autista vagy valamilyen egyéb problémával küzd?

Sok szülő mesél arról, hogy a közeli család ( a távolabbit már ne is említsük) nem érti és nem fogadja el az ő döntésüket a gyermek nevelését, kezelését illetően.

Én mindig elmondom, hogy ez abból fakad, hogy mindenkinek van egy mintája arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Illetve egy modellt kapott a saját gyermekkorában arról, hogyan kell helyzetekre reagálni. Ha empatikus modellt kapott, akkor felnőttként is arra fog építkezni. Ha realistán, “józan paraszti ésszel” nevelték, akkor erre tud támaszkodni. Tehát mindenkihez van egy kulcs, egy titkos ösvény, ami nem más, mint az ő kommunikációs csatornája. Valakit, aki csak az eszére hallgat, soha nem fogunk tudni meggyőzni érzelmekkel. És fordítva.

Most itt listázhatnám, hogyan kell kezelni egy magatartászavaros gyereket. Nem teszem. Ha egy gyermekről akár már feltételezés is van, hogy egyéni, speciális nevelési igényű, akkor őt speciálisan kell nevelni. Nem működnek a régi minták, a hagyományos eszközök, a bevett szokások.

Erről azonban én nem tudom meggyőzni a családokat, a rokonokat. Én csak annyit tudok kérni, hogy feltételezzük azt, hogy a szülők többet tudnak már a témáról, mint az átlagember, és küzdenek minden nap, hogy jobb legyen a gyermeknek. Tehát ne szabotáljuk a szülők törekvéseit. Inkább tanuljunk mi is! Inkább járjunk utána dolgoknak.

Például, amiről a legtöbb vita van a családokban, hogy egy magatartászavaros gyereknek szabad-e cukrot adni. Sőt, a glutén és a kazein toxikus hatása is felmerül. Hatással van a szervezetükre, az idegrendszerüket megborítja. Ez egy tény. Orvosilag, minden fórumon, minden féle fajta kutatásban bizonyított. Gasztroenterológus orvosok, neurológusok ajánlják a mentes diétát. A finomított cukrok elhagyása, azok káros hatása a csapból is folyik. Azt is mindenki tudja, hogy a koffein felpörgeti az agyat, tehát hatással van az idegrendszerre. Ha a gyerekemnek kakaót adok, kávét, fekete teát, kólát, stb, akkor én magam stimulálom az idegrendszerét (a gyomráról már ne is beszéljünk). Mindenki tudja, hogy ez így van. Mégis sokan úgy gondolják, hogy mégse árt a gyereknek. És egy egészségesen fejlődő gyereknek nyilván ugynannyira káros mindez, de legalább az idegrendszer zavarait, káros, hibás működését nem rontja tovább. Tehát finomított cukrot, ízfokozókat, adalékanyagokat vagy gyorsan felszívódó szénhidrátot adni egy gyereknek az egyik legrosszabb módja annak, hogy kifejezzük a szeretetünket.

Én megértem, hogy egy nagyszülő szeretné kényesztetni az unokáját. Ennek nagyon sok szuper módja van, ami nem káros a gyereknek. Lehet például nagyon sok féle egészséges édességeket enni, pl. paleo csokit vagy ha tejmentes, akkor étcsokit. Van cukormentes gumicukor és nyalóka is! Vannak mimen kekszek, vagy glulu termékek, amelyek akár házhoz is rendelhetőek országszerte.

A Szafi lisztcsalád már mindenre hoz megoldást, és percek alatt készen van a “bedagasztott” kenyér vagy a kakaós csiga. Ma például pizzát sütök a fiúknak, és holnap csigát visznek. És ez negyed annyi idő alatt készül el, mint a hagyományos élesztős, cukros, lisztes verzió.

De nem is ez a legfontosabb, hanem a bizalom. A támogatás. Az, hogy hiszünk-e egymásban, hiszünk-e egymásnak. Sokszor a valódi dráma a színfalak mögött zajlik, ott játszák a lényeget. Nem tudhatjuk, ott mi van. Próbáljuk hát elhinni, hogy a másik embernek oka van arra, amit tesz. Ha egy szülő egy bizonyos diétát ír elő a gyermekének, orvossal konzultálva, akkor bízzunk benne, hogy tudja, mit csinál. Támogassuk őt, ne nehezítsük meg az amúgy is nehéz feladatát.

Hogyan tudunk segíteni? -Olvass tovább

Ha Te segítenél nekünk…

Köszönöm, hogy elolvasta. Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Mariann

Kék Erdő Alapítvány

 

Etess meg! · SZENZOROS BLOG

Mentes diétaval csak napi 1 óra a konyhában

Rájöttem, hogy sokan azért tartják olyan nagy dolognak, hogy egy speciális étrendet követünk, mert azt hiszik, hogy órákat állok a konyhában, kotyvasztok. Mindig meg is lepődök, amikor emberek elismerően cümmögnek, hogy hát, bizony, ez azért nem semmi. És én ezt nem értem.

Anyám messzeföldön híres a kötényéről. Mindig tudtuk, hogy ha felvette, akkor ott a konyhában kő kövön nem maradt, tuti, hogy két óra múlva 5 kész fogással jött ki, és épp kisült a pogácsa, majd gyorsan bekente a piskótát. Sokszor ezzel már reggel 9-re el is készült. Hétvégenként. De hétköznap 30 percnél többet biztosan nem volt fakanál a kezében, mégis minden nap főtt étel volt a vacsora. Persze, mi nem diétáztunk, szabadon főzhetett bármit, ami eszébe jutott, mert mi mindig mindent megettünk.

Sok dologra még mi, gyerekek szoktattuk rá a szüleinket. (pl.: spagetti, spenót…)

Ezen gondolkodtam, hogy vajon nekem most ennél sokkal többet kellene a konyhában lennem? Csak azért, mert diétázunk?

Egy sima négy fős család vagyunk. Két kis gyermekkel, az egyik 4,5 éves, a másik 19 hónapos. Szelektív táplálkozás, szenzoros feldolgozási zavar és autizmus befolyásolja nálunk az étkezést, illetve az ételallergiák. A legszűkebb keresztmetszet szerint főzök. Az allergiák: tej (kazein és laktóz), glutén, kukorica, tojás (fehérje és sárgája), rozs, szója. Ezeken kívül mi diétázunk cukorra, kerüljük a pálmazsírt, és most már a bevitt szénhidrátok típusára is figyelünk (lassú felszívódásúak előnyben).

Férjem és a két gyermek viszik itthonról a tízórait, ebédet, uzsonnát, itthon van reggeli és vacsora. Én itthonról vezetem az alapítványt, illetve tanácsadóként dolgozom. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap itthon tudok lenni, hiszen egy szervezet se bontakozott még ki csak úgy sufnituningból.

Viszont azt megtehetem, hogy nem hétvégére időzítem a nagyobb főzéseket, hanem hétköznap jelölök ki ennek napot. Ez gyakorlatilag mindegy is.

A lényeg, hogy minden reggel 7:30-ra legyen kész a napi menü, legyünk túl a reggelin, és indulhat a csipet – csapat a dolgára.

Hogyan is valósul ez mind meg?

A menütervezésről ajánlom figyelmedbe egy korábbi írásomat, amit itt érhetsz el: Mit együnk vacsorára?

Tehát többnyire már este tudom, mit fogok főzni reggel. Ha kell olvasztani, áztatni, pácolni, akkor azt vacsora után gyorsan megcsinálom.

Reggel elkészül a köret, felforr a fagyasztott leves vagy kisül a lazac, illetve azok, amik elkészülnek hamar. Az igaz, hogy egyszerre a 4 égő és a sütő is megy  reggelente, de 5 féle ételt, köretet, levesbetétet elkészítek sokkal kevesebb, mint 1 óra alatt.

chicken_broth__ismsHetente egyszer, néha kéthetente készítek: húslevest, pörköltet, paprikás csirkét, zöldségkrém levest, ritkábban húsgombócot, fasírtot vagy töltött káposztát. Ezeket kis tálkákban fagyasztom. Reggelente csak annyit forralok fel, amennyit aznap megeszünk. Illetve elkészítem hozzájuk a levesbetétet és a köretet.

Kenyeret, kiflit, bagettet heti 1x sütök, a fagyasztóból kivéve átvizezem, és hamar átsül ropogósra.

A kenyerek elkészítése is kb 10 -15 percet vesz igénybe, a többi a sütésidő, de nem vagyok köteles a sütő ajtaja előtt ülni és szurkolni a szódának, hogy találkozzon a citromlével, és növekedjen bátran a kenyér. Egyébként 50 perc alatt sülnek meg a zsömlék, kiflik kb. Akár minden reggel készíthetném frissen az elvitelre szánt zsömléket, de napközben nem eszünk szendvicseket, szóval vacsorára bőven ráér.

Mert a vacsora nálunk nem főtt étel. A mindenmentes bundáskenyértől kezdve a palacsintáig mindent eszünk vacsira, de tipikus főtt ételeket ritkán. Persze előfordul, hogy a gyerek pl főtt kölest kér már reggelire, én pedig nem bánom, főzök kölest reggelire. Vagy vacsorázhat cukormentes citrom sorbetet, ha épp azt kívánja. Pontosan azért engedem meg, mert tudom, hogy nem “bűnözünk” vele. Azt sem bánom, ha a csupa csoki muffint kéri reggelire, mert én tudom, hogy azt banánnal édesítettem, spenót és répa is van benne, emellett glutén és tejmentes, egészséges örleményekből sütöttem. Semmivel sem nehezebb ezeket az ételeket elkészíteni, csak a megfelelő alapanyagokat kell beszerezni hozzájuk.

A zöldségekből igyekszek mindig frisset és fiatalt venni, amit keveset kell puculni. Amikor ez nem egyszerű (télen), akkor is próbálom a tanyasi, szomszédnénis a szomszédfaluból forrásokat fellelni.

Ha elkészül a húsleves, a tiszta levének 80%-át fagyasztom, a többit esszük aznap és másnap, de leszűröm az egészet. Ugyanígy mindennel, amikor megfőzöm a töltött káposztát, fejenként 2-3 darab marad aznapra, másnapra, majd megy a többi a fagyóba.

Egy napi menü nálunk így néz ki (több verziót írtam direkt):

Reggeli: bundás kenyér (ezt már nem friss kenyérből készítem, csicseriborsó liszt+víz a bunda), uborka, paradicsom, paprika (az egyik fiam már kóstolgatja ezeket – havi 1 mm-es falatkákkal – , a másik pedig már eszi is!)

Tízórai: valamilyen csipegnivaló és gyümölcspép (a bolti pouchban kapható pépet kereskedelmi mennyiségben vásárolom, napi 4 is elfogyna, ha hagynám) vagy gyümölcs (a banán nagyon jól ment, de szénhidrát tartalma miatt ritkán adom, az alma és a körte azonban szuperül fogy)

Ebéd: Húsleves alaplé, csicseri tésztával (ehhez reggel forralom a levest, bele kb 3 perc megfőzni a tésztát), másodiknak sült hús kölessel, csemegeuborkával vagy töltött káposzta vagy spagetti (magában 😀 ), desszertnek vagy sütök sütit, főzök pudingot vagy megveszem a rizspudingot (drága szerintem, inkább főzök itthon, pár perc elkészíteni).

Uzsonna: diákcsemege, esetleg muffin, házi keksz, gyümölcslé

Vacsora: Francia pirítós vajasan (növényi margarin, más kencét még nem fogadnak el a fiúk), esetleg házi füstölt kolbásszal, párizsi vagy virsli vagy tejbegríz (magtej, rizsdara, agavé, karobpor, kókuszvirág cukor), palacsinta (néha lekvárral).

Sült húsnak legtöbbször pulykaszárnyat veszek vagy csirkét. Ezeket alacsony hőfokon óriási mennyiségben sütöm, de sokszor ezekből készítem el a kétheti húslevest, és akkor másnap reggel csak meggrillezem.

Mivel naponta elég kevés időt vagyunk itthon, a mosogatással én csalok. Ahol előzőleg laktunk, Barrow – upon- Soarban, nem volt mosogatógépem, és napi 1,5 – 2 órát mosogattam ennyi főzés mellett. Ennyivel kevesebbet tudtam a családommal foglalkozni. A mosogatógépet az egész család összefogásával vettük, születésnapomra, és azóta is imádom! 🙂

Régen kézzel mostam, ma már azt is automata mosógéppel vállalom csak.

Fel kell mérnünk, miért mit teszünk meg, mit tudunk vállalni. Nem mindig van pénzünk, helyünk, lehetőségünk, de át kell gondolnunk, hogyan tudjuk mégis elérni a céljainkat, akár az egész életünk felforgatásával, akár a hozzáállásunk változtatásával. Az egyik kedvenc mondásom:

“Nem tudtam, hogy lehetetlen, így megcsináltam.”

Minden a döntéseink eredménye. Nekem kb 8 hónapnyi gyakorlásba telt kialakítani ezt a heti rutint a konyhában, úgy, hogy kb 20 éve készítettem el az első mákoslaskámat. (Só nélkül és amúgy pocsék lett, de bizony én nem adtam fel.)

Uh, tényleg, erről jut eszembe, hogy mákos gubát szeretnék enni már hetek óta! A héten ez lesz a desszertünk, úgy döntöttem, gyorsan ki is keverem a kiflinek a tésztát!

Ha van kérdésed, írj bátran kommentben, Facebookon, keress meg az auti csoportokban! Azért vagyunk, hogy segítsünk!

Ha esetleg van jobb tipped, mint amit írtam vagy tudnál hozzátenni még több menü tervet, ötletet, kérlek akkor is írj!

Addig is ölellek,

Mariann

www.facebook.com/szenzoroskert

www.kekerdoalapitvany.wordpress.com