CSALÁD SZEREPE · SZENZOROS BLOG

Egy ANYA naplója

—- vigyázat, felkavaró, mélyről meginduló bejegyzés következik! —- Szenzoros feldolgozási zavar egy anya lelkén át megszűrve —– 

Kedves Naplóm!

 

A mai nap is egy szar volt, egy utolsó, bűzös, híg fos, a pöcegödör legalja, ahonnan alkalmanként kinézel, hogy pillanatokra elmerülj a normális világban. Hogy azt érezd, hogy élsz, úgy igazán.

Nem elég aludni, ha a lelkünk fáradt el.
forrás: pexels (#marcelo_chagas) Egy anya naplója

Hogy az előző fél óra, a meltdown, az üvöltés, a csúnya beszéd, csapkodás, az ordibálás és dobálás csak egy rossz álom. Nem velem történik. Nem az én mindennapjaim, nem az én valóságom.

Néha elképzelem, hogy hogyan alakult volna az életem, ha mindkét gyerekem neurotipikusnak születik?!

Milyen lenne az a szirupos, cukormázas, rózsaszín anyaság, amiről anyám, Ördög Nóra meg a Kismama magazin beszél?!

Eszembe jut, hogy esténként, altatás után, nem a szenzoros –, ADHD-s, autista Facebook csoportokat túrom, hanem az anyukás adok-veszek csoportban Next őzikés ruhákat vadászok a karácsonyi fotózásra. De évek óta nem járunk ilyen helyekre. Na jó, tavaly azért készült rólunk egy karácsonyi kép, a Mikulás ünnepségen, a férjem munkahelyén, nem sokkal azelőtt, hogy egy kiborulás közepén a garázson keresztül távoznunk kellett a buliról, mert az előre egyeztetett mindenmentes Mikulás csomagba mégsem mentes dolgok kerültek, így nem kaphatott belőle.

Aztán arra is gondoltam, milyen lenne fejlesztés helyett balettre járni vagy akrobatikus rockira és hogy szeretnék én is népszerű anyuka lenni, akivel mások kedélyesen elbeszélgetnek az iskola előtt, míg a gyerekekre várunk, de legalábbis nem fordítanának hátat, ha megjelenek.

Sokszor gondolok rá, hogy min múlott?!

Genetikán, a terhesen kapott H1N1 oltáson, a koraszülésen, oxigénhiányon vagy ezeken mind együtt? Esetleg a Sorson, Karmán, Istenen, valami felső hatalmon?

Persze a mindennapokban ezek ritkán jutnak eszembe. Sokszor csak teszem a dolgom, mint egy robot, főzöm a mentes menüt, adagolom a vitaminokat, megyünk a fejlesztésekre, századszor is kedvesen megkérem, ne bántsa a húgát, ha az sikít, ne kenje össze vizes gyurmával a frissen mosott tükröt vagy legalább a vacsoraasztalhoz vegyen fel minimális ruhát az Éva kosztüm helyett.

És ma mi volt a baj? Fáradt volt? Éhes? Front van, esetleg telihold? Kimerítette a matek? Zavarta a húga? Nem jutottunk le a levegőre? Esetleg ezek mind vagy bármilyen kombinációja?

Sokszor egy rohadt nyuszikának érzem magam, akivel sapkában és anélkül is csak a baj van. Közben meg tudom, hogy a legnagyobb baja neki van a világgal, önmagával, a dühének a kontrollálásával, az őt cserbenhagyó érzékelésekkel, amitől a világ instabil lesz és kiszámíthatatlan és most ki kell engednem a gőzt, mert én vagyok életének legbiztosabb pontja meltdownon innen és túl.

 

—– ezeket az érzéseket egy olyan anya tolla formálta szavakká, mondatokká, aki évek óta érteni próbálja a gyermekét. Az írásait név nélkül, legmélyebb tisztelettel, lecsupaszított őszinteségében jelenítjük meg az ő engedélyével. ——

www.facebook.com/szenzoroskert oldalon tudtok követni bennünket

A szenzoros gyerekek szülei FB csoportban pedig kapcsolódhattok a közösségünkkel, anya és apa sorstársakkal, szakemberekkel és pedagógusokkal.

 

Szeretnél többet olvasni a szenzoros feldolgozási zavarról? Az oldalunkon sok bejegyzést találsz a témában az elinduláshoz!

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ · SZENZOROS BLOG

Hogyan legyen békés a karácsony?

Családként az első négy karácsonyunk rémálom volt. Gyűlöltem, végigbőgtem. Csak veszekedésből, pörgésből, dührohamokból állt. Elhatároztam, hogy nem fogunk karácsonyt ünnepelni soha többet. Sőt, semmilyen ünnepet. Soha nem szerettem vásárolni igazán, nekem nem szeretetnyelvem az ajándékozás. Le a karácsonnyal!

Közben azonban ott motoszkált mindig is bennem az a varázslat, amit a fények hoznak, a díszek, az ünnepi asztal. Hogy a karácsonynak mindig volt az életemben valami igazán varázslatos ereje. Fél éves koromban Szenteste álltam fel először, hogy elérjek egy díszt. Elég korán elcsábított a karácsony csodája.

Viszont a fiam nem bírta. Ő nem bírja az izgalmas dolgokat. Akkor sem, ha a pozitív várakozás tölti be a mindennapokat. Tavaly kipróbáltam valamit, és működött. Idén továbbfejlesztettem, és még mindig működik!

Az első és alapvető elvem: kapcsolódva nevelek, kapcsolódva oktatok, kapcsolódva élek. Ha nincs ez a kapcsolódás, magamtól is eltávolodok, ösztönös igényem van rá. Éreznem kell az egyensúlyt, és az csak akkor van, amikor összekapcsolódhatok a környezetemben élőkkel. Amikor valamelyik gyerekem (akár a tankörben) kiborul, akkor ő valójában ebből a kapcsolódásból billen ki. Ezt a kibillenési pontot kell megérezni, és akkor azonnal újra lehet kapcsolódni. A mi dolgunk semmi más, csak az, hogy ezt a kapcsolódó egyensúlyt megőrizzük. A többi menni fog magától!

A második elvem, hogy a kevesebb több. Nem a mennyiség fog értéket hozni az életünkbe, hanem a minőség. Beszéljünk tárgyakról, szeretetről, időről vagy akár ingerekről. A mi szenzoros babáinknál pedig még fontosabb, hogy minőségi figyelmet kapjanak, kapcsolódhassanak, és ne tárgyak vegyék őket körbe, hanem az ölelő karok. (még ha képletesen is)

Aztán van még egy módszerem, ami abban segít, hogyan faljunk fel egy elefántot: apró részletekben. (nem igaziból)

Tehát: jön egy nagy ingerbomba, semmi baj, szedjük szét apró részletekre. Legyen minimalista, legyen egyensúly, maradjunk kapcsolódva.

Hogyan  tudsz kapcsolódni a gyermekeddel? Ezt neked kell kitapasztalnod. Olvass az 5 szeretetnyelvről, olvass érzelmi intelligencia fejlesztőkről, akár teszteket is csinálhattok. Lehet, hogy elég, ha megfigyeled, mikor van a gyerek flow-ban. Mikor viselkedik kifogástalanul? Olyankor mit csináltok? Olyankor TE mit csinálsz és hogy vagy, hogy beszélsz vele? A flow az a pillanat, amikor ránézel a gyerekedre, figyeled a játékát, és megtelik a szíved szeretettel, mert már ránézni is öröm, olyan ügyes, olyan kiegyensúlyozott.

Hogyan lehet minimalizálni az ingereket? Mi sokat áldoztunk ezen a téren: hozzánk nem jönnek hétköznap vendégek, nálunk 5-kor vacsora, 7-kor alvás. Tiszteletben tartjuk a gyerekek igényét erre. Nem megyünk el délután sehova. A 7 éves gyerek két hónapja kezdett el úszni járni fél négytől… szóval értitek. Hozzánk nem lehet este átjönni. Ezt nehezen értették meg mások. Még nehezebben fogadták el. De semmi értelme egy zavart, állandóan hisztiző gyereket nevelni csak azért, hogy mások eljöhessenek, ami arról szól, hogy  a gyerek végigpörgi, beszélgetni nem lehet, senkinek sem igazán jó élmény. Emlékszel? Minőség vs mennyiség…

Találkozzunk egy hónapban egyszer, de az legyen értékes és tartalmas. Legyen mindenkinek élmény.

Kint vagyunk a természetben minden nap. A fenének van kedve, sőt a játszótereket halálosan unom. (elnézést, ha ez az őszinteségem sért valakit, de akkor se fogom tagadni)

Nem vagyok ücsörgős, nézem, ahogy csúszol típusú anyuka. Elviszem a gyerekeket játszótérre, játszóházba is néha, ha én is jól tudom magam érezni, és őszintén adom az élményt a gyerekeknek. Veszekedve nincs értelme. Mindenben a harmóniát keresem, így minden sokkal értékesebb.

Erdő mellé költöztünk. A gyerekek miatt. Hogy ne legyen kérdés, kijutnak-e a természetbe rendszeresen. Macerás bejárni a városba. Tény. De a természetközeliség az egyik kulcs a szenzoros gyerek egyensúlyához.

Az egész családunk felvállalta az ízfokozó-, finomított cukor-, glutén- és tejmentes étkezést. (én magam néha a cukorral csalok) Na, ez egészen biztosan az egyik legnehezebb, de legáldásosabb vállalásunk volt. Az első két év kifejezetten nehéz volt. Most már természetes ez is.

És hogyan aprózzuk fel az ingerbombákat, legyen az névnapi buli, szülinap, karácsony?

Tavaly még csak annyit változtattunk, hogy 24-én együtt feldiszítettük a fát, majd közösen megebédeltünk. Négyen, otthon. Békésen. 25-én reggelre pedig kikerültek az ajándékok a fa alá, persze ezt nem tudták a gyerekek. Nem is volt téma szinte, hogy mikor lesz ajándék. 1-1 darab apró legót kaptak, egyformát, és 1-1 doboz tik-takot, mert Mama táskájában mindig van, és azt néha meg szoktam engedni, náluk a tik-tak a csemegézés, édességezés, cukorfogyasztás csúcsa! Elégedetten, boldogan és békésen játszottak egész nap! Csodás volt. A tik-tak kb 2 hónapig kitartott ezután, pedig mindenkit kínálgattak vele. Másnap átjöttek a szüleim, majd következő nap a férjem anyukájáékhoz mentünk. És kész. Egyszerű volt. Békés volt. Kevés ajándékot kaptak, így mindegyikkel tudtak játszani, nem pörögtek túl rajta.

karácsony fiúkkal fadiszítésIdén még tovább bontottuk a programot: egy héttel karácsony előtt már megvettük és bevittük a fát, és minden nap teszünk rá néhány díszt mindannyian. Énekelünk együtt, hallgatunk karácsonyi zenét, majd fürdés-alvás. Esténként mesélek a gyerekkoromból karácsonyi történeteket, óriási havazásokról, szerény de boldog ünnepekről.

Ugyanúgy reggel adunk ajándékot, így az esti alvás nem borul meg. A napirend alap, és ahhoz igazodik minden. Nagyon ritka a kivétel ez alól.

Nálunk ez működik. Kell azért hozzá, hogy én se stresszeljek rá, ne akarjak teljesíteni. A karácsony egy ugyanolyan nap, mint a többi, hiszen a szeretetről és a családról szól. A mindennapjaink is a szeretetről és a családról szólnak. Tudom, hogy  a keresztények Jézus születését is ünneplik, mi is mesélünk bibliai történeteket.

Talán ez neked most olyan idillinek vagy akár elképzelhetetlennek tűnik, pedig csak rajtunk múlik, mennyire rohanunk. Mennyire figyelünk oda egymásra. Ez a mi döntésünk. Jogunk van hozzá, hogy többet törődjünk önmagunkkal, másokkal.karácsonyfa fiúval

Nem muszáj mindent úgy csinálni, ahogyan mindig is szoktuk csak azért, mert mindig is úgy szoktuk csinálni. Szabaduljunk ki a nyomasztó szokásokból és alakítsunk ki új szokásokat. Saját családunk van, saját gyermekünk, akiért felelősséggel tartozunk. Lehet, hogy mindenki megmondja a tutit, de amikor a gyerek kiborul, csak ránk marad minden nehézség. Így jogunk van azt mondani, hogy: oké, csináljuk a te módszereid szerint, de a következményt is te viseled, kedves szomszéd, kedves nagynéni vagy bárki, aki nem él együtt napi szinten a gyerekkel. Ha nekem kell a dührohamokat, meltdownokat kezelni, akkor engedtessék meg, hogy azok megelőzéséért tehessek. Senki nem kényszeríthet bele bennünket egy olyan helyzetbe, ami rombol, főleg úgy, hogy ő nem jön bele a helyzetbe velünk. Szóval, álljunk ki a gyerekekünkért! Soha senki nem fog a gyerekedért kiállni, csak TE!

Erőt, békét és sok szeretetet, egyensúlyt kívánok neked!

Szeretettel:

Mariann

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ · SZENZOROS BLOG · Tanulókör

Káromkodik a gyerek, mit csináljak vele?

Csúnyán beszél a gyerek az oviban, biztosan a többiektől tanulta. Milyen büntetést alkalmazhatok nála, ami be is válik? Hogyan tudná a gyerek egy életre megtanulni a leckét? Vagy van más lehetőség?

Mostanában több fórumon is feljött ez az ovis, kisiskolás káromkodósdi. Beszéltünk erről a ReSulis workshopokon, szülőkkel és családon belül is. Az én gyerekem is tud csúnyán beszélni bizony. Kár lenne tagadni.

Majd közölte egy nap az óvónéni is: a gyerekem káromkodik.

Az első reakcióm az volt: “no shit! Most viccelsz velem?” Majd felvettem a tipikus anya-arcom, és felháborodtam: “Biztos, hogy az oviban tanulja! Hogy a picsába’ tanulhatna ilyet otthon, ha mi nem beszélünk csúnyán?!” De aztán rájöttem, kár az álszentség burkába dugnom a fejem, ki kell mondani: “Igen. Tudom.”

És akkor nézzük csak, mik azok a rettenetes mocsokságok, amelyeket kántálnak az ovisaink! Hogy jobban megértsem a témát, elolvastam jó néhány pszichológus elmélkedését a témában, konzultáltam több pedagógussal, sőt, még a józan paraszti eszemet is elővettem.

Vekerdyt, Feldmárt és még többeket is megnéztem, nagyjából úgy tűnik, van egyetértés a szakemberek között:

““Nem mindegy, hány éves korosztályról beszélünk. Ha például egy óvódásról van szó, akkor a pisi, kaki szó használata egyáltalán nem a csúnya szavakhoz tartozik. Számukra ez a normál beszéd része” – fejtette ki Vekerdy Tamás gyermekpszichológus a Hír24-nek.

Frank Zsuzsa szerint sem kell nagy „feneket” keríteni annak, ha egy óvodáskorú néha csúnyákat mond. A szakember azt mondja, a kicsik nincsenek tisztában a szó jelentésével, azt inkább csak azért mondogatják, mert látják, hogy hallatára milyen dühösek leszünk. Ez egyfajta játék számukra. Ezért elég, ha egyszer-kétszer szembesítjük vele, hogy ezt nem szabad. Büntetésre azonban nincs szükség – vallja mindkét szakember.” ITT TUDOD A TELJES CIKKET ELOLVASNI.

De mi van akkor, ha ennél csúnyábbakat is mond a gyerek? Az bőven elég, hogy egyszer mondja, futótűzként terjed a fogékonyabbak között. Tehát érdemes megvizsgálni, valóban hol található a forrás, ahonnan a nem kívánatos tudomány  érkezik. A kétévesem például az egyik boltban koketált egy hölggyel, aki miután megdöbbenve tapasztalta, hogy nincs túró, és ő nem tudja megsütni a hagyományos húsvéti sütijét, egy valódi gyöngyszemmel ajándékozta meg a gyerekemet. A pénztárig kántálta a kosárban csücsülve a kis szöszkém, hogy “basszuskulcs”. Megkértem, ne tegye. De tudom, hogy nála ez már beépült a szókincsbe.

Egy másik alkalommal a pénztárnál előttünk álló néni nyomatékosan kérte fel a Jó Istent, hogy létesítsen szexuális kapcsolatot a pénztárcájával, amelyet épp nem talált meg. Mindkét fiam kerek szemekkel csodálta az eseményt, majd várta, hogy az amúgy még említett Jézus, a nememlékszemkicsoda foglalkozásszerűen paráználkodó édesanyja (aki feltételezhetően rossz zsebbe tette a pénztárcát) hamarosan meg is jelenik a buliban. Még aznap beépültek ezek a szavak az ötévesem szókincsébe.

Sokan azt gondolják, hogy a gyerek csak a szüleit hallja beszélni. Amikor homokozik a játszótéren, amikor buszozik, amikor más szülőkkel van, akárhol létezik, él, olyankor ólom van a fülében? Persze, hogy olyankor is figyel, tanul, rögzít. Akkor is, amikor felhív valaki az autóban, kihangosítón beszélünk, és hupsz becsúszik két csúnya szó közé egy szép is. Volt már így nem egy anyukatársammal is, hogy a gyerekem a kihangosítón kiabált rá: “Vigyázz a szádra!”

Vagy, amikor azt gondoljuk, hogy a gyerek úgyis nézi a mesét, nem figyel, és szabadosan fogalmazva mesélünk a barátnőnknek telefonon a legújabb politikai kérdésekről vagy a pasik megvitatják a focimeccs eredményét. És persze az is előfordulhat, hogy direkt a gyerekre irányulva mondunk csúnyát. Hallottam már kedves, gyöngéd, értelmes szülőt amint épp lehülyézi a gyerekét. Én is mondtam már csúnyát életemben. Régebben más emberekre is. Na, de amikor azt mondja az óvónéni, hogy otthon a szülő tegyen valamit, akkor igencsak magunkra maradunk. Mivel én nem vagyok se pedagógus, se semmilyen gyerekszakértő vagy nevelési guru, sőt még a pszichológiához se értek igazán nem tudtam, mi tévő lehetnék.

Végülis megbüntethetem. angry-man-274175_1920Ezzel vajon elérem a célomat? Szerintem nem. Az intézményekben bevett szokás az úgynevezett “time-out”, amikor a gyereket kizárják a játékból, le kell ülnie oldalt, bent, kint, máshol. A bizonyos “noughty step”, hogy érezze, ő bizony most rossz gyerek. Valóban az lenne? Én a time-out helyett inkább a time-in híve vagyok. Kb. még csak 6 éve vagyok anyuka, ez nem elég idő arra, hogy egységében vizsgáljam meg, vajon helyesek-e a nevelési elveim. (Mintha lenne ilyen, hogy helyes vagy helytelen, mindegy.) Most lehet, hogy épp nehéz, de vajon ez 15-20-30 év múlva milyen következménnyel jár? Ha most büntetem a gyerekemet a csúnya beszédért, akkor vajon 30 év múlva nem fog káromkodni? Szóval részemről inkább time-in. Ez azt jelenti, hogy kirekesztés helyett, inkább újra összekapcsolódom vele. A gyerek azért csinál rosszaságokat, mert rosszul érzi magát. Ha megtalálom az okot, újra helyre tudom billenteni a lelki békéjét (amit bizonyos gyerekeknél akár naponta többször is kellhet, mert annyira érzékenyek, kötődési zavarosak, bizonytalanok, nagyobb érzelmi igényűek, stb). Ha helyre áll a béke, újra együttműködő lesz. Szóval kirekesztés és eltávolítás helyett én a befogadás és összekapcsolódás lelkes rajongója vagyok. Természetesen tudom, hogy ezt nem kaphatja meg napi 4 alkalommal az oviban, az iskolában még azon felül, amit már megkap. Egyrészt azért, mert nem egyedül van a pedagógussal, másrészt pedig azért, mert nem is biztos, hogy egyformán gondolkodunk erről a kérdésről. Tehát megtehetek én itthonról sok mindent, ami itthon működik is. De az, hogy tőlem távol mi működik, hogyan viselkedik a gyerek, az már egy egészen komplex kérdés, és nem annyira egyszerű, hogy a gyerek káromkodik, verekszik, akkor már aggresszív, és ez csak azért lehet, mert otthon verik őt, vagy apa veri anyát. Ez téves megállapítás. Ez téves gondolatmenet.

Szóval mit tettem én, hogy feloldjam ezt a helyzetet?

Először is én úgy döntöttem, hogy elfogadom, hogy a káromkodások a mindennapok részei, és nem tudom (nem is akarom) aranyhímzéses buborékban nevelni a gyerekeimet. Tehát káromkodás VAN és LESZ. Ez a pont egy valódi megkönnyebbülést hozott. Először is azért, mert rájöttem, nem én, nem a szülő a kizárólagosan felelős azért, ahogyan a gyermeke más környezetben, mások társaságában viselkedik. Mindig tükrözi az adott helyzetet, akkor is, ha nem vagyok ott. A gyerek nem az én meghosszabbításom, nem tudom őt távvezérelni. Így kár ezen stresszelnem. Természetesen modellezem a jót, és becsületre, tiszeletre tanítom. Azt szeretném, ha képes lenne gondolkodni, kiállni magáért, és kontrollálni az érzéseit annyira, hogy képes legyen emberek között létezni. Mivel az én gyermekem szenzorossága mellett autista és enyhe fokban ADHD-s is, beszédértési és beszédészlelési nehézségekkel, azt gondolom, hogy van nagyobb bajunk is annál, hogy a gyerekem káromkodik. De ezzel is foglalkozni kell, mert közösségben van, ahol hatással vannak egymásra a közösség tagjai.

****  olvasnál a kompenzálásról is? —- > Klikk ide:

Miért aggasztó, ha a gyerek jól kompenzál?

Úgy döntöttem, hogy nem arra fogom megtanítani a gyerekemet, hogy nem szabad káromkodnia, mert az lehetetlen és igazsgátalan. Neki miért nem szabad, míg másoknak pedig igen? Jah, mert ő gyerek, és … hogy is van ez?: “Quod licet Iovi, non licet bovi”, azaz, amit szabad jupiternek, nem szabad a kisökörnek… ez a hozzáállás nálam kiveri a biztosítékot, de ez egy teljesen másik cikk témája lenne, hagyjuk. Tehát mit tehetek? Azt, hogy arra tanítom, hogyan és milyen körülmények között milyen típusú és stílusú káromkodások elfogadhatóak. Mondhatjuk azt, hogy “ez baromság”, de nem mondhatjuk azt, hogy “Te egy barom vagy”. Mondhatjuk azt, hogy “ez hülyeség”, de azt nem hogy “Te hülye vagy”. Mert nem bánthatunk senkit. Ha első körben ideáig eljutunk, akkor már sokat tanítottunk a gyereknek szerintem. Aztán tovább léphetünk, és felcserélhetjük a csúnya szavakat vicces tartalommal. Mi bevezettünk egy káromkodás perselyt, amin árlista is van. Az összegyűlt pénzt jótékony célra fordítjuk. De a lényeg, hogy tudatosítsuk egymásban, ha csúnyát szólunk. Nálunk a baromság és a hülye is a listán van többek között. Az igazi cifrákra már nem volt hely a kis árcímkén, de azokat is szóvátesszük. Időnként, bevallom, a férjem felmarkol egy adag aprót, és megelőlegez magának pár napot. Most itt tartunk. Figyelünk, tudatosítjuk magunkban, hogy ez rossz. Mondjuk úgy, hogy csúnya-szó-fogyókúrán vagyunk, de még ejtünk diétahibát. Még az út elején vagyunk, majd a tanulókörben biztosan kitalálunk sok szuper dolgot a tanítókkal és a gyerekekkel, akkor majd megosztjuk veletek azokat is! Neked milyen ötleted van, amivel visszaszoríthatóak a csúnya szavak?

És azt is írd meg, ha van jó tipped arra, hogyan másképpen tudja levezetni a gyerek/felnőtt a feszültségét, ami egész nap gyűlik benne! A megelőzésről, a mindfulnessről fogok majd még írni én is. Viszotn most az a fontos, hogy mit tehet, amikor felrobban benne a káromkodás bomba, és inkább mondaná, minthogy üssön, romboljon, dühöngjön?

Írd meg nekünk a Szenzoros Kert oldalon!

Üdv,

Mariann

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ

Te mennyi idő alatt jutsz el a dinnyétől a borsóig? Avagy amikor a szülőnek borul el az agya…

Kérem, hogy tegye fel a kezét az a szülő, aki már legalább 2-3 éve szakmában van, és még soha nem bosszantotta fel magát, soha nem lett mérges, soha nem volt türelmetlen. Esküszöm, hogy ha most feltartottad a kezed, akkor keress meg, és megdobállak csokival. Azonnal mondd el, hogy csinálod!

Ha azonban Te is csak egyszerű halandó vagy, és még nem jutottál el a zenmester szintre, akkor veled is előfordult, hogy kibuggyant belőled a méreg.

Egy neurotipikus gyerek talán észreveszi, hogy benned már fortyog valami, de erre azért naivitás építeni. Egy autista vagy olyan szenzoros gyerkőc, akinek nem a metakommunikáció vagy az érzelmek felismerése és elemzése az elsődleges erőssége, lehet, hogy soha nem veszi észre, mekkora veszély fenyegeti. Márpedig, ha az a bizonyos cérna elszakad, akkor akár az özönvíz is jöhet, semmi nem állítja meg.

A legtöbb ismerősöm és rokonom állítja, hogy nálam türelmesebb, nyugodtabb természetű embert keveset ismer. Ez bizony így is volt – az előző életemben. Akkor még tudtam gyereket nevelni, türelmes voltam, határozott, mindig tudtam, mi a helyes. De aztán lettek gyerekeim, és ez mind elmúlt.

Ki kellett találnom valamit, hogy ne én legyek a fröcsögve hőbörgő hárpia, aki elől mindenki menekül, ha már csak megmozdul. Mert valljuk be, azelőtt, ha egy felnőttet megkértem, hogy szálljon ki a kukából vagy ne egye meg az iroda padlójára hullott fagyi darabokat, nem állt ellent. Az elmúlt öt évben furcsábbnál furcsább mondatok hagyják el a számat, a “vedd le a fütyidet az étkezőasztalról”-tól egészen a “húzd ki a zsírkrétát a testvéred füléből”-ig. És ez nap mint nap fárasztó ám. Főleg, ha épp úgy érzi az egyik nemes csemetém, hogy hajnal egytől négyig az ölemben ücsörögve szeretne aludni, de azonnal ordítva rezzen, ha véletlenül megpróbálok lefeküdni vagy betakarózni. De mivel alapból 2-3 óránként sírva ébred, ez már szinte fel se tűnik. A kialvatlanság és a türelmetlenség pedig bizony nagy cimborák. Ezek a huncut zsiványok egymást cukkolják, ki tud jobban tönkretenni engem. Tehár marad a hárpia. VAGY ha épp még van annyi józan eszem, akkor használok egy szuper trükköt, és az esetek nagy részében működik is!

Tehát a dinnye és a borsó. Hogy jön ez ide? Megtanítottam a gyerekeimet, hogy amikor minden rendben van, akkor mi Türelemország végtelen szántóföldjein kalandozunk, és a világ végéig mehetnek, a türelmem végtelen.

watermelons_190465Aztán eljutunk a dinnyeföldre. Még van 4 dinnyényi türelmem, hoppáá…hagyd azt abba, már csak három maradt!!

Majd már csak két almányi. Vagy egy tál epernyi.

Nézd csak fiam, most már annyira elfogyott a türelmem, hogy egy maroknyi borsó maradt.

Már csak 2 borsó van.

Azt is megtanítottam, hogy egy maroknyi borsónál én már nem tudok szivességet tenni, kedveskedni. Legalább 1 dinnyére van szükségem az esti meséhez.

Ez a taktika elég sokáig működött, majd ahogyan nagyobb lett a szenzoros, autista fiam, azt is átbeszéltem vele (nem egyszer, na de nem is kétszer), hogy ahogyan fogy a türelmem, úgy gyengül el a lelkem, és végül elfogy minden erőm. A szeretetem teljesen töretlen és erős, de nincs lelkierőm azt kimutatni ilyenkor.

Következő szintre tudtunk lépni azzal, hogy megtanultuk, hogyan tud nekem dinnyéket adni, hogyan tudja feltölteni újra a türelemkészleteimet. Nálam az ölelés és a csendes, kedves szavak jelentik az elsődleges szeretetnyelvet. Neked mi a szeretnyelved az ötből?
Itt megnézheted a teszteket!

Miért jó ez és kinek, minek?

  1. én éberebb vagyok, jobban tudom kontrollálni a saját érzelmeimet. Az, hogy kimondom hangosan: ” kezdek mérges lenni”, “kezdem elveszíteni a türelmemet” szinte azonnal segít feloldani a feszültséget.
  2. a gyereknek egy olyan feszültség, stressz kezelési módszert tanítunk látatlanul, ami egy életen át segítségére lehet.
  3. a gyerek is megtanulja figyelni az érzéseit, érzékelni fogja, ha már kezd felgyűlni a feszültség, és lesz eszköz a kezében, hogy meggátolja a saját dühkitöréseit
  4. még biztosan van több előnye is, de ezeken még nem töprengtem el, ha neked eszedbe jutna, írd meg bátran!

Kitartást kívánok és végtelen türelmet <3

Hornyák Mariann

Szakmai vezető

Kék Erdő Alapítvány

www.instagram.com/szenzoroskert

www.facebook.com/szenzoroskert

KOMMUNIKÁCIÓ · SZENZOROS BLOG

Hogyan lehet lecsillapítani egy gyermeket – Tippek, ötletek, módszerek

Ezek az ötletek nem csak arra valók, hogy egy adott helyzetet megoldjunk velük, hanem arra is, hogy állandó, napi szintű használatuk segítsen a gyermekek állandó stressz szintjét alacsonyabban tartani.

Módszerek, amik segíthetnek a gyermek lelki egyensúlyát helyrebillenteni:

 

soap-bubble-439103_1920Buborékot fújni

Rágógumit rágni

Rágókát rágni

Kirakózni

“Matatókütyü” (Fidget spinner) használata

Nehezebb, súlyozott takaró, párna vagy plüss állat használata

Súlyozott mellényt viselni

Gumi pánttal, gumi szalaggal játszani

Szenzoros alagúton keresztül mászni

Zajcsökkentő fülvédőt viselni

Keménycukorkát szopogatni

Illóolajokat szagolgatni

Feszültségcsökkentő spray-t használni

Zenét hallgatniperson-822850_1920

Hangoskönyvet hallgatni

Jógázni

Fekvés vagy ugrálás nagyméretű labdán

Ábécét énekelni oda-vissza

Legozni

Futkározni

droppo csepphinta zold 1Hintázni

Kisállatot (kutya, macska) dédelgetni, simogatni

Rajzolni krétával

Sétálni

Pihenés egy csendes helyen

20170513_130820Festeni

Játszani útkeresővel, pontösszekötővel, szókeresővel

Könyvet olvasni

Lassan számolni előre és vissza

Kérni egy ölelést

Inni egy korty vizet

Takaróba, plédba beletekeredni

Fejjel lefelé lógni

Becsukni a szemeket

Dúdolni vagy énekelni egy dalt

Mélyeket lélegezni

Biciklizni

Rajzolni

Ugróiskolázás

Trambulinon ugrálás

Fára mászni

Zenélni

Fizikai munkát végezni20170514_095755

Nyugi-üveg alkalmazása

Állatok mozgásának utánzása

Tánc

Szökdécselés, ugrándozás

Cigánykerekezés

Habfürdőzés

Smoothie-t inni szívószállal

Grimaszolni a tükörben

Meleg italt inni

Homokóra, lávalámpa vagy akvárium figyelése

Papír zsebkendőt tépkedni

Zsenília drótot hajlítgatni

Nassolni, eszegetni, falatozni

Buborékfóliát lyukasztgatni

Gyurmázás, játszani ragacsos nyálkával, szupergyurmával (intelligens gyurma)

Fotóalbumot nézegetni

20170611_152150Szélforgót fújni

Stresszlabdát nyomogatni

Szorosan megölelni egy párnát vagy egy játékot

Felvenni egy maszkot vagy álarcot

Hallgatni a természet hangjait

Búgócsigázni, pörgettyűzni

Masszírozni

mw5873_transformer_new2_1Bebújni egy testzsákba (Body socks)

Kézműveskedni

Egyszemélyes társasjátékot játzsani

Illatos krémmel kenegetni

Felvenni egy napszemüveget

Illatgyertyát égetni

Naplóvezetés

Kiszínezni egy képet

Árnyjátékoznithinkstockphotos-519081532-1200x795

Pihét vagy pitypangot fújkálni

Egy pompomot fújni szívószállal

Keserűsós fürdőt venni

Egy kis szünetet tartani a tevékenységben, feladatban

Tolni a falat, eltolni magát a faltól

firefighter sensory bin overviewÉrzékelős dobozzal (sensory bin) játszani

Nekirohanni egy szivacs panelnek/matracnak

Lezuhanyozni

Jégkockát szopogatni

A karokokat az izületeknél összenyomni (könyök, váll) (joint compression)

Hajat vagy a bőrt kefével dörgölni

Vizet bugyborékolni egy pohárban

Különböző Illatokat szagolgatni20170611_152559

Lekapcsolni a világítást

Elemlámpával olvasni sötétben

Barkochbázni, kitalálós játékot játszani (pl. Látom, amit te nem látsz…)

Hajat fonni

Felmászni valamire (létra, sziklafal, stb)

Pozitív megerősítés

Megölelni valakit

Firkálni egy papírlapra, táblára, stb.

Vizuális kártyák segítségével lenyugtatni

Nyújtani

Játszani egy állattal

Ujjal rajzolni tenyérre

 

Derítsétek ki Ti is végre, hogy minden rendben van-e a gyermekkel, felkészült-e az iskolára, esetleg segítségre van-e szükségetek! A Terápiás Központunkban szeretettel várunk benneteket.

Hogyan tudunk segíteni? – olvass tovább

TE IS LEHETSZ PATRÓNUS! – NÉZD MEG A RÉSZLETEKET!

Hornyák Mariann

Kék Erdő Alapítvány

kekerdoalapitvany@gmail.com

www.facebook.com/szenzoroskert