Etess meg!

Bundáskenyér és barátai – receptek

Sok bloggertől hallom azt, hogy nem hajlandóak leírni márkákat, nem ajánlanak cégeket ingyen. Mert az ugye reklám. És azért a cég fizessen. Nekem nincs időm, energiám, kedvem ezekkel a cégekkel megállapodásokat kikönyörögni, szóval teljesen rendhagyó módon most jöjjön egy sor márkanév. Tudom, ingyenreklám, és nem kéne, de a szükség nagy úr, és most sokak írtak már nekem, hogy diétáznának, de konkrétan hogyan kellene is elkezdeniük, az rejtély. Tehát, vágjunk is bele!

Recepteket kérteket, én azt ígértem, de valójában mégis megszegem az ígéretem, mert nem tudok recepteket. Én nem vagyok gasztroblogger, nem tudok szakácskönyvet írni, még a mérlegemben se cseréltem elemet már vagy egy éve, így a mennyiségekről sincs semmi fogalmam. De őszintén? Erre nincs is szükség. A lényeg nem a hány gramm, hanem az, hogy megtanuljuk az új alapanyagokat kezelni. Nincs szükség új receptekre, nem kell bevezetni új ételeket. Csak másból kell elkészíteni ugyanazt.

A legtöbbet emlegetett kedvenc: a bundáskenyér.

Gluténmentes kenyeret használok, vagy zsömlét, és szépen felszeletelem őket. Vagy megkérem a férjemet, mert én elég béna vagyok, és vagy lyukas vagy ferde minden szelet. Néha már a fiam is rámszól, hogy inkább szóljak Apának… ez van. Ha tudsz szépen szeletelni, hajrá, nálunk fontos, hogy tökéletes alakja legyen, szimmetrikus, és egyenletes. Ebben a párom profi!

Kikeverem a csicseriborsólisztet vagy sárgaborsólisztet vízzel, de adhatok hozzá pici növényi tejet is. Sózom, és akár fűszerezheted is, nálunk a zöldfűszerek még nem szimpi cimborák. Ha már szép palacsintatésztám van, akkor mártogatom, áztatom a kenyérkéimet, gyönyörködöm szép formájukban, majd zsírban kisütöm őket. Hát ennyi. A lényeg, hogy a csicseri tökéletesen viselkedik tojás helyett. Panírozásnál is remek!

Én az Éden termékeket vásárolom, de Szafi lisztjei is tökéletesek. Hagyományos boltban nem vásárolok ilyen termékeket, mert nem tudom, milyen üzemben készültek, félek a keresztszennyeződéstől. A Natur- Téka webshopjában vásárolok, de bármelyik mentes webshop, akár a Szafié, akár másé is megteszi. Szafinál van törzsvásárlói kedvezmény is.

A kenyérsütésben csalok, még nem vagyok azon a szinten, hogy magamnak keverjem ki a liszteket, így megveszem a Szafi világos kenyér lisztkeverékét, két perc alatt kikeverem, és már formázom is. Citrom, víz és só kell hozzá. Nagyon egyszerű. Ma pont egy újfajta lisztkeveréket próbáltam ki, de mivel élesztős, nem fogjuk sokat használni. Pedig csuda finom, és jól is néz ki, a fiúk imádták. Ez a Nutri Free Mix per Pane keverék. A Mímen kenyérliszt is élesztős, de lehet belőle kalácsot is készíteni könnyedén és isteni finom… persze csak ritkán megy nálunk, már hónapok óta nem csináltam. Egyszerűen az élesztő nem jó nekünk.

Az alapanyagokat érdemes figyelni. Ne gyorsan lebomló szénhidrátokkal, adalékanyagokkal legyen tele, hanem értékes tápanyaggal, mint például a köles vagy hajdina. A hajdina íze mondjuk nekünk elsőre durva volt, konkrétan mindenki köpködte ki a hajdinából készült istenien kinéző csokismuffinokat. De azóta lassan kezdjük megszokni. Ha valaki csak gluténmentesen akar táplálkozni, akkor is érdemes odafigyelnie a cukrok miatt. De aki bélgyógyító diétába fog, és nem akar egész életében betegen élni, annak ennél sokkal összetettebben kell erre az étrendre gondolni, és komolyabb felkészülést, vizsgálatokat igényel.

Tehát kenyérnél a Burján Szafi termékei megfelelőek nekünk. A Mester Család termékei, a Schar termékek és az ezekhez hasonlóak nem. Ettől függetlenül előfordul néha nagy ritkán, hogy a polcon terem egy Barbara csokis keksz vagy egy Mester péksüti, de igyekszünk elkerülni.

Müzliből például találtunk olyat, amely csak babból készült, de ugyanolyan pufinak néz ki, és csokis, mint a hagyományos. Sajnos ilyet Magyarországon még nem láttam. A Cerbona mentes szeletei azonban nekem már mentették meg a józan eszem, amikor vacsoraidőben még a suliban voltam órán.

Mi most már néha fogyasztunk kukoricát, így nem vészes, és már nem diéta hiba, ha valami tartalmazza, de tényleg nem szeretném, ha heti rendszerességgel jelen lenne az étrendünkben.

Édesanyám a Mímen liszteket használja. Ő ezzel tanult meg finomakat készíteni, és szerintem már az is fantasztikus, hogy ilyen ügyesen próbálkozik. Konkrétan finomabbakat süt, mint amiket valaha bárhol is kóstoltam.

Főzésben egyébként igyekszek sok alapból mentes ételt készíteni: töltött káposzta, sült hús párolt kölessel, rakott karfiol, gulyásleves, babgulyás, brokkoli krémleves, paprikás krumpli (lehet csicsókából és/vagy batátából készíteni), pörkölt csicseri tésztával,… és ami számomra megdöbbentő: a fiam megszerette a tepertőt, így már a zsírt is házilag készítem. Ezekről egy éve még álmodni se mertem.

Ha van kérdésed, írj bátran! Szívesen válaszolok rá, akár itt kommentben 🙂

Ha pedig olvasnál még arról, hogyan vágtunk mi bele a diétába, és tudsz angolul, ajánlom szeretettel a könyvemet, amit Amazonon találsz meg itt.

Üdvözlettel,

Mariann

 

 

Etess meg! · SZENZOROS BLOG

Táplálkozás és magatartászavar

Vendégposzt

Írta: Wágner István

Két (vagy több) tényező kapcsolatának vizsgálatához elengedhetetlen először annak meghatározása, mit is értünk maguk alatt a fogalmak alatt. Ha a magatartászavart vesszük, akkor általában a pszichológiai meghatározást értjük alatta. Akárhogy is, egy szubjektív megfogalmazást kapunk, mely a normától való olyan fokú eltérést fogalmaz meg, amely áthágja a szociális szokásokat, elvárásokat. Abból is látszik szubjektivitása, hogy a „normális” viselkedés az idők folyamán változik, az éppen aktuális szokásoknak megfelelően. Például, néhány ezer vagy akár csak néhány száz éve, ha valaki isteni jelenésre hivatkozott, az teljesen elfogadott dolog volt (elég csak Mózesre vagy Jeanne d’Arcra gondolnunk). Ma már ugyanennek a kitartó hangoztatásáért pszichiátriai ellátás jár. Tehát ami ma magatartászavar, az a múltban vagy a jövőben lehet, hogy normális viselkedés, és fordítva.

A táplálkozás fogalma elsőre nagyon egyszerűnek tűnik: amit megeszünk vagy megiszunk, s ami felépíti testünket. Ha azonban jobban belegondolunk, a fizikai testünk mellett tápláljuk lelkünket és szellemünket is. A buddhizmus több ezer éve használja a táplálkozásnak ezt a bővebb meghatározását. Ha szigorúan csak a fizikai test táplálását vesszük, akkor is ott van a sport, a pihenés, a helyes légzés, amelyek hozzájárulnak annak egészségéhez.

Az első dolog tehát, amit megállapíthatunk, hogy nagyon nehéz az életjelenségeket egzakt definíciókba gyömöszölni. Ugyanakkor, ha valakiről megállapítják, hogy „magatartászavaros” és ekképpen bánnak vele, akkor belekényszerítik ebbe a szerepbe, amelyet, ha az illető még nem kiforrott személyiség – például gyermek –, könnyen magára vehet és idővel magáévá tehet.

A távol-keleti kultúrák a viselkedést, a lelki alkatot (ahogy minden egyéb mást is) két ellentétes, egymást kiegészítő minőség, erő eredőjeként értelmezik (Kínában yang és yin, Japánban sanuki és awa). Ha ezek egyensúlyban vannak, az jelenti az egészséget, a hatékonyságot. Ha valamelyik túlsúlyba kerül, akkor az ellentétes minőséggel igyekeznek visszaállítani az egyensúlyt. Leegyszerűsítve ez például azt jelenti, hogy a túlzottan fiús gyermekeket a nőies irányba, míg a nőies gyermekeket a fiús irányba terelik, mert ha túl gyenge az egyik pólus, az veszélyes a társadalomra vagy az egyénre. Empátia nélküli férfi virtus: ennek eredményét látjuk a mai világunkban. Ugyanakkor a túlzottan nőies érzelemvilágú emberek könnyen áldozattá válnak. A nevelésnek tehát óriási szerepe van. Természetesen, vannak olyan fokú magatartási zavarok, amelyek mind az egyén, mind a társadalom számára komoly problémát jelentenek, de fontos, hogy az egyedi eseteket ne általánosítsuk, hiszen nincs két egyforma ember, így nincs két teljesen egyforma megoldás sem.

Ezt azért tartottam fontosnak bevezetőként, mert a különféle magatartászavarok és idegi-fejlődési rendellenességek, látszólag járványszerű terjedése egyre több családra ró hatalmas terhet, ugyanakkor látjuk azt is, hogy maga a mai „norma”, társadalmunk mai képe is távol áll az ideálistól.

Térjünk rá a táplálkozásra. A táplálkozási és diétás tanácsok útvesztőjében rendkívül nehéz eligazodni. Ha megvizsgáljuk, melyek a közös pontok, illetve az epidemiológiai vizsgálatok és saját magunk személyes tapasztalatait is figyelembe vesszük, néhány biztos pont azért akad. Számtalanszor bizonyított és ma már köztudott tény, hogy a manapság túlzásba vitt finomított cukor használata rendkívül káros a szervezetünkre, s a legtöbb civilizációs betegségben szerepet játszik. Kisgyermekeknél is jól megfigyelhető, hogyan változik meg a viselkedésük egy jó adag cukor hatására. A legfontosabbnak tartom a finomított cukor kiiktatását vagy legalább minimalizálását az étrendben. Ide tartozik a finomliszt, az abból készült tészták, péksütemények, az üdítőitalok is.

A másik, legtöbb vitát kiváltó termék a tehéntej. A világ eddigi legnagyobb szabású vizsgálata, a Kína-tanulmány (könyvben is megjelent, szerzője T. Colin Campbell) számos kutatásra hivatkozik, melyek megerősítették a tejfogyasztás és a civilizációs betegségek közötti kapcsolatot. Az anyatej és a tehéntej összehasonlítása során azt látjuk, hogy bár mindkettőt tejnek hívjuk, óriási különbségek vannak az összetételük és az emberi szervezetre való hatásuk között. Egyes kutatók szerint az allergia, az autizmus, az autoimmun betegségek egyik kiváltó oka is lehet, ha anyatej helyett a kisgyermek tehéntejet kap. A tejcukrot lebontó laktáz enzim kb. 4-5 éves korunk után drasztikusan lecsökken, így annak lebontását már nem tudja a szervezetünk megfelelően elvégezni. Emiatt nemcsak kisgyermek korban, hanem később sem ajánlják a tejfogyasztást. A feldolgozott, fermentált tejtermékek ebből a szempontból egy fokkal jobbak lehetnek.

tray-2546077_1920

Nem maradhat ki természetesen a glutén sem a vizsgálatunkból. A gluténérzékenység járványszerűen terjed, ugyanakkor rendkívül nehéz az átállás a gluténmentes étkezésre, mert ez élelmiszeripar szinte mindenhol használja, vagy pedig nyomokban tartalmazhatják az élelmiszerek. A glutént tartalmazó gabonák megítélése talán a legellentmondásosabb a táplálkozási rendszerek összehasonlításakor: míg a makrobiotikus vagy a kínai táplálkozás fontos szerepet szán ezek fogyasztásának, addig például a paleolit táplálkozás óva int tőle. A kérdés tehát adódik: kinek higgyünk? Sokszor szubjektív döntés születik: amelyik szimpatikusabb és közelebb áll a jelenlegi táplálkozásunkhoz, amellett foglalunk állást – ez azonban nem magyarázza meg az ellentéteket, s főként nem ad valódi választ az egészséges táplálkozás iránti kérdéseinkre. A gluténérzékenység ma már kiszűrhető. Ha van érzékenység, akkor elhagyandó, ha nincs, akkor pedig fogyasztható, de ne a finomított változatban!

Véleményem szerint az ellentmondásokból kivezető út az lehet, ha más szemszögből is megvizsgáljuk a problémakört. Legelőször is tisztázzuk a tényeket, melyeket biztosan tudunk:

  1. Az ember a természet, az élővilág szerves része. A természetben minden mindennel összefügg, tökéletes rendszert alkot, amelyben nincsen hulladék, felesleges elem. E csodálatos körforgásban a növények, állatok, baktériumok, gombák stb. együttesen és együttműködve léteznek és tevékenykednek. Egymást táplálják, s együtt tartják fenn az ökoszisztémát.
  2. Az ember emésztőrendszere a nagyrészt növényi alapú, vegyes táplálkozáshoz ideális – fogazatunk egynyolcad része csökevényes tépőfog (4 szemfog), a többi a növények aprítására és őrlésére szolgál. Bélrendszere szintén nagyban eltér a ragadozókétól. Figyelemre méltó az a tény is, hogy a ragadozó állatok, ha találkoznak egy lehetséges prédával, ösztönösen azonnal igyekeznek elkapni és elfogyasztani. Az ember – vegyük példának a leginkább ösztönös kisgyermekkort – ha meglát egy „prédaállatot”, a megfigyelések szerint nem próbálja meg széttépni, s megenni. Ez arra utal, hogy az ember elsősorban nem ragadozó lény.
  3. A természetben élő állatok az élőhelyük adta táplálékokat fogyasztják, annak lehetőségeit maximálisan kihasználva.

Ezek alapján a javasolt táplálkozás:

  1. A teljes értékű táplálékok fogyasztása, s nem az egyes alkotóelemek vagy hatóanyagok kiemelése. Egy tetszőleges növényben több ezer alkotóelem van, melyek szinergiás hatással működnek együtt az életfolyamatokban. Ha valamely hatóanyagot kiemelünk és egyoldalúan alkalmazzuk, az a modern kori táplálkozástudományi kutatások szerint nem hozza ugyanazt a hatást, mint természet adta formájukban. A legjobb az ideális, nem pedig a maximális.
  2. A növények adta egészségügyi előnyök arra biztatnak bennünket, hogy ezeket érdemes relatíve nagyobb mennyiségben fogyasztani, mint ahogyan a mai nyugati táplálkozásban szerepelnek.
  3. Lehetőleg a saját élőhelyünkön, vegyszermentesen megtermelt élelmiszereket válasszuk. Ha nekünk nincs lehetőségünk (kedvünk) ezek termesztésére, akkor a legjobb olyan termelőkkel szövetkezni, akik ezt megteszik. Ez fokozottan érvényes az állati eredetű táplálékokra, mert az ún. haszonállatok többnyire embertelen körülmények között és óriási hormonterhelés alatt élnek.

A táplálékkiegészítők terén is fontos szempont, hogy azok teljes értékűek és minél kevésbé feldolgozottak, átalakítottak legyenek. Bár ez nem helyi termesztés hazánkban, az algakészítmények (spirulina, chlorella alga, leginkább por vagy tabletta formájában) fogyasztása jó választás lehet, mert ezek tartalmaznak minden olyan tápanyagot, amelyre a szervezetünknek szüksége van.

Egy másik szupertáplálék a méhek által gyűjtött virágpor. Ezek nem egyeznek meg a gyakran allergiát okozó virágporfajtákkal, ugyanakkor érdemes a szedésük előtt bőrpróbát végezni, illetve hozzáértőtől tanácsot kérni az adagolásra vonatkozóan. Remek fehérjeforrás, s többek között nagyon jó immunerősítő hatása ismeretes.

Összefoglalásul, véleményem szerint a magatartási zavarokra ajánlott táplálkozás tulajdonképpen nem tér el az egyébként is egészséges táplálkozástól – ami jó az ember szervezetének, az jó az idegrendszerének, kedélyállapotának is. Ami a jelek szerint leginkább káros az idegi folyamatokra, tehát kerülendő: finomított cukor, ízfokozók, előrecsomagolt élelmiszeripari félkész- és késztermékek, vegyi anyagok – tehát minden, amit nem az anyatermészet, hanem a feldolgozóipar tesz bele az ételeinkbe. Az élelmiszereken túl jól megfigyelhető még gyermekeknél a televízió és a számítógép idegrendszert stimuláló hatása, ezt is érdemes tehát kontrollálni.

Akár valamely összetevő (pl. glutén, kazein) kiiktatása, akár táplálkozásunk megváltoztatása mellett döntünk, érdemes azt a család minden tagjának elmagyarázva, céljainkat tisztázva megtennünk, s az egyes változtatásokat legalább egy hónapig tesztelni, hogy a hatást megfigyelhessük. Ha például kizárjuk a tejtermékeket, akkor várjuk ki az egy vagy két hónapot, s ha a hatással nem vagyunk elégedettek, akkor ezután próbálkozhatunk másfajta módosítással is.

A táplálkozás egy óriási terület, így nehéz röviden összefoglalni vagy tanácsot adni, ugyanakkor egy kulcsszó mindenképpen van, amely segít bennünket: „természetes”. Ahogy az életben, úgy az ételben is az egészség, és nem a betegség a természetes állapot.

Wágner István

Természetes gyógymódok tanácsadó

 

Etess meg! · SZENZOROS BLOG

Mentes diétaval csak napi 1 óra a konyhában

Rájöttem, hogy sokan azért tartják olyan nagy dolognak, hogy egy speciális étrendet követünk, mert azt hiszik, hogy órákat állok a konyhában, kotyvasztok. Mindig meg is lepődök, amikor emberek elismerően cümmögnek, hogy hát, bizony, ez azért nem semmi. És én ezt nem értem.

Anyám messzeföldön híres a kötényéről. Mindig tudtuk, hogy ha felvette, akkor ott a konyhában kő kövön nem maradt, tuti, hogy két óra múlva 5 kész fogással jött ki, és épp kisült a pogácsa, majd gyorsan bekente a piskótát. Sokszor ezzel már reggel 9-re el is készült. Hétvégenként. De hétköznap 30 percnél többet biztosan nem volt fakanál a kezében, mégis minden nap főtt étel volt a vacsora. Persze, mi nem diétáztunk, szabadon főzhetett bármit, ami eszébe jutott, mert mi mindig mindent megettünk.

Sok dologra még mi, gyerekek szoktattuk rá a szüleinket. (pl.: spagetti, spenót…)

Ezen gondolkodtam, hogy vajon nekem most ennél sokkal többet kellene a konyhában lennem? Csak azért, mert diétázunk?

Egy sima négy fős család vagyunk. Két kis gyermekkel, az egyik 4,5 éves, a másik 19 hónapos. Szelektív táplálkozás, szenzoros feldolgozási zavar és autizmus befolyásolja nálunk az étkezést, illetve az ételallergiák. A legszűkebb keresztmetszet szerint főzök. Az allergiák: tej (kazein és laktóz), glutén, kukorica, tojás (fehérje és sárgája), rozs, szója. Ezeken kívül mi diétázunk cukorra, kerüljük a pálmazsírt, és most már a bevitt szénhidrátok típusára is figyelünk (lassú felszívódásúak előnyben).

Férjem és a két gyermek viszik itthonról a tízórait, ebédet, uzsonnát, itthon van reggeli és vacsora. Én itthonról vezetem az alapítványt, illetve tanácsadóként dolgozom. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap itthon tudok lenni, hiszen egy szervezet se bontakozott még ki csak úgy sufnituningból.

Viszont azt megtehetem, hogy nem hétvégére időzítem a nagyobb főzéseket, hanem hétköznap jelölök ki ennek napot. Ez gyakorlatilag mindegy is.

A lényeg, hogy minden reggel 7:30-ra legyen kész a napi menü, legyünk túl a reggelin, és indulhat a csipet – csapat a dolgára.

Hogyan is valósul ez mind meg?

A menütervezésről ajánlom figyelmedbe egy korábbi írásomat, amit itt érhetsz el: Mit együnk vacsorára?

Tehát többnyire már este tudom, mit fogok főzni reggel. Ha kell olvasztani, áztatni, pácolni, akkor azt vacsora után gyorsan megcsinálom.

Reggel elkészül a köret, felforr a fagyasztott leves vagy kisül a lazac, illetve azok, amik elkészülnek hamar. Az igaz, hogy egyszerre a 4 égő és a sütő is megy  reggelente, de 5 féle ételt, köretet, levesbetétet elkészítek sokkal kevesebb, mint 1 óra alatt.

chicken_broth__ismsHetente egyszer, néha kéthetente készítek: húslevest, pörköltet, paprikás csirkét, zöldségkrém levest, ritkábban húsgombócot, fasírtot vagy töltött káposztát. Ezeket kis tálkákban fagyasztom. Reggelente csak annyit forralok fel, amennyit aznap megeszünk. Illetve elkészítem hozzájuk a levesbetétet és a köretet.

Kenyeret, kiflit, bagettet heti 1x sütök, a fagyasztóból kivéve átvizezem, és hamar átsül ropogósra.

A kenyerek elkészítése is kb 10 -15 percet vesz igénybe, a többi a sütésidő, de nem vagyok köteles a sütő ajtaja előtt ülni és szurkolni a szódának, hogy találkozzon a citromlével, és növekedjen bátran a kenyér. Egyébként 50 perc alatt sülnek meg a zsömlék, kiflik kb. Akár minden reggel készíthetném frissen az elvitelre szánt zsömléket, de napközben nem eszünk szendvicseket, szóval vacsorára bőven ráér.

Mert a vacsora nálunk nem főtt étel. A mindenmentes bundáskenyértől kezdve a palacsintáig mindent eszünk vacsira, de tipikus főtt ételeket ritkán. Persze előfordul, hogy a gyerek pl főtt kölest kér már reggelire, én pedig nem bánom, főzök kölest reggelire. Vagy vacsorázhat cukormentes citrom sorbetet, ha épp azt kívánja. Pontosan azért engedem meg, mert tudom, hogy nem “bűnözünk” vele. Azt sem bánom, ha a csupa csoki muffint kéri reggelire, mert én tudom, hogy azt banánnal édesítettem, spenót és répa is van benne, emellett glutén és tejmentes, egészséges örleményekből sütöttem. Semmivel sem nehezebb ezeket az ételeket elkészíteni, csak a megfelelő alapanyagokat kell beszerezni hozzájuk.

A zöldségekből igyekszek mindig frisset és fiatalt venni, amit keveset kell puculni. Amikor ez nem egyszerű (télen), akkor is próbálom a tanyasi, szomszédnénis a szomszédfaluból forrásokat fellelni.

Ha elkészül a húsleves, a tiszta levének 80%-át fagyasztom, a többit esszük aznap és másnap, de leszűröm az egészet. Ugyanígy mindennel, amikor megfőzöm a töltött káposztát, fejenként 2-3 darab marad aznapra, másnapra, majd megy a többi a fagyóba.

Egy napi menü nálunk így néz ki (több verziót írtam direkt):

Reggeli: bundás kenyér (ezt már nem friss kenyérből készítem, csicseriborsó liszt+víz a bunda), uborka, paradicsom, paprika (az egyik fiam már kóstolgatja ezeket – havi 1 mm-es falatkákkal – , a másik pedig már eszi is!)

Tízórai: valamilyen csipegnivaló és gyümölcspép (a bolti pouchban kapható pépet kereskedelmi mennyiségben vásárolom, napi 4 is elfogyna, ha hagynám) vagy gyümölcs (a banán nagyon jól ment, de szénhidrát tartalma miatt ritkán adom, az alma és a körte azonban szuperül fogy)

Ebéd: Húsleves alaplé, csicseri tésztával (ehhez reggel forralom a levest, bele kb 3 perc megfőzni a tésztát), másodiknak sült hús kölessel, csemegeuborkával vagy töltött káposzta vagy spagetti (magában 😀 ), desszertnek vagy sütök sütit, főzök pudingot vagy megveszem a rizspudingot (drága szerintem, inkább főzök itthon, pár perc elkészíteni).

Uzsonna: diákcsemege, esetleg muffin, házi keksz, gyümölcslé

Vacsora: Francia pirítós vajasan (növényi margarin, más kencét még nem fogadnak el a fiúk), esetleg házi füstölt kolbásszal, párizsi vagy virsli vagy tejbegríz (magtej, rizsdara, agavé, karobpor, kókuszvirág cukor), palacsinta (néha lekvárral).

Sült húsnak legtöbbször pulykaszárnyat veszek vagy csirkét. Ezeket alacsony hőfokon óriási mennyiségben sütöm, de sokszor ezekből készítem el a kétheti húslevest, és akkor másnap reggel csak meggrillezem.

Mivel naponta elég kevés időt vagyunk itthon, a mosogatással én csalok. Ahol előzőleg laktunk, Barrow – upon- Soarban, nem volt mosogatógépem, és napi 1,5 – 2 órát mosogattam ennyi főzés mellett. Ennyivel kevesebbet tudtam a családommal foglalkozni. A mosogatógépet az egész család összefogásával vettük, születésnapomra, és azóta is imádom! 🙂

Régen kézzel mostam, ma már azt is automata mosógéppel vállalom csak.

Fel kell mérnünk, miért mit teszünk meg, mit tudunk vállalni. Nem mindig van pénzünk, helyünk, lehetőségünk, de át kell gondolnunk, hogyan tudjuk mégis elérni a céljainkat, akár az egész életünk felforgatásával, akár a hozzáállásunk változtatásával. Az egyik kedvenc mondásom:

“Nem tudtam, hogy lehetetlen, így megcsináltam.”

Minden a döntéseink eredménye. Nekem kb 8 hónapnyi gyakorlásba telt kialakítani ezt a heti rutint a konyhában, úgy, hogy kb 20 éve készítettem el az első mákoslaskámat. (Só nélkül és amúgy pocsék lett, de bizony én nem adtam fel.)

Uh, tényleg, erről jut eszembe, hogy mákos gubát szeretnék enni már hetek óta! A héten ez lesz a desszertünk, úgy döntöttem, gyorsan ki is keverem a kiflinek a tésztát!

Ha van kérdésed, írj bátran kommentben, Facebookon, keress meg az auti csoportokban! Azért vagyunk, hogy segítsünk!

Ha esetleg van jobb tipped, mint amit írtam vagy tudnál hozzátenni még több menü tervet, ötletet, kérlek akkor is írj!

Addig is ölellek,

Mariann

www.facebook.com/szenzoroskert

www.kekerdoalapitvany.wordpress.com