Fejlesztő, Terápia · SZENZOROS BLOG

Az SPD kifejtése tömören – részlet a könyvből

Részlet a Tündérek a Kék Erdőben című könyvből, mely az SPD-ről szól, és hamarosan megvásárolható lesz az Alapítvány gondozásában. A kekerdo.hu oldal tartalmának, részletének másolása,  megjelenítése kizárólag a forrás megjelenítésével engedélyezett.

*

“Az érzékelési rendellenesség akardályozottságot jelent az érzékszerveinken át felfogott információk mindennapi könnyebb felhasználásában. Az érzékelési rendellenesség nem olyan jellegzetes akadályozottség, mint a vakság, vagy a süketség, hanem inkább egy a különböző idegrendszeri (neurológiai) rendellenességeket lefedő gyűjtőfogalom.”

Carol Stock Kranowitz, M.A.: Zűr-zavaros gyermek

 

Carol könyve kiváló szakmai anyag, a magyar fordítás azonban hoz olyan fogalmakat, amelyek pontatlanok (érzékelési rendellenesség vagy vakság, süketség). Ha ezen felül tudunk emelkedni, akkor a magyar fordítás is adhat számunkra értékes, új tudás.

Tehát itt az érzékek harmonikus egységbe rendezésének nehézségével állunk szemben, ez az SPD, a szenzoros feldolgozási zavar.

Eredetileg dr. A. Jean Ayres foglalkozott ezzel a területtel, 1955-ben írta meg első cikkét, 1972-ben adta ki az első könyvét a témában. Így indult el a szenzoros feldolgozási zavar felfedezése. Majd Carol Stock Kranowitz, M.A. foglalta össze a szenzoros integráció jellemzőit, mindennapi működésre való hatásait The Out-of-Sync Child címmel kiadott könyvében 1998-ban. Ennek a könyvnek a második kiadása 2005-ben jelent meg, majd Magyarországon Nagy László Lajos fordításában 2012-ben tarthatta kezében az első olvasó magyar nyelven. Én magam 2012-ben Angliában találkoztam először a szenzoros feldolgozási zavarral, magyarul nem találtam ekkor még szülők számára is érthető leírásokat. Így érthető, hogy a magyar szakirodalom főként dr. Ayres munkásságára tudott akkor még támaszkodni, és azt is láthatjuk, miért tud oly’ keveset a szakma erről a jelenségről.

Ki Carol Kranowitz, mi köze van az SPD-hez?

Carol zene, mozgás és drámatanár. Carol nem volt gyógypedagógus, amikor az első SPD-s ovisait kezdte el megfigyelni. Majd képezte magát, főként dr. Ayres munkásságából tanult. Az első könyvét, az említett The Out-of-Sync Child sok nyelvre lefordították. (A második kiadás a Zűz-zavaros gyermek magyar címet kapta. A cím lehetett volna A kibillent gyermek, vagy bármi hasonló, ami magyarázza az out-of-sync jelenséget.) Carol azon túl, hogy megmutatta a világnak milyen az, amikor a gyermek out-of-sync, tehát nincs benne a saját egyensúlyában, arra is adott választ, hogyan lehet in-sync, egyensúlyban, mi segíti hozzá a saját lelki és idegrendszeri harmóniájához. Mint amikor a gitárt zenélés előtt be kell hangolni, mert meglazulnak a húrok. Van, hogy a húrokat rossz helyre rögzítjük. Na, ilyen az SPD.

Az alapmű után sok könyvet írt még a témában. Az Out-of-Sync Child könyv második kiadását már átdolgozta Lucy Jane Miller, PhD, és egy átdolgozott verzióba sorolta a szenzoros feldolgozási zavar kategóriáit. A magyar kiadású könyv több ponton ír diagnosztikáról, foglalkoztató terapeutákról, hiszen fordítás.

Ma Magyarországon nincs a szenzoros feldolgozási zavarnak olyan BNO kódja, amelyet a pszichiátrián szoktak adni. Egyéb kódok alá be tudják mégis sorolni, nem biztos azonban, hogy az egyértelműen kiderül a vizsgálatokból, hogy önálló tünetegyüttesként szerepel a szenzorosság vagy pedig úgy gondolja a szakember, hogy pl. az autizmus spektrumzavart adja fő diagnózisként, és kiemeli a szenzoros feldolgozási zavart az autizmus egyik tüneteként. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen vezető tünettel indulunk neki a fejlesztésnek. Hajszál, sőt, hajszálacska választja el ezeket az idegrendszeri akadályozottságokat egymástól, és mély ismeret nélkül a szakembereknek is nehéz különbséget tenni. Azért az igen fontos, hogy a szenzoros gyermek vagy felnőtt nem feltétlenül autista. Az autista gyermek nem feltétlenül mutat erős szenzoros tüneteket.

Dr. Miller szerint a szenzoros feldolgozási zavar (SPD) egy átfogó terminus, és három fő kategóriát rendez a fogalom alá.

Ez a három fő SPD kategória a magyar fordításra támaszkodva Carol könyvében:

Ingerület szabályozási rendellenesség (Sensory Modulation Disorder)

Az első kategória a szabályozás tehát. Ide soroljuk az alábbi altípusokat:

  • Túlérzékenység (Sensory Overresponsivitiy – valójában nem érzékenység a szó hagyományos értelmében, inkább egyfajta túlreagálás)
  • Kevésbé érzékenység (Sensory Underresponsivity – ez a kifejezés is inkább a reakció, az idegrendszeri válasz hiányát jelenti, egyfajta tompaságnak hívhatnánk)
  • Fokozott ingerkeresés (Sensory Seeking)

Ingerület megkülönböztetési rendellenesség (Sensory Discrimination Disorder)

Érzékelés-alapú mozgásos rendellenesség (Sensory-Based Motor Disorder)

A mozgásos rendellenesség két altípusa:

  • Testtartási rendellenesség (Postural Disorder)
  • Ügyetlenség (Dyspraxia)

 

Dr. Miller vezette fel ezeket a fogalmakat, és az ő könyve ezeket meg is magyarázza (Sensational Children: Hope and Help for Children with Sensory Processing Disorder), én nem ismétlem őt.

A gyerek nem tudja, hogyan kell “normálisan” működni

Az izgalmas az, amikor egy egyénen belül az összes altípus keveredik, hiszen teljesen lehetséges, hogy különböző érzékszerveken keresztül más típusú feldolgozással válaszol az idegrendszer. Így lehetséges, hogy egy ügyetlen gyermek fokozottan ingerkereső, miközben hallásában túlreagáló, érzékeny.

A szenzoros feldolgozás a központi idegrendszerben történik. Amikor az agy nem végzi jól a munkáját, akkor nem tudja a beérkező ingereket összehangolni, így a gyermek nem tud értelmes, adekvát, következetes viselkedéssel válaszolni az érzéki információkra. Mivel az ingerek, érzékelésből érkező információk feldolgozása és felhasználása nehézséget okoz, nem tudja megfelelő szinten megtervezni cselekvéseit, így például tanulási nehézségekbe ütközhez. Sok gyermeknél csupán ez a tünet jelenik meg, és egy BTMN- papírral tanulási nehézségre hivatkozva távoznak a vizsgálatról.

Én magam egyetértek Carollal, amikor azt írja, hogy a normális működésre nem képes a gyerek, nem tudja hogyan kell, és nem azért nem csinálja, mert nem akarja. Akarja ő, mint ahogyan a kíváncsi kisfiú is vágyik rá, hogy normális legyen, bármit is jelentsen az. De nem tudja, hogyan kell azt megcsinálni.

Carol arra is kitér az említett könyvében, hogy melyek azok a tünetegyüttesek, amelyek nem szenzoros feldolgozási zavar miatt nehezítik meg az életünket. Ide kapcsolja a fent említett tanulási nehézséget, az ADHD-t , autizmust, illetve azokat a gyerekeket és felnőtteket, akik kiemelt tehetséggel megáldottak. A könyv említi többek között a lelki hátterét az SPD-nek, amivel én is dolgozok ebben az írásomban. Kiemeli a szorongásos némaságot, a szelektív mutizmust, amely egy szorongásos rendellenesség. Gyakran társul az SPD és a mutizmus.

A zűr-zavaros gyerek könyv is sorolja az allergiákat, amelyekkel az SPD gyakran létezik együttesen. Kiemeli Carol a kazein és a glutén bűnösségét, és javasolja a beazonosított allergének kivonását, szerinte is sok érzékelési zavar szűnhet meg az étkezés módosításával. Ezzel több dietetikus, neurológus, orvos is egyetért, sok ezer család többéves tapasztalata bizonyítja ezt külföldön és Magyarországon is.

Ez – csak úgy mint az autizmusnál – azt jelenti, hogy egy ADHD-val diagnosztizált egyén működési zavarainak hátterében állhat SPD, sőt, hathat rá mindkét zavar egyszerre.

Mindenki lehet néha SPD-s?

Időnként minden gyermek és felnőtt is mutathat zavaros viselkedést. Néha mindannyunknak szüksége van a felhangolásra a szinkronba kerüléshez. Az SPD-s gyermeknek és felnőttnek is lehetnek viselkedés problémái, de ez nem jelenti azt, hogy minden magatartászavarral élő gyermek szenzoros!

Közösségben a leggyakoribb nehézséget okozó kategória az önszabályozás zavara. Ezeknek a hátterében lehet szenzoros feldolgozási zavar, de akár más fejlődési zavar is. A hangulat szabályozása, a felpörgés és a megnyugvás irányítása nehézséget okoz. Ez az első kategóriánk az SPD terminusán belül. Ehhez kiváló terápia a szenzoros diéta.

Ebbe az önszabályozási zavar kategóriába tartozik még az alvás és annak zavara, illetve az evés, az ehhez kapcsolódó emésztés. Az éberség, aktivitási szint és figyelem, azaz a szociális és érzelmi élet szintén az önszabályozási problémák összetevői. Az szociális és érzelmi élet zavarához akár a kötődési zavart és az alkalmazkodóképesség hiányát is sorolhatjuk.

Carol a könyvében részletesen elemzi ezeket a kategóriákat példákkal együtt. Így én nem ismétlem el, amit ő már leírt.

Amit sokszor hangsúlyoz ő is, és én is igyekszek többször leírni, hogy nagyon körültekintő vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy az SPD-t megállapítsa a szakember, és különválassza az ADHD-tól, az ASD-től. És itt már komoly a tét. Mert amíg egy ADHD-s gyermeknek segítséget nyújthat akár a gyógyszeres kezelés is, egy szenzoros gyermeknek nem fog segíteni. A szenzoros feldolgozási zavar támogatására Carol és dr. Miller is azt javasolja, hogy kizárólag a szenzoros integrációra és a célzott aktivitások szenzoros diétájára összpontosító terápia az, amely valóban képes támogatni a szenzoros gyerekeket.

Amit el kell fogadnunk, és ezáltal egy csodás eszközzé is válhat a kezünkben, hogy időnként mindannyian küzdünk szenzoros feldolgozási zavarral. Amiről ez a könyv is szól az pedig az, hogy kimerültség, szorongás, stressz, feldolgozatlan traumák, elvárások, amelyeknek nem tudunk megfelelni mind meg tudja zavarni az agy működését. Ha képesek vagyunk magunkban felfedezni ezeket, ha bele bírunk nézni a tükörbe, akkor sokkal könnyebben tudunk segíteni a gyermekünknek is. Én ebben tudok segíteni neked, ezért írtam le a gondolataimat.

Honnan érkeznek ingerek, mik azok az érzékek? – SPD háttérinfó

Alapvetően két irányból érkeznek az agyba ingerek. Vannak az úgynevezett távoli érzékek, amelyek kívülről érkeznek hozzánk 5 érzékszervünkön, távoli érzékelőinken keresztül:

– látás (vizuális érzékelés),

– hallás (auditív érzékelés),

– szaglás,

– ízlelés,

– érintés (taktilis).

És vannak a belső érzékek, amelyeket az agy a testen belüli csatornáin ér el, így ezek test-központú érzékelők:

– belső fül (vesztibuláris rendszer – egyensúlyérzék)

– belső szervek (interoceptív rendszer)

– izmok, izületek rendszere (proprioceptív érzék)

Akik vettek már részt Kék Erdős SPD workshopon, tudják ezt, ezeken az érzékelési területeken szoktunk végigmenni. Beszélünk a hideg-meleg érzékeléséről, az emésztés érzékeléséről, sőt még a gyermek növekedésének fájdalma is felmerül, egyeztetünk egyéb egyéni kapcsolatokról, kinek milyen kombinációkban alakulnak ki ezek az integrációk. Kiemelten fontosnak tartom a tudásmegosztást, a tapasztalatcserét. Ezért bátorítok mindenkit, hogy olvassa el a magyarul megjelent szakmai anyagokat, így Carol könyvét vagy a STAR kutató intézet SPD anyagait a Kék Erdő Alapítvány honlapján.

SPD itthon

Ma Magyarországon a diagnózisok között ritkán szerepel önállóan a szenzoros feldolgozási zavar, saját egyedi BNO kódja pedig eddig még nem használatos. Viszont gyakran kap a gyermek olyan kódot, amely egy fő problémát emel ki. Ez sokszor meghatározhatatlan vagy egyéb, be nem azonosítható zavarokra utal. Mert nem tudják megmondani, hogy mi a baj. Vannak olyan BNO kódok, amelyek egyszerűbbek, ha a szenzorosság mellé kerülnek: ASD, ADHD, említettük ezeket már. Minél közelebbi a diagnózis a valós problémához, annál szerencsésebb helyzetben van a gyermek, mert akkor esélyes, hogy a számára kiírt terápia valós segítséget fog hozni. Attól, hogy egy orvosi vizsgálaton átesik, még nem válik sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekké papíron, nem kap oktatási kódot.

Két út van: az egyik az orvosi vizsgálatok, akár állami, akár magán vonalon. A másik pedig az, amikor a pedagógiai szakszolgálaton keresztül kezdeményezi az iskola vagy az óvoda a vizsgálatokat. A szülő saját kérésére is fordulhat a pedagógiai szakszolgálathoz, a legtöbb helyen igazán segítőkészek, és nincs garancia arra, hogy csak azért, mert odamentünk, már azonnal bizottság elé is állítják a családot. Mindeközben megértem a félelmet is, hogy az SNI státusz kirekesztettséget is jelenthet. Mindenkinek saját döntése kell legyen, hogy mit enged be az életébe, és mit hagy ki.

 

Ha van még kérdésed, vagy egyszerűbb magyarázatokra vágysz itt az orientációs oldalunk az SPD-ről!

A könyvben a szenzoros diétát is említjük majd. Facebook oldalunkon mindig friss infókkal várunk! www.facebook.com/szenzoroskert

 

Üdv,

Mariann

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Megígérjük, hogy csak hasznos információkat fogunk küldeni nektek! 🙂

Pici türelem...

Köszönjük, hogy megtisztelsz a bizalmaddal!

PROJEKTEK · Tanulókör

Kék Erdő Tanulókör jelentkezés

A debreceni Kék Erdő Tanulókörbe folyamatosan lehet jelentkezni felsőbb éveseknek, akár a tanév végén is. Nyáron is nyitva a suli, a gyerekek így kérték. Ám legyen!

Magántanulókat, szabadon tanulókat várunk szeretettel! Szeptemberi kezdéssel egy teljesen új első osztályt indítunk, de a felsőbb osztályokhoz is lehet csatlakozni. A beilleszkedésre mindig gondosan ügyelünk, ezért nem kezd nálunk több gyerek egyszerre.

A szeptemberben kezdő új Kék Erdősök részére Magonc tábort szervezünk augusztusban 3 héten keresztül, csoportonként bontva. ITT tudjátok megnézni a táborok beosztását!

Ezen a regisztrációs formon keresztül be tudtok kerülni az adatbázisunkba, így tudni fogjuk, hogy érdeklődtök a tankör iránt. Ez még nem jár semmilyen kötelezettséggel. Az itt regisztrálókat meghívjuk egy beszélgetésre, előadásra, amikor is bemutatjuk, hogy mit értünk mi tanulás és tanítás alatt.

Ezt töltsétek ki, kérlek a jelentkezéshez:

[contact-form][contact-field label=”Gyermek teljes neve” type=”name” required=”1″ /][contact-field label=”Email” type=”email” required=”1″ /][contact-field label=”Szülő neve” type=”url” /][contact-field label=”Melyik korcsoportba tartozik a gyermek? Melyik tanévet kezdené nálunk?” type=”textarea” required=”1″ /][/contact-form]

El tudom képzelni, hogy még bizonytalan vagy, ezért idemásolom Neked az eddigi írásaimat, beszámolóimat.

ITT olvashatsz arról, hogy mi a Kék Erdő – féle tanulókör lényege.

A Kék Erdő Tanulókör fejlődéséről ITT írtam.

Az előző tanévet július elején kezdtük meg. Miért kellene ragaszkodnunk a kialakult rendszerhez, ha már úgyis másképp értelmezünk mindent? Hogyan alakult ki a tanulókör gondolata? A 2019-es TEDx Debrecen konferencián elmeséltem. Hallgass bele itt: TED x Szabad Tanulás

A tavalyi gyakran ismételt kérdésekről itt tudsz olvasni: GY.I.K.

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ · SZENZOROS BLOG

Egy SNI-s gyerek szülei legalább mindig kipihentek és kiegyensúlyozottak…

Egy SNI-s gyerek szülei legalább mindig kipihentek és kiegyensúlyozottak. Egy szenzoros gyermek mellett nyugodtan telnek az esték. Az autista gyerekem is mindig gond nélkül öltözik reggel, hamar elkészül. ….. Ja, nem.

*

Egy bármilyen egészségesen, “normálisan”, átlagosan (a szimpatikus szó aláhúzandó) fejlődő gyermek mellett sem igaz egyik fenti állítás sem.

mary-pickford-1963155_1920A gyermek, de akár egy szenzoros felnőtt is, éjjel többször ébred, ezzel felébresztve, de mindenképp zavarva a szülők, a testvérek pihenését. Kisebb gyerekeknél ez még nehezebb, mert fel kell kelni velük. Segíteni kell őket éjjel úgy, mint nappal. A nem önálló, nem öngondoskodó felnőttnél is előfordulhat, hogy ugyanúgy gondoskodást igényel, mint egy 2 éves. Éjjel is.

A reggel sem telik másképp, csak ott még mi is akarunk valami együttműködést elérni a gyereknél, nem csak ő akar tőlünk valamit. Mi szeretnénk, ha felvenne néhány ruhadarabot, ő nem annyira. A mi döntésünk, hogy hány csatát vállalunk fel naponta, hogy elengedjük-e a gyereket inkább két-három rövidujjú pólóban, és nem eröltetjük a hosszúujjút vagy megküzdünk. Aztán még enni is kellene, fogat mosni, ezek mind ingoványos talajra visznek. És az, hogy elképzeljük, hogy a gyerek kedvesen válogat a ruhái vagy az ételei között, bájos idillnek tűnik. De a valóságban ez akár 2-3 csapkodós ordítós dührohamot is jelenthet. Bármelyik pillanatban repülhet a reggelihez terített asztal teljes repertoárja, és kenődhet fel a falra, mert nem találtad ki magadtól, hogy a gyerek nem erre gondolt, amikor azt mondta, hogy reggelizni akar. Ha nagy nehezen el bírtok indulni, akkor már csak azon kell imádkozni, hogy összeomlás, kiborulás nélkül oda is érjetek a megcélzott helyre.

És akkor pár óra szünet. Ha egyáltalán jár bárhová a gyermek. Mert ha egész nap otthon van, akkor más a napi rutin nyilván.

Este pedig ugyanez ismétlődhet akár visszafelé. Vannak jobb napok, vannak nagyon jó napok, és vannak ettől sokkal rosszabbak. Vannak szülők, akik évek óta nem aludtak 3-4 óránál többet, vagy talán alszanak 6 órát, 3-4 megszakítással. De a fizikai fáradtság csak egy apróság már. Mert nem tud eleget aludni az, akinek a lelke fáradt.

Amikor valaki gyereket vállal, nem tudja, hogy az milyen lesz. Nem tudja, hogy anyaként vagy apaként mennyit fog bírni. Fogalma se lehet, hiszen, még soha nem is találkozott azzal a gyerekkel, azokkal a helyzetekkel. Minden szülőnek joga van elfáradni, joga van az érzéseihez, és joga van hozzá, hogy kifejezze azokat. Lehet fáradt, mérges, türelmetlen. Szabad sírni, szomorúnak lenni, csalódni. Ez nem mártíranyaság. Nem mártírkodás, amikor megteszek valamit a gyerekeimért, és később elmondom, hogy nekem ezt nehéz megtenni. Például egy 10 éves gyereket átpelenkázni éjjelente. Nehéz. Fizikailag is és lelkileg is. De nincs más megoldás. Meg kell tenni. És ha egy szülő emiatt nehéznek érzi a sorsát, ám legyen joga hozzá! Persze, azt is lehet javasolni, hogy fogadjon fel valakit, aki megcsinálja ezt helyette, de nem biztos, hogy megteheti vagy akarná. Egy újszülöttet éjjelente 16x szoptatni is nehéz, mégsem mondjuk azt a 3 hetes baba anyukájának, hogy hívjon valakit, aki szoptat helyette, vagy adja be a babát valami otthonba, vagy hogy ne sírjon már, hiszen ő akart gyereket, ne mártírkodjon már. Vagy van olyan ember, aki ezt őszintén mondaná egy anyukának, aki 3 hete szült, kimerült, felborult az élete, azt se tudja, merre van előre? Nem hiszem.

Persze, egy anyának az a dolga, hogy gondozza a gyermekét. Akkor is, ha 20 évesen még csak 5 éves szinten van. De ez lehet nehéz. Lehetünk teljesen kimerültek. Lehet a lelkünk fáradt. És ilyenkor jogunk van megpihenni.

guy-2617866_1920

Nem akartam ennyire “jogom van hozzá” írást megosztani, de most ez jött ki. Mert bánt engem az, hogy mennyire nem engedjük meg magunknak azt, hogy rosszul érezzük magunkat. Mintha a negatív érzéseink nem lehetnének jogosak, valódiak. Mintha rosszabb emberek lennénk attól, hogy nem mosolygunk minden nap. Pedig ez nem így van! Mosolyogjunk akkor, amikor az a mosoly őszinte. Ha elégszer megállunk megpihenni, akkor biztosan a mosoly is többször lesz elbűvölő, mert jobban fogjuk magunkat érezni. Én egészen biztosan tudom, hogy az elfojtott rossz érzések semmi jót nem hoznak az életünkbe. Engedjük meg magunknak a szomorú pillanatokat is, majd pedig engedjük el ezeket a rossz érzéseket, hadd

 

Hornyák Mariann

Kék Erdő Alapítvány

Ha szeretnél velünk beszélgetni szenzorosságról, csatlakozz hozzánk a Facebookon! —- > SZENZOROS GYEREKEK SZÜLEINEK CSOPORTJA

Ha a magántanulásról, a Debreceni Kék Erdő Tanulókör érdekel, akkor pedig ITT találsz meg bennünket a KÉK ERDŐ TANULÓKÖR Facebook csoportjában.

CSALÁD SZEREPE

Van egy rossz gyerek, aki mindekit bánt…

Mit tegyek, ha a gyerekemet bántja egyik ovistársa vagy osztálytársa? girl-1825353_1920.jpgMit tehet az az anya, apa, aki a saját gyermekének a legjobbat szeretné, aki meg akarja védeni, aki nyugodt, kiegyensúlyozott életet szeretne adni a gyermekének, de tehetetlennek érzi magát? Tehetetlen, mert az oviba érkezik olyan gyermek, akivel a pedagógusok nem tudnak mit kezdeni, akivel a szülő se kezd semmit, aki néha már terrorban tartja a többieket.

Tehetetlennek érezzük magunkat, pedig sok lehetőség van. Elméletben legalábbis.

A szülők jelezhetik a pedagógusoknak, hogy baj van, mert otthon kiderül az, ami az oviban valamiért nem. Fél a gyermek bemenni, mert valaki bántja. Vagy már a pedagógus is látja, hogy valami van.

A pedagógus jelzi a problémás gyermek szüleinek, hogy valami nem stimmel. A szülő együttműködik. Vagy nem. Ha nem, akkor van tényleg baj.

Van gyermekvédelmi törvény. Van a pedagógusnak jelzési kötelezettsége.

child-1051288_1920Egy pont után a szülő elveszíti a felügyeleti jogát.

Át lehet tenni a rossz gyereket egy másik intézménybe, ahol újabb közösség életét keseríti meg. A mi gyerekünk megmenekül. Másoké kerül bajba.

 

Igazából nincs jó megoldás. Ha a gyermeket kiemelik a családjából, akkor sem lesz neki sokkal jobb.

Vajon mi a probléma gyökere? Vajon milyen ez a helyzet a szülő szemszögéből, akinek a gyereke mindenhol az örökérvényű rossz? Vajon hogyan éli meg, reagálja a szülő azt, ha a gyermekét mindenhol bántják, gonosznak, aggresszornak tartják?

Sokszor az a szülő, akinek a gyereke van rosszként beállítva ugyanolyan tehetetlen, mint azok a szülők, akiknek a gyerekei elszenvedik a sérelmeket.

Tehát a képlet egyszerű, ez mindenkinek rossz. És a gyerekeknek a legrosszabb, mert olyan szintű nyomás alatt élnek így, ami számukra még kezelhetetlen.

Van persze olyan szülő, akit kicsit sem érdekel, hogyan viselkedik a gyermeke, mert ennél számára sokkal komolyabb nehézségeket él meg. Egyedülálló szülő, alkoholista, drogfüggő társa van, súlyos családon belüli erőszak áldozata, depressziós vagy egyéb mentális betegséggel küzd. Elképzelhető, hogy 12 órában dolgozik, hogy 6 órás bért megkapjon, és legalább enni tudjon adni a gyermekének, esetleg a 3-4 gyermeknek. Soha nem tudhatjuk, kinek a mosolya mögött milyen háborúk zajlanak. Soha nem tudhatjuk, hogy ki milyen harcokat vív.

Ez természetesen nem változtat azon, hogy ez a helyzet rossz. Mindenkinek rossz.

Mit tehet a szülő, aki félti a gyerekét? Jelzi ezt a pedagógusnak.

A pedagógus jelzi ezt a “rossz” gyermek szüleinek. Elküldi őket a pedagógiai szakszolgálathoz, pszichológushoz, egyéb szűréseket és terápiákat ajánlhat. De a pedagógus nem kötelezheti a szülőt semmire.

Ha azonban a szülő nem együttműködő, akkor lépni kell. A pedagógusnak jelzési kötelezettsége van a gyermekjóléti szervek felé.

Ez mind egész biztatóan hangzik, de mi van akkor, ha valami nem működik a folyamatban, vagy nem elég gyorsan? Nem jelez a pedagógus, mert nem tudja, mit is tegyen igazából. Bizonytalan vagy nem meri felvállalni a konfliktust, esetleg fél a családtól, vagy attól, hogy valami baj érheti a gyermeket. A segítség nem érkezik elég gyorsan. Mert a beígért 30 nap 6 hónap. Mert nincs elég szakember. Mert tudjuk, hogy az egész országban nincs elég szakember. Sehol. Aki van, az túlterhelt. Vagy rosszul szervezett a munkája, a folyamatok nem elég hatékonyak. Ezzel sem tudunk mit kezdeni, tehát marad a tehetetlenség.

Két napja ülök e cikk fölött már, és nagyon szeretném egy megoldással lezárni, azt mondani, hogy itt egy csodaszer, nektek adom ajándékba, működik, ez a mechanizmus mindenre gyógyír. Nem tudok ilyet.

Van több részmegoldásom, melyek közül egyik sem biztos, hogy működik.

michelangelo-71282_1280Non-profit szervezetek: mint a Kék Erdő Alapítvány is, több szervezet dolgozik azért, hogy segítsen ezeken a gyerekeken. Én nagyon sok szülővel konzultálok. Néha a szülő elzárkózik teljesen. De sokszor volt már áttörés egy rövid telefonbeszélgetés vagy csetelés után is. Mondanám, hogy küldjétek hozzám azt az anyukát, akinek a gyermeke terrorban tart mindenkit, engedjétek meg, hogy kapjon még egy esélyt, hogy jobbá tegyen dolgokat, hadd segítsek nekik! Mennyi ilyen gyerek van az országban? Hány szülővel kellene beszélgetnem naponta? Talán mégis megoldás, ha felém irányítjátok őket, és igyekszek segíteni, igyekszem befejezni a szülőtréningeket. Hátha!

Szemléletváltás: A rossz gyerek nem született rossznak. Nekem egyik alapelvem, hogy nincs rossz gyerek. Minden gyermek születésekor nulla szociális mintával rendelkezik. A mintáit, a viselkedésformáit a szüleitől és a környezetétől tanulja. Ha otthon nincs megfelelő szociokulturális közeg, akkor a pedagógusok adnak neki mintát, hiszen velük tölt sok időt. Ezeknél a gyerekeknél a pedagógusoknak kiemelkedő szerepük van. Sok esetben pontosan az óvodai közegben tudatosítják a gyermekben azt, hogy ő rossz. Így már nem is akar senkit meggyőzni az ellenkezőjéről. Ezekről a gyerekekről kvázi lemondunk. Egy gyermek akkor csinál rosszat, ha valami baj van. Ott belül a lelkében valami nem stimmel. A gyermek reagál a saját negatív élményeire, érzéseire. Ha nincs érzelmi stabilitás otthon, sem az iskolában, óvodában, ha nincs egy személy sem az életében, akihez kötődhetne, akkor ő csak lebeg. Egyedül. Útmutatás nélkül. Önmagáért senki nem szereti. Önmagáért senki nem figyel rá. Hamar megtanulja, hogy akkor kap figyelmet, ha rosszat csinál. Ki tudja így billenteni a felnőtteket a passzivitásból, és ez a fajta figyelem is jobb, mint a lebegés. Ezt 1-2 éves korára már megtanulja. Ha továbbra sem kap egy erős kezet, ami megtartja őt, földre állítja stabilan két lábra, és vezeti, akkor lebeg tovább. Egész életében. És már minden mindegy lesz. Mert úgysem érdekel senkit, mert ő úgyis csak rossz. Ez egy elég egyszerű, szinte már hollywoodi érzelemfolyam, de attól még valós. Ha elégszer elmondjuk egy gyereknek, hogy ő rossz, akkor azzá válik. De soha nem annak születik. Mint ahogyan rasszistának sem, gyűlölködőnek sem. Úgyanúgy a gyermek a jóságot és a jó mintákat is tőlünk, felnőttektől tanulja. Ahogyan bánunk a gyerekkel, ő azt tükrözi vissza. Természetesen, amikor a saját gyermekünkért aggódunk, akkor kevés vagy semmi kapacitásunk marad arra, hogy a másik felet is mentsük.unnamed

Megoldás lehet a terápiás szülőcsoport. Ilyet bárhol, bárki létrehozhat, pszichológus, mediátor vagy akár egy pedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, bárki vezetheti, attól függően, hogy milyen témákat kíván feldolgozni. Ebben az esetben akár a gyermekpszichiátrián is lehet szerintem érdeklődni, hogy tudnának-e esetleg tanácsot adni, hogyan érdemes valahogy bevonni az érintett szülőt.

Ha a szülőhöz nem is tudunk több megértéssel fordulni, főleg ha nem együttműködő, akkor a gyermeknél lehet még sokat elérni azzal, ha segítünk kiemelni őt a romboló folyamatokból. Felajánlhatjuk például a “rossz” szülőnek, hogy elvisszük a gyermekét játszótérre, és hazaszállítjuk egy héten egyszer. Tudom, ez már nagyon kívül eshet a komfortzónánkon. Én tettem már ilyet. És szuper jó volt. Nagyon jó vége lett. Nagyon sokat megértettem a gyermekről, segíteni tudtam a pedagógusoknak ezáltal. Arról nem is beszélve, hogy az én fiamat soha nem is bántotta így az a másik gyerkőc.

Mi lehet még megoldás? Segítsetek, hozzatok pozitív példákat! Akkor mindenképp írj, ha TE voltál már a “rossz” gyerek anyukája, és tudunk segíteni vagy akarsz változtatni a helyzeten, vagy már változtattál is! Írd meg hogyan! Segítsünk egymásnak, mert együtt sokkal könnyebb.

A közösség, a hovatartozás ereje mindennél erősebb.

Őszintén remélem, hogy ha még tovább gondolkodok, akkor tudok még más ötletet is adni. Azt pedig tényleg nagyon várom, hogy a rendszer úgy kezdjen működni, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Naív vagyok, tudom.

Üdvözlettel:

Hornyák Mariann

SZENZOROS BLOG

Egy SPD-s gyerek esélyei ma Magyarországon

SEN6

Ma Magyarországon hivatalosan nem diagnosztizálják a Szenzoros Feldolgozási Zavart.

Egy “más” huzalozással működő gyermeknek a következő lehetőségei vannak ma Magyarországon:

  1. Nulla, azaz semmi lehetőséget nem kap a fejlesztésre. Még családon belül is megmarad a neveletlen, félrenevelt, elkényesztetett kategóriában. Egész életében önmagát keresi, és zavartan, szorongva éli le az életét.
  2. Felismeri a szülő, hogy valami nem stimmel, elviszi – magán úton, mert fél a rendszertől – neurológushoz vagy gyógypedagógushoz, pszichológushoz, esetleg egy TSMT gyógytornászhoz, attól függően, hogy miben nyilvánul meg a legfőbb probléma. Magán úton kap a gyermek fejlesztést, jó eséllyel csendben integrálódik, mintha mise’ történt volna.
  3. Szülői kezdeményezésre a gyermek diagnózist kap, orvosi ellátást, fejlesztést kap, de nem kerül SNI kód a kartonjára, mert oktatási vonalon nem szerepel a rendszerben. Így kevés állami fejlesztés jár, gyakorlatilag semmi. A diagnózis a legtöbb esetben autizmus vagy ennek változatai, esetleg Asperger.
  4. Szülő nevelési tanácsadó megy, gyermek bekerül a rendszerbe, egy életre kap SNI kódot és orvosi diagnózisokat, fejlesztéseket, amelyek azért eléggé korlátozottak, a legtöbb intézményben nem érhetőek el, óriási a szakemberhiány. Egy örök bélyeget kap a gyermek, csak speciális iskolába kerülhet be, rosszabb esetben azonnal szegregálják. Akkor is ez marad a helyzet, ha akár már teljesen tünetmentessé vált, vagy az integrációt nehezítő tünetei enyhültek. SPD-vel ezt az utat választják a legkevesebben, mert itt is csak autizmus diagnózist vagy egy ingerkereső szenzoros gyerkőcnél esetleg ADHD diagnózist kap. Így a fejlesztések sem igazán neki szólnak, bár legalább nem ártanak.
  5. Az intézmény kezdeményezi az eljárást, a vizsgálatokat. Helyes diagnózis, megfelelő iskola vagy SPD-hez illő fejlesztés továbbra sincs állami keretek között.

Több verziót én még nem fedeztem fel, kérlek, írjátok meg, ha bármilyen csodamegoldás elkerülte a figyelmemet a szenzoros gyerkőceinket illetően!

Jah! tudom már! Azt felejtettem el, hogy lehet magántanuló vagy járhat alternatív, tandíjas intézménybe. Persze, ha a család bírja anyagilag. De várjatok! Nem, ezt sem az állami rendszertől kapjuk… hhmm… akkor mi van még?

sensory-processing-kids-occupational-therapy Ha szeretnél velünk beszélgetni, csatlakozz hozzánk a Facebookon! —- > SZENZOROS GYEREKEK SZÜLEINEK CSOPORTJA

Ha a magántanulásról, a Debreceni Kék Erdő Tanulókör érdekel, akkor pedig ITT találsz meg bennünket a KÉK ERDŐ TANULÓKÖR Facebook csoportjában.