PROJEKTEK · Tanulókör

A debreceni Kék Erdő Tanulókör fejlődik

A Kék Erdő Tanulókör Debrecenben 2018. július 2.-án nyitotta meg kapuit, azóta pedig elég komoly fejlődésen ment át a csapat.

Kövesd a Tanulókör Facebook csoportjában is a fejleményeket: Itt tudsz csatlakozást kérni.

Hiába terveztünk meg sok mindent előre, természetes közbeszólt az élet. Olyan gyerekeket kaptunk, akik komoly kihívások elé állítottak bennünket, de mi nem adtuk fel, és egy percre se szüntünk meg hinni a gyerekekben. Meg abban, hogy sikerülni fog egy ekkora csapatot is sikeresen összekovácsolni. Jelenleg heti szinten már 30 gyereket foglalkoztatunk, ennek kb a fele jár délelőtt a tankörbe. Van, aki minden nap, van, aki egy vagy két nap jön. Van, aki helyi, van, aki másik megyéből jár át. Van extrém módon tehetséges gyerek is nálunk (sőt igazából mind kitűnik és elöljár valamiben), és vannak autistáink, ADHD-s, DISZ-es gyerekeink, akik hihetetlen módon meg tudtak nekünk nyílni, és együttműködővé váltak. Nyilván tudjuk, hogy ez nem csoda, hanem arra a tudatosan alkalmazott módszerre reagálnak, amely a szakmai vezető, Hornyák Mariann gondolataiban fogalmazódott meg elsőként. Ennek a titka az, hogy minden gyerekhez van egy kulcs, amelyet meg kell keresnünk. Addig nem adhatjuk fel, amíg nem találjuk meg a viselkedés mögött rejlő valódi személyiséget, a gyönyörű, jóságos lelkeket. Ha nem nevelési probléma áll a háttérben, ha a szülő tud bennünket támogatni, ha az egész család együttműködik velünk a hétköznapi apróságokban is, akkor sikert érünk el. A módszer alapja csupán a feltétel nélküli szeretet és az ezt tükröző kommunikáció.

Ennyi közös idő után képesek vagyunk megfogalmazni a tanulókörben érvényesülő alapvetéseket úgy, hogy azokat valóban a mindennapokban is megéljük. Ezek a következőek:

  • a gyermeknek joga van a gondolataihoz és az érzéseihez
  • minden érzésünket és gondolatunkat úgy fejezünk ki, hogy ezzel másokat nem bántunk meg
  • az egyéni felelősségvállalás fontos
  • a kollektív felelősségvállalás is fontos
  • öngondoskodásra, önellátásra törekszünk egyén szinten
  • az érzelmi intelligencia fejlesztése elsődleges
  • önálló döntéshozást és a kritikus gondolkodást támogatjuk
  • mindenki felelős a saját munkájáért és annak eredményességéért
  • szeretettel, megértéssel és elfogadással fordulunk egymáshoz
  • sok időt vagy inkább még többet kint töltünk a friss levegőn (akár a tanulás is kint valósul meg az udvaron)
  • gondoskodunk a környezetünk védelméről, az egészséges és felelős életmódot igyekszünk modellezni és bemutatni
  • differenciáltan (elmaradásokat pótolva, tehetséget gondozva) tanulnak a gyerekek
  • nem hisszük, hogy a tanításnak van értelme, ha nincs tanulási kedv, így a belső motivációt erősítjük külső kényszerítés helyett
  • nem büntetjük vagy jutalmazzuk a gyerekeket, de a tetteik természetes következményeivel számolniuk kell, és ajándékokat is kapnak
  • nincs külső értékelés, az önálló tanulásra és önellenőrzésre ösztönözzük őket
 
Ezeket a fenti elveket csak azért tudom ilyen tisztán vállalni, mert minden nap megéljük. Lehet, hogy volt elképzelésünk a pedagógiai programunkról egy évvel ezelőtt. De a lényeg akkor derülhet csak ki, amikor már csináljuk is. És bizony akkor kell formálódni, amikor a mindennapi helyzetek úgy kívánják.
*
A Kék Erdő Tanulókör pedagógiai műhelyének tagjai
Itt olvashatsz még korábbi bejegyzéseket a tanulókörről: GYIK , a tavalyi tájékoztatónk
Ha jelentkezést szeretnél beküldeni, akkor itt tudod elérni a nyomtatványt (semmi kötelezettséggel nem jár a jelentkezési lap beküldése)
KOMMUNIKÁCIÓ · SZENZOROS BLOG

Hogyan lehet lecsillapítani egy gyermeket – Tippek, ötletek, módszerek

Ezek az ötletek nem csak arra valók, hogy egy adott helyzetet megoldjunk velük, hanem arra is, hogy állandó, napi szintű használatuk segítsen a gyermekek állandó stressz szintjét alacsonyabban tartani.

Módszerek, amik segíthetnek a gyermek lelki egyensúlyát helyrebillenteni:

 

soap-bubble-439103_1920Buborékot fújni

Rágógumit rágni

Rágókát rágni

Kirakózni

“Matatókütyü” (Fidget spinner) használata

Nehezebb, súlyozott takaró, párna vagy plüss állat használata

Súlyozott mellényt viselni

Gumi pánttal, gumi szalaggal játszani

Szenzoros alagúton keresztül mászni

Zajcsökkentő fülvédőt viselni

Keménycukorkát szopogatni

Illóolajokat szagolgatni

Feszültségcsökkentő spray-t használni

Zenét hallgatniperson-822850_1920

Hangoskönyvet hallgatni

Jógázni

Fekvés vagy ugrálás nagyméretű labdán

Ábécét énekelni oda-vissza

Legozni

Futkározni

droppo csepphinta zold 1Hintázni

Kisállatot (kutya, macska) dédelgetni, simogatni

Rajzolni krétával

Sétálni

Pihenés egy csendes helyen

20170513_130820Festeni

Játszani útkeresővel, pontösszekötővel, szókeresővel

Könyvet olvasni

Lassan számolni előre és vissza

Kérni egy ölelést

Inni egy korty vizet

Takaróba, plédba beletekeredni

Fejjel lefelé lógni

Becsukni a szemeket

Dúdolni vagy énekelni egy dalt

Mélyeket lélegezni

Biciklizni

Rajzolni

Ugróiskolázás

Trambulinon ugrálás

Fára mászni

Zenélni

Fizikai munkát végezni20170514_095755

Nyugi-üveg alkalmazása

Állatok mozgásának utánzása

Tánc

Szökdécselés, ugrándozás

Cigánykerekezés

Habfürdőzés

Smoothie-t inni szívószállal

Grimaszolni a tükörben

Meleg italt inni

Homokóra, lávalámpa vagy akvárium figyelése

Papír zsebkendőt tépkedni

Zsenília drótot hajlítgatni

Nassolni, eszegetni, falatozni

Buborékfóliát lyukasztgatni

Gyurmázás, játszani ragacsos nyálkával, szupergyurmával (intelligens gyurma)

Fotóalbumot nézegetni

20170611_152150Szélforgót fújni

Stresszlabdát nyomogatni

Szorosan megölelni egy párnát vagy egy játékot

Felvenni egy maszkot vagy álarcot

Hallgatni a természet hangjait

Búgócsigázni, pörgettyűzni

Masszírozni

mw5873_transformer_new2_1Bebújni egy testzsákba (Body socks)

Kézműveskedni

Egyszemélyes társasjátékot játzsani

Illatos krémmel kenegetni

Felvenni egy napszemüveget

Illatgyertyát égetni

Naplóvezetés

Kiszínezni egy képet

Árnyjátékoznithinkstockphotos-519081532-1200x795

Pihét vagy pitypangot fújkálni

Egy pompomot fújni szívószállal

Keserűsós fürdőt venni

Egy kis szünetet tartani a tevékenységben, feladatban

Tolni a falat, eltolni magát a faltól

firefighter sensory bin overviewÉrzékelős dobozzal (sensory bin) játszani

Nekirohanni egy szivacs panelnek/matracnak

Lezuhanyozni

Jégkockát szopogatni

A karokokat az izületeknél összenyomni (könyök, váll) (joint compression)

Hajat vagy a bőrt kefével dörgölni

Vizet bugyborékolni egy pohárban

Különböző Illatokat szagolgatni20170611_152559

Lekapcsolni a világítást

Elemlámpával olvasni sötétben

Barkochbázni, kitalálós játékot játszani (pl. Látom, amit te nem látsz…)

Hajat fonni

Felmászni valamire (létra, sziklafal, stb)

Pozitív megerősítés

Megölelni valakit

Firkálni egy papírlapra, táblára, stb.

Vizuális kártyák segítségével lenyugtatni

Nyújtani

Játszani egy állattal

Ujjal rajzolni tenyérre

 

Derítsétek ki Ti is végre, hogy minden rendben van-e a gyermekkel, felkészült-e az iskolára, esetleg segítségre van-e szükségetek! A Terápiás Központunkban szeretettel várunk benneteket.

Hogyan tudunk segíteni? – olvass tovább

TE IS LEHETSZ PATRÓNUS! – NÉZD MEG A RÉSZLETEKET!

Hornyák Mariann

Kék Erdő Alapítvány

kekerdoalapitvany@gmail.com

www.facebook.com/szenzoroskert

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ · SZENZOROS BLOG

A “nem” kiveri a biztosítékot a gyereknél?

Egyszerű, nem?

scream-1819736_1920

 

Ha nemet mondasz a gyereknek, akkor jön a hiszti és a balhé, dühroham és társai. Először csak a gyerek borul ki, aztán anya és így sorban mindenki.

 

A legegyszerűbb, ha nem mondasz nemet. 

Most olyat írok, ami nálunk működött egészen pici totyogó kortól, és tudom, hogy sokaknál bevált. Nem biztos, hogy nálatok is menni fog, elég összetett a dolog és nagyon erősen helyzetfüggő. De azért próbáljuk meg, igyekszem jól leírni, mire is gondolok.

Tehát ne mondj csípőből nemet, sőt, felejtsd el ezt a szót! De tényleg!

Most akkor mi van? Mondj igent? NEEEEM. 🙂

Akkor mi a trükk?

Akárhányszor olyat kérdez, kér a gyerek, amire csípőből nemmel válaszolnál, állj meg egy pillanatra. Ha veszélyes, amit épp tenni készülj, akkor szólj rá, hogy “Várj!”. Állítsd meg a folyamatot. Nyomd meg a pause-szünet gombot magadon és a gyereken.

Példa:

A gyerek bekiabál a wc ajtó kulcslyukán: “Anya, ehetek csokit?” Nyilván élből ordítanék  ki, hogy neeeeem!!!! Főleg, mert az a felső polcon van, ő is tudja. Csak székről érem el. Tudja. Ő csak úgy éri el, ha székről a pultra mászik, a polcba kapaszkodik, és ha mázlija van, nem rántja magára a teljes lisztkészletemet, a felső polcot és az üvegtárolókat. Ő is tudja. Mire kiérnék a wc-ről, már esélyem se lenne, valószinűleg a polc tetején ülne. Én is tudom. Ezért utánna szólok: Várj! Mondd újra! … elmondja… melyik csokira gondolsz?… milyen színű a papírja?… jövök, megnézem…várj… mostanra már elég flegma a gyerek, hogy mit értetlenkedek ennyit, de örül, hogy partnerkedem. Oké, megnézzük a csokit. Átgondolom, hogy hány óra van, a csoki tejmentes, cukormentes, a stéviának nem örülök, de végülis 20 perce ebédelt, oké, miért ne, leveszem neki.

VAGY. 20 perc múlva ebéd, és nem kellene felzabáljon egy féltáblát, szóval megegyezünk: egy kocka most, 3 ebéd után.

VAGY nem akarok neki csokit adni, mert… (mert… ? Miért? itt alaposan át kell gondolnom, hogy tényleg oka legyen a tiltásnak, mert csak akkor tudom vele megbeszélni)… ha nemet akarok mondani, akkor kérdezek: “miért szeretnéd ezt enni? éhes vagy? édesre vágysz?” már épp indulunk és ha nekiállunk csokit enni, akkor elkésünk, szóval “hogy oldjuk ezt meg? vigyük el magunkkal?” Kérdezzük a gyereket, hogy ő hogyan oldaná meg a helyzetet. Minden megoldását mérlegeljünk, hogy az valóban működne-e, ha nem, akkor jelezzük, hogy jó, persze, megehetnénk itthon, de akkor elkésünk, és már nem engednek be minket és kint maradunk az esőben… Ha elvisszük magunkkal, akkor megérkezünk és azonnal meg tudjuk enni. Vagy hasonló folyamatot végigvihetünk a gyerekkel.

Azt kéri, hogy másszunk fel a ház tetőre? Mi a válasz? Automatikus nem. Persze lehetne azt is válaszolni, hogy: “miért szeretnél felmászni a tetőre?” elmondja… “hogyan szeretnél felmászni?” … kell egy óriási létra… “oké, akkor ahogyan sétálunk a boltig, nyitott szemmel járj, és ha látsz egy óriási létrát, szólj!”

VAGY. Marad a “nem”. Álldogálunk 20 percig a ház előtt, veszekszünk vagy azonnal jön a balhé, sírás, meg nem értés…

Tehát, ha nemet akarok mondani, akkor kérdezek:

Miért?

Hogyan?

Ezután a következő lépés a kompromisszum.

costume-15816_1920De mi van akkor, ha nincs kompromisszum, és a makacs kis ördögünk még makacsabb, mint eddig hittük? (van ilyen bőven, hajjajj!)

Ilyenkor jön a következő szint: az együttérzés, az érzelmek validálása. “Jogod van azt érzeni, amit érzel.”

“Tudom, hogy nagyon vágysz arra a csokira.”

“Én is nagyon szeretnék abból a csokiból most enni.”

“Örülnék, ha felmászhatnál a tetőre, onnan biztosan jó messzire el lehet látni!”

Amikor még mindig kell egy lépést előre haladni, akkor az együttérző tiltás:

“Nem engedhetem meg ezt most neked.” Itt fontos, hogy nem én döntöm el, hogy ezt most nem szabad, hanem egyszerűen nem lehet.

“Tudom, hogy nagyon csalódott vagy. Megértelek. Itt vagyok, hogy megvigasztaljalak.”

Képzeletben belehelyezzük magunkat abba a helyzetbe, hogy megkapja a gyerek, amit akar:

“Ha felmászhatnék a tetőre, tudod, mit csinálnék? Szereznék egy seprűt, és repkednék a kémény fölött körbe-körbe, mint egy boszorkány.”

Ez a lépcsős kommunikáció abban segít, hogy ne egy hirtelen dühroham taroljon le bennünket. Lassabb, így a csalódottság szintje sem annyira intenzív.

Mi itt most egészen kicsi gyermekekről beszélgetünk, nem felnőttekről. A kicsik még nem tudják kezelni az indulataikat, nem ismerik az érzéseiket, nem tudják megnevezni őket. Mire nagyobbak lesznek, már nem is fog működni ez a technika. De az is lehet, hogy ők maguk végig tudják már vezetni gondolatban, és azonnal látják, hogy valami nem működik most, de elképzelik, hogy milyen jó lenne, és akár már vicces helyzetté is alakulhat ez az eredetileg roppant sérülékeny pillanat. A közös nevetés pedig egy erős kapcsolódási lehetőség, egy szeretetteljes pillanat.

És akkor mi van, ha a gyerek kommunikációja még nincs ezen a szinten?

Két lehetőség van, az egyik, hogy az ő szintjén kommunikálunk. A legtöbb gyerek leginkább a metakommunikáció mestere, tehát ha azt mondjuk neki, hogy átérezzük a csalódottságát, akkor érezzük is át. A másik lehetőség pedig a napi és/vagy heti rend használata, ami keretek közé helyezi az életünket. Például boltba csak kedden megyünk, gyurmát csak szombaton reggel veszünk elő.

Két fontos szempont van itt: az egyik, hogy akarjunk teret adni a gyerek vágyainak, segítsük őt abban, hogy fel tudja fedezni a világát, a saját korlátait és képességeit. A másik pedig az, hogy a kommunikációnk legyen pozitív és szeretetteljes.

Remélem, a fenti tippet tudod alkalmazni. Tudom, nem egyszerű, ez nem csak úgy jön, és majd egyik pillanatról a másikra csodaszerként működik. Az se biztos, hogy minden gyereknél működik (több tízezernél bizonyítottan igen, de  hát senki nem látta még a Te gyermekedet). Az is lehet, hogy van olyan helyzet, amiben nem vethető be. Ettől függetlenül, ez egy újabb eszköz, amit az ember kipróbálhat az örökös erőharcból kiutat keresgélve.

Majd írd meg, mit gondolsz, de légy kedves légyszi 🙂

Üdvözöllek:

Mariann

 

Ha érdekelnek az online anyagaink, itt el tudod érni őket a webuni honlapján. További érdekességeket találsz a hanganyagokban ebben a témakörben is. A tanfolyamok bevételével a Kék Erdő Tanulókör egy-egy diákját támogatjuk.

 

CSALÁD SZEREPE

Van egy rossz gyerek, aki mindekit bánt…

Mit tegyek, ha a gyerekemet bántja egyik ovistársa vagy osztálytársa? girl-1825353_1920.jpgMit tehet az az anya, apa, aki a saját gyermekének a legjobbat szeretné, aki meg akarja védeni, aki nyugodt, kiegyensúlyozott életet szeretne adni a gyermekének, de tehetetlennek érzi magát? Tehetetlen, mert az oviba érkezik olyan gyermek, akivel a pedagógusok nem tudnak mit kezdeni, akivel a szülő se kezd semmit, aki néha már terrorban tartja a többieket.

Tehetetlennek érezzük magunkat, pedig sok lehetőség van. Elméletben legalábbis.

A szülők jelezhetik a pedagógusoknak, hogy baj van, mert otthon kiderül az, ami az oviban valamiért nem. Fél a gyermek bemenni, mert valaki bántja. Vagy már a pedagógus is látja, hogy valami van.

A pedagógus jelzi a problémás gyermek szüleinek, hogy valami nem stimmel. A szülő együttműködik. Vagy nem. Ha nem, akkor van tényleg baj.

Van gyermekvédelmi törvény. Van a pedagógusnak jelzési kötelezettsége.

child-1051288_1920Egy pont után a szülő elveszíti a felügyeleti jogát.

Át lehet tenni a rossz gyereket egy másik intézménybe, ahol újabb közösség életét keseríti meg. A mi gyerekünk megmenekül. Másoké kerül bajba.

 

Igazából nincs jó megoldás. Ha a gyermeket kiemelik a családjából, akkor sem lesz neki sokkal jobb.

Vajon mi a probléma gyökere? Vajon milyen ez a helyzet a szülő szemszögéből, akinek a gyereke mindenhol az örökérvényű rossz? Vajon hogyan éli meg, reagálja a szülő azt, ha a gyermekét mindenhol bántják, gonosznak, aggresszornak tartják?

Sokszor az a szülő, akinek a gyereke van rosszként beállítva ugyanolyan tehetetlen, mint azok a szülők, akiknek a gyerekei elszenvedik a sérelmeket.

Tehát a képlet egyszerű, ez mindenkinek rossz. És a gyerekeknek a legrosszabb, mert olyan szintű nyomás alatt élnek így, ami számukra még kezelhetetlen.

Van persze olyan szülő, akit kicsit sem érdekel, hogyan viselkedik a gyermeke, mert ennél számára sokkal komolyabb nehézségeket él meg. Egyedülálló szülő, alkoholista, drogfüggő társa van, súlyos családon belüli erőszak áldozata, depressziós vagy egyéb mentális betegséggel küzd. Elképzelhető, hogy 12 órában dolgozik, hogy 6 órás bért megkapjon, és legalább enni tudjon adni a gyermekének, esetleg a 3-4 gyermeknek. Soha nem tudhatjuk, kinek a mosolya mögött milyen háborúk zajlanak. Soha nem tudhatjuk, hogy ki milyen harcokat vív.

Ez természetesen nem változtat azon, hogy ez a helyzet rossz. Mindenkinek rossz.

Mit tehet a szülő, aki félti a gyerekét? Jelzi ezt a pedagógusnak.

A pedagógus jelzi ezt a “rossz” gyermek szüleinek. Elküldi őket a pedagógiai szakszolgálathoz, pszichológushoz, egyéb szűréseket és terápiákat ajánlhat. De a pedagógus nem kötelezheti a szülőt semmire.

Ha azonban a szülő nem együttműködő, akkor lépni kell. A pedagógusnak jelzési kötelezettsége van a gyermekjóléti szervek felé.

Ez mind egész biztatóan hangzik, de mi van akkor, ha valami nem működik a folyamatban, vagy nem elég gyorsan? Nem jelez a pedagógus, mert nem tudja, mit is tegyen igazából. Bizonytalan vagy nem meri felvállalni a konfliktust, esetleg fél a családtól, vagy attól, hogy valami baj érheti a gyermeket. A segítség nem érkezik elég gyorsan. Mert a beígért 30 nap 6 hónap. Mert nincs elég szakember. Mert tudjuk, hogy az egész országban nincs elég szakember. Sehol. Aki van, az túlterhelt. Vagy rosszul szervezett a munkája, a folyamatok nem elég hatékonyak. Ezzel sem tudunk mit kezdeni, tehát marad a tehetetlenség.

Két napja ülök e cikk fölött már, és nagyon szeretném egy megoldással lezárni, azt mondani, hogy itt egy csodaszer, nektek adom ajándékba, működik, ez a mechanizmus mindenre gyógyír. Nem tudok ilyet.

Van több részmegoldásom, melyek közül egyik sem biztos, hogy működik.

michelangelo-71282_1280Non-profit szervezetek: mint a Kék Erdő Alapítvány is, több szervezet dolgozik azért, hogy segítsen ezeken a gyerekeken. Én nagyon sok szülővel konzultálok. Néha a szülő elzárkózik teljesen. De sokszor volt már áttörés egy rövid telefonbeszélgetés vagy csetelés után is. Mondanám, hogy küldjétek hozzám azt az anyukát, akinek a gyermeke terrorban tart mindenkit, engedjétek meg, hogy kapjon még egy esélyt, hogy jobbá tegyen dolgokat, hadd segítsek nekik! Mennyi ilyen gyerek van az országban? Hány szülővel kellene beszélgetnem naponta? Talán mégis megoldás, ha felém irányítjátok őket, és igyekszek segíteni, igyekszem befejezni a szülőtréningeket. Hátha!

Szemléletváltás: A rossz gyerek nem született rossznak. Nekem egyik alapelvem, hogy nincs rossz gyerek. Minden gyermek születésekor nulla szociális mintával rendelkezik. A mintáit, a viselkedésformáit a szüleitől és a környezetétől tanulja. Ha otthon nincs megfelelő szociokulturális közeg, akkor a pedagógusok adnak neki mintát, hiszen velük tölt sok időt. Ezeknél a gyerekeknél a pedagógusoknak kiemelkedő szerepük van. Sok esetben pontosan az óvodai közegben tudatosítják a gyermekben azt, hogy ő rossz. Így már nem is akar senkit meggyőzni az ellenkezőjéről. Ezekről a gyerekekről kvázi lemondunk. Egy gyermek akkor csinál rosszat, ha valami baj van. Ott belül a lelkében valami nem stimmel. A gyermek reagál a saját negatív élményeire, érzéseire. Ha nincs érzelmi stabilitás otthon, sem az iskolában, óvodában, ha nincs egy személy sem az életében, akihez kötődhetne, akkor ő csak lebeg. Egyedül. Útmutatás nélkül. Önmagáért senki nem szereti. Önmagáért senki nem figyel rá. Hamar megtanulja, hogy akkor kap figyelmet, ha rosszat csinál. Ki tudja így billenteni a felnőtteket a passzivitásból, és ez a fajta figyelem is jobb, mint a lebegés. Ezt 1-2 éves korára már megtanulja. Ha továbbra sem kap egy erős kezet, ami megtartja őt, földre állítja stabilan két lábra, és vezeti, akkor lebeg tovább. Egész életében. És már minden mindegy lesz. Mert úgysem érdekel senkit, mert ő úgyis csak rossz. Ez egy elég egyszerű, szinte már hollywoodi érzelemfolyam, de attól még valós. Ha elégszer elmondjuk egy gyereknek, hogy ő rossz, akkor azzá válik. De soha nem annak születik. Mint ahogyan rasszistának sem, gyűlölködőnek sem. Úgyanúgy a gyermek a jóságot és a jó mintákat is tőlünk, felnőttektől tanulja. Ahogyan bánunk a gyerekkel, ő azt tükrözi vissza. Természetesen, amikor a saját gyermekünkért aggódunk, akkor kevés vagy semmi kapacitásunk marad arra, hogy a másik felet is mentsük.unnamed

Megoldás lehet a terápiás szülőcsoport. Ilyet bárhol, bárki létrehozhat, pszichológus, mediátor vagy akár egy pedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, bárki vezetheti, attól függően, hogy milyen témákat kíván feldolgozni. Ebben az esetben akár a gyermekpszichiátrián is lehet szerintem érdeklődni, hogy tudnának-e esetleg tanácsot adni, hogyan érdemes valahogy bevonni az érintett szülőt.

Ha a szülőhöz nem is tudunk több megértéssel fordulni, főleg ha nem együttműködő, akkor a gyermeknél lehet még sokat elérni azzal, ha segítünk kiemelni őt a romboló folyamatokból. Felajánlhatjuk például a “rossz” szülőnek, hogy elvisszük a gyermekét játszótérre, és hazaszállítjuk egy héten egyszer. Tudom, ez már nagyon kívül eshet a komfortzónánkon. Én tettem már ilyet. És szuper jó volt. Nagyon jó vége lett. Nagyon sokat megértettem a gyermekről, segíteni tudtam a pedagógusoknak ezáltal. Arról nem is beszélve, hogy az én fiamat soha nem is bántotta így az a másik gyerkőc.

Mi lehet még megoldás? Segítsetek, hozzatok pozitív példákat! Akkor mindenképp írj, ha TE voltál már a “rossz” gyerek anyukája, és tudunk segíteni vagy akarsz változtatni a helyzeten, vagy már változtattál is! Írd meg hogyan! Segítsünk egymásnak, mert együtt sokkal könnyebb.

A közösség, a hovatartozás ereje mindennél erősebb.

Őszintén remélem, hogy ha még tovább gondolkodok, akkor tudok még más ötletet is adni. Azt pedig tényleg nagyon várom, hogy a rendszer úgy kezdjen működni, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Naív vagyok, tudom.

Üdvözlettel:

Hornyák Mariann

CSALÁD SZEREPE

Néha beragadnak a szavak, a mondatok

Néha úgy érzed, hogy előzmény nélkül mond vagy tesz olyanokat a gyermek, aminek semmi értelme.
Előfordult már veled valaha, hogy egy beszélgetés közben ugrottál két lépcsőfokot a gondolatmenetedben, és a beszélgetőtársad elvesztette a fonalat, esetleg meg is kérdezte, hogy “ez most neked hogy jött ki?”
Ugyanez történik a gyermek fejében is. Azt vettem észre, hogy a gyerekek valahogy külön pályákon képesek működni egyszerre.
Például:
A gyerek a szoba másik végében elmélyülten játszik, akár szerepjátékozik, párbeszédek zajlanak le a helikopter és a medve között, üldözi a rendőrség a bűnöző kék legó kockát, azt gondolnánk, hogy teljesen elmerült a játékban. Apa és anya végre válthat pár felnőtt szót egymás között, majd a munkahelyi témák közepette apa száján kicsúszik egy ‘asszameg. Erre a teljesen elmerült gyerkőc már ugrik, és rászól apára: “ilyen csúnyát nem szabad mondani”.
Volt már ilyen nálatok? Nekem sokan mesélik ezt.
Nálunk az a jellemzőbb, hogy amint egy idegen nevet hall meg, azonnal felpattan, “az ki?, ide jön?”
Mert a gyerek figyel. Gondolkodik. Ha éppen nem három dolog stimulálja egyszerre, akkor előfordul, hogy emlékek árasztják el. Néha rossz emlékek. Csak sétáltok az úton, majd egyszer csak kibújik az undok kisördög a gyerkőcből, és elkezd kioktatni vagy utálatosan ellenkezni valamiért, amit amúgy eredetileg ő szeretett volna. Mi történt?
Ilenkor fordulhat elő az, hogy “beragadnak mondatok, szavak” azokból a párbeszédekből, amelyek csak fejben pörögtek le, azokból az emlékekből, amelyek hirtelen rátörtek a kicsire, mert meglátott valamit, ami számára egy kapcsolódási pont.
Sajnos sokszor a rossz élmények árasztanak el, így a reakció is heves lehet, negatív. Ellenkezésbe fordul egy teljesen ártatlan helyzet.
Mit lehet tenni ilyen helyzetekben?
Először is fontos, hogy ezek nem minden előzmény nélküli események, ezek reakciók!
Reakciók, válaszok valamire, ami csak az ő fejében van, nem láthatjuk. De attól, hogy láthatatlan a mi szemünknek, a viselkedése elárulja, hogy valami történt, valamilyen érzelmet él át újra a gyermek.
Ha megértjük azt, hogy a gyerek viselkedése minden alkalommal egy reakció egy ingerre, egy érzésre, egy behatásra, akkor látni fogjuk, hogy amikor egy gyerek “rossz”, rosszaságot csinál, csúnyán beszél, mérges lesz, sír, akkor valami negatív dolog történik vele, azért rosszalkodik, mert rosszul érzi magát.
Ebből úgy tudjuk kihozni, ha segítünk neki jobban érezni magát.
Amikor a gyerek boldog, örömködni kezd, az sem előzmény nélküli. Azért boldog a gyerek, mert valami jó dolog történt vele. Csak persze a jó dolgokat könnyebb megosztani. Hamarabb megtanuljuk elfojtani a rosszakat.
Segítsünk a gyerkőcnek jobban érezni magát, újra biztonságban.
Vannak kulcsmondatok, amik sokat segíthetnek ezekben a hirtelen jött, “előzmény nélküli” kitörésekben:
– Itt vagyok, vigyázok rád.
– Segíteni akarok.
– Érzem, hogy valami nincs rendben, megvédelek.
– Látom, hogy kezdesz feszült/türelmetlen/fáradt/rossz kedvű… lenni.
Szabad sírni! <3
Szeretettel ölellek: Mariann
magyar web