Etess meg!

Bundáskenyér és barátai – receptek

Sok bloggertől hallom azt, hogy nem hajlandóak leírni márkákat, nem ajánlanak cégeket ingyen. Mert az ugye reklám. És azért a cég fizessen. Nekem nincs időm, energiám, kedvem ezekkel a cégekkel megállapodásokat kikönyörögni, szóval teljesen rendhagyó módon most jöjjön egy sor márkanév. Tudom, ingyenreklám, és nem kéne, de a szükség nagy úr, és most sokak írtak már nekem, hogy diétáznának, de konkrétan hogyan kellene is elkezdeniük, az rejtély. Tehát, vágjunk is bele!

Recepteket kérteket, én azt ígértem, de valójában mégis megszegem az ígéretem, mert nem tudok recepteket. Én nem vagyok gasztroblogger, nem tudok szakácskönyvet írni, még a mérlegemben se cseréltem elemet már vagy egy éve, így a mennyiségekről sincs semmi fogalmam. De őszintén? Erre nincs is szükség. A lényeg nem a hány gramm, hanem az, hogy megtanuljuk az új alapanyagokat kezelni. Nincs szükség új receptekre, nem kell bevezetni új ételeket. Csak másból kell elkészíteni ugyanazt.

A legtöbbet emlegetett kedvenc: a bundáskenyér.

Gluténmentes kenyeret használok, vagy zsömlét, és szépen felszeletelem őket. Vagy megkérem a férjemet, mert én elég béna vagyok, és vagy lyukas vagy ferde minden szelet. Néha már a fiam is rámszól, hogy inkább szóljak Apának… ez van. Ha tudsz szépen szeletelni, hajrá, nálunk fontos, hogy tökéletes alakja legyen, szimmetrikus, és egyenletes. Ebben a párom profi!

Kikeverem a csicseriborsólisztet vagy sárgaborsólisztet vízzel, de adhatok hozzá pici növényi tejet is. Sózom, és akár fűszerezheted is, nálunk a zöldfűszerek még nem szimpi cimborák. Ha már szép palacsintatésztám van, akkor mártogatom, áztatom a kenyérkéimet, gyönyörködöm szép formájukban, majd zsírban kisütöm őket. Hát ennyi. A lényeg, hogy a csicseri tökéletesen viselkedik tojás helyett. Panírozásnál is remek!

Én az Éden termékeket vásárolom, de Szafi lisztjei is tökéletesek. Hagyományos boltban nem vásárolok ilyen termékeket, mert nem tudom, milyen üzemben készültek, félek a keresztszennyeződéstől. A Natur- Téka webshopjában vásárolok, de bármelyik mentes webshop, akár a Szafié, akár másé is megteszi. Szafinál van törzsvásárlói kedvezmény is.

A kenyérsütésben csalok, még nem vagyok azon a szinten, hogy magamnak keverjem ki a liszteket, így megveszem a Szafi világos kenyér lisztkeverékét, két perc alatt kikeverem, és már formázom is. Citrom, víz és só kell hozzá. Nagyon egyszerű. Ma pont egy újfajta lisztkeveréket próbáltam ki, de mivel élesztős, nem fogjuk sokat használni. Pedig csuda finom, és jól is néz ki, a fiúk imádták. Ez a Nutri Free Mix per Pane keverék. A Mímen kenyérliszt is élesztős, de lehet belőle kalácsot is készíteni könnyedén és isteni finom… persze csak ritkán megy nálunk, már hónapok óta nem csináltam. Egyszerűen az élesztő nem jó nekünk.

Az alapanyagokat érdemes figyelni. Ne gyorsan lebomló szénhidrátokkal, adalékanyagokkal legyen tele, hanem értékes tápanyaggal, mint például a köles vagy hajdina. A hajdina íze mondjuk nekünk elsőre durva volt, konkrétan mindenki köpködte ki a hajdinából készült istenien kinéző csokismuffinokat. De azóta lassan kezdjük megszokni. Ha valaki csak gluténmentesen akar táplálkozni, akkor is érdemes odafigyelnie a cukrok miatt. De aki bélgyógyító diétába fog, és nem akar egész életében betegen élni, annak ennél sokkal összetettebben kell erre az étrendre gondolni, és komolyabb felkészülést, vizsgálatokat igényel.

Tehát kenyérnél a Burján Szafi termékei megfelelőek nekünk. A Mester Család termékei, a Schar termékek és az ezekhez hasonlóak nem. Ettől függetlenül előfordul néha nagy ritkán, hogy a polcon terem egy Barbara csokis keksz vagy egy Mester péksüti, de igyekszünk elkerülni.

Müzliből például találtunk olyat, amely csak babból készült, de ugyanolyan pufinak néz ki, és csokis, mint a hagyományos. Sajnos ilyet Magyarországon még nem láttam. A Cerbona mentes szeletei azonban nekem már mentették meg a józan eszem, amikor vacsoraidőben még a suliban voltam órán.

Mi most már néha fogyasztunk kukoricát, így nem vészes, és már nem diéta hiba, ha valami tartalmazza, de tényleg nem szeretném, ha heti rendszerességgel jelen lenne az étrendünkben.

Édesanyám a Mímen liszteket használja. Ő ezzel tanult meg finomakat készíteni, és szerintem már az is fantasztikus, hogy ilyen ügyesen próbálkozik. Konkrétan finomabbakat süt, mint amiket valaha bárhol is kóstoltam.

Főzésben egyébként igyekszek sok alapból mentes ételt készíteni: töltött káposzta, sült hús párolt kölessel, rakott karfiol, gulyásleves, babgulyás, brokkoli krémleves, paprikás krumpli (lehet csicsókából és/vagy batátából készíteni), pörkölt csicseri tésztával,… és ami számomra megdöbbentő: a fiam megszerette a tepertőt, így már a zsírt is házilag készítem. Ezekről egy éve még álmodni se mertem.

Ha van kérdésed, írj bátran! Szívesen válaszolok rá, akár itt kommentben 🙂

Ha pedig olvasnál még arról, hogyan vágtunk mi bele a diétába, és tudsz angolul, ajánlom szeretettel a könyvemet, amit Amazonon találsz meg itt.

Üdvözlettel,

Mariann

 

 

CSALÁD SZEREPE · KOMMUNIKÁCIÓ · SZENZOROS BLOG

10 tipp pihenésre és feltöltődésre alvás helyett

Van, hogy az alvás nem jön össze. Olyan is van, hogy a gyerek gondolja azt, hogy az alvás a gyengéknek való. És van már az a szint is, amikor az alvás már nem elég. Mert már a lelkünk merült ki.

Van, aki azért fáradt, mert egész éjjel félóránként, óránként kel a gyermekéhez. Szoptatni kell, a nagy szomjas, a középsőnek pisilni kell… vagy alvajáró a fiú, rémálmokkal küzd a leány. Vagy a szenzoros gyerek egész napi túltelítődése éjjel jön ki, már 11 órakkor visítva ébred és vigasztalhatatlan egy órán át. Rengeteg oka lehet annak, amiért egy szülő nem alszik, és ezt nagyjából sejthettük is még babavállalás előtt. Ilyenkor azt ajánlják, hogy napközben pótoljuk. Ha még kicsi a baba, akkor aludjunk, amikor a baba alszik, együnk, amikor a baba eszik, és hajtogassunk zoknikat, amikor a baba zoknit hajtogat… ez egy nagyon szép gondolat, első babánál talán megoldható. Én soha nem tudtam aludni napközben. Túl éber vagyok, túl sokat gondolkozom, mindig ezer tennivaló listázódik a fejemben, nem tudtam soha megengedni magamnak a nappali pihenést. Néha a kimerültség azonban elnyomott még régebben… persze már évek óta nem megy.

Kapcsolódó cikk: —– > KLIKK

Valahogy úgy vagyunk összerakva, hogy a szervezet kialakít egy ideális igényt, ha azt teljesítjük, akkor minden ok. Ha nem, akkor viszont nagy bajok lehetnek. A fizikai – mentális tüneteken kívül (ami akár autoimmun betegségig, depresszióig, sőt rákos megbetegedésig is elvezethet) nagyon sok hétköznapi nehézséggel is meg kell küzdenünk, ami a társas kapcsolataink rovására mehet. A türelmetlenség, a negatív hozzáállás vagy akár az indulatkezelési problémák is fakadhatnak a nem alvásból.

A nem alvás egy olyan rejtett stressz, amellyel óriási terhet teszünk az immunrendszerünkre, a szervezetünkre.

Olvass erről még itt: “Egy SNI-s gyerek szülei legalább mindig kipihentek és kiegyensúlyozottak. Egy szenzoros gyermek mellett nyugodtan telnek az esték. Az autista gyerekem is mindig gond nélkül öltözik reggel, hamar elkészül. ….. Ja, nem.”

De mi van akkor, ha az alvás még megyeget is valahogyan, de a napközbeni nehézségek annyira elveszik az összes energiánkat, hogy már kikapcsolódni sincs kedvünk? Ez abszurdnak tűnik, de bizony sokszor reagálunk így, hiszen már nincs lelki erőnk ahhoz, hogy valami mást is csináljunk. És itt van az a pont, ahonnan még mindig lehet lejjebb menni. Vagy valahogy elindulni felfelé, mert itt, ezen a ponton csak lavírozás megy, csak átmenetileg próbáljuk mindig a fejünket a felszínen tartani, hogy ne csapjanak össze teljesen a hullámok. Ez állandó bizonytalanságban tart bennünket, ami miatt ugyancsak feszültek vagyunk. És ezen változtatni kell. Persze, elnézést, nem kell. De lehet. És, ha arra vágyunk, hogy jobb legyen az életünk, akkor kell. Mert másképp nem lesz jobb.

De vajon mit lehet tenni? Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy másnak mi segíthetne. Összeszedtem egy listát, hogy nagyvonalakban miről hallok pozitív tapasztalatokat, mi az, amit én is próbáltam. Segít-e neked? Nem tudom. És azt sem tudom, mitől függ. De meséld el, kérlek, mit gondolsz, mit tennél még hozzá, vagy mi az, ami baromság szerinted.

  1. napirend, hetirend, menütervezés – az első a struktúra, a tervezés, a cél. blogEgyszer megkérdeztem egy fórumon, hogy min tud elcsúszni egy nap, mitől lesz egy nap jó vagy rossz, nehéz. És egy anyuka ezt írta: ha van a napnak célja, amire mindenki tud fókuszálni, ha haladunk valami meghatározott cél felé, akkor minden sokkal könnyebb. Azóta nálunk van feladata a gyerekeknek, van célja  a napnak. Minden héten. Minden nap. Elhatározzuk, hogyan fog telni a nap. Este elalvás előtt pedig kiértékeljük. Beszélgetünk arról, hogy mi a menetrend, sikerült-e szépen, kedvesen bánnunk egymással, jól haladunk-e. A semmiben lebegés hamar káoszhoz vezet, én azt tapasztaltam. És ha már 70%-ban tartjuk a terveket, a bakancslistáról mindig le tudunk húzni valamit, akkor már egész jók vagyunk. Tervezzük a menüt, a bevásárlást, a programokat.
  2. automatizálás – ha van bármi, ami kiszervezhető vagy egyszerűsíthető, akkor az nagyon sokat segíthet. Mi lehet ilyen tennivaló? Például, ha van háziállat, akkor gondozhatják őt a gyerekek, akár felváltva, beosztva. Kereshetünk valakit, aki középsulisként zsebpénzért cserében vállalja, hogy egy-két gyerekünkkel elviszi a kutyát minden este sétálni. Ellenőrizni kell őket, de csak az elején nehéz. Kiszámolhatjuk, hogy mennyi zsák eledel fogy el, és azt internetről rendelhetjük házhoz meghatározott időnként. Elkészíthetünk egy fix bevásárlólistát, ami egy boltból rendelhető: wc papír, ecet, olaj, rizs, stb, ami minden hónapban kell. Talán havi 1-2 ezer forinttal többe kerülhet ez így, de a rengeteg idő, stressz és benzinpénz, amit elvesz a nagybevásárlás, lehet van, akinek megéri. Ha van helyünk tárolni, akkor nagyobb mennyiségeket többhavonta is berendelhetünk, így a szállítás már ingyenes is lehet. A legtöbb városban van ilyen szolgáltatás vagy nagyáruházból vagy magánvállalkozó közreműködésével. Összeállhat a nagyobb család, és lehet közösen intézni a nagybevásárlásokat. Ha megengedheti magának valaki, hogy segítséget kérjen pénzért, akkor az is sokat számít (bébiszitter, vasalónő, takarítónő).
  3. egyszerűsítés – sokat segíthet például, ha rendszerezzük a szekrényünket, és csak olyan ruhákat őrzünk meg, amiket tényleg hordunk, így a gyerekekkel sincs annyi vita, mert haladni tud sorban a pólók között (van akinek ez az álomcél, tudom, mi sem tartunk még itt). Lehet alkalmazni konmari módszereket, fengshuit, akármi válik be a rendszerezésben. Az egyszerűség a lényeg. Ha mindenkinek csak egy bögréje és pohara van, akkor kevesebb a vita azon, hogy “miért a sárgát, kéket, pedig a pirosat akartam, nem mégis a kéket”. Ha minden reggel kétféle étel közül lehet választani, akkor megint egyszerűbb az élet. Van műzli vagy szendvics. Majd hétvégén varázsolunk. Nálunk a szelektív táplálkozás miatt amúgy se kell túl kreatívnak lennem, mert elég kevés ételt fogadnak el (már közel 40 az egy évvel ezelőtti 6-hoz képest!!). De ebédre, vacsorára már könnyebb alkotnom, mint reggel, amikor mindenki bamba. Egyszerre ne is akarjunk mindent leegyszerűsíteni, kezdjük a legkritikusabb napirendi dologgal. Nálunk a reggel a legnehezebb, mert a gyerekek szeretnének elmerülni a játékban. Mivel nincs külön konyha-étkezőnk, hanem egy légtér van, nehéz kitiltanom a játékokat a konyhából, de igyekszem. Biztonsági okokból is. Reggel egyszerűen nincs játék. Ha már felöltöztek, akkor talán, amíg elkészül a reggeli (és én az ebédet is reggel készítem össze, a tízóraival és uzsonnával együtt, mert minden itthonról megy). Nincs tévé. A plusz zaj, a képernyő-kötődés, a felesleges ingerek semmi jót nem hoznak a reggeli készülődésbe, még akkor sem, ha legalább addig “csendben van” a gyerek. Nem éri meg, mert a gyerek is feszültebbé válik. Főleg, ha fel is kell állni a tv elől. Nincs tablet sem, számítógépes játék vagy akármi jutna még eszébe. Gyors reggeli készülődés van, inkább a reggeliző asztalnál jusson több idő a beszélgetésre. Én erre vágyom. Néha sikerül, és olyankor nagyon jó. Nálunk az is be szokott válni, hogy elpakolunk minden játékot dobozokba, és csak 3-4 féle marad a házban. Sokkal kreatívabban és elmélyültebben játszanak a gyerekek. Pár hetente pedig cserélgetjük, vagy kibontunk egy dobozt, és azzal 2 óra csodásan eltelik. Havonta egyszer közösen leülünk mesézni vagy filmezni. És akkor az egy családi program. Előre kiválasztjuk mindenki meséjét vagy filmjét, és haladunk sorban. Persze a gyerekeknek mindig jut egy-egy 10 perces mese, mi szülők pedig valahogy kibékülünk majd 😉
  4. jóga, mindfulness, meditáció, jelenlét, agykontroll – szellemünk frissen tartása azzal, hogy megpróbálunk a jelenben jelen lenni sokat segíthet abban, hogy az idegrendszerünk, a lelkünk feltöltődjön. Mindegy, hogy a mosogatásban elmerülve éljük meg a jelent, vagy tényleg elmegyünk-e közösségbe jógázni. A lényeg, hogy megtanuljuk elcsendesíteni az elménket. pexels-photo-243128Ez nekem rengeteget segített abban, hogy bármikor képes legyek megálljt parancsolni akár az indulataimnak, a félelmeimnek is. Egyszerűen megengedjük az agynak, hogy pihenjen. És nem gondolunk a jövőre, a feladatokra, csupán azt figyeljük meg, hogyan mozdul az ujjunk, miként domborodik a mellkasunk minden lélegzetvételnél. Ez számomra az egyik legerőteljesebb lélekpihentető. A közös szinezés (imádom a felnőtt szinezőket) a gyerekekkel, a közös festés, gyomlálás, faragás, ásás, faültetés, bármi olyan munka, ami apró részletekből épül fel és alkot valamit, csodálatos hangulatot képes varázsolni. Persze öt gyerekkel egyszerre nem biztos, hogy stresszmentes, de meg lehet próbálni beosztani a gyerekeket a feladatra, előre leülni és megtervezni, hogy ki mit fog csinálni. És elengedni a tökéletesség iránti igényünket, elfelejteni azt, hogy mindeközben minden és mindenki maradjon tiszta. Nem számít, hogyan kezdünk hozzá. Az első úgysem lesz idilli. De hétről hétre egyre jobb lesz. Legújabb szerelmem a scrapbooking és a bullet journal. Érdemes rákeresni ezekre a technikákra is, mert megdolgoztatja az elmét alkotás közben és a gyerekekkel együtt is lehet például albumot készíteni.
  5. kevesebb feladat, kevesebb tennivaló – ezer felé kell menni, állandóan rohanásban, mindig van valami tennivaló. Menni kell ilyen szakkörre, olyan fejlesztésre, amolyan látogatóba, angol órára, úszásra, mamához…. nem. time-management-1Túl sok. De mind kell! Mind kell? Ha az ovi nem tudja megoldani a fejlesztéseket, akkor bizony vinni kell. De minden egyszerre hatásos lehet? Talán a kevesebb ebben az esetben is több. Mert sok fejlesztés, sok magánóra, rohangálás nem ér annyit, mint egy igazán jól feldolgozott fejlesztő feladat, és egy kellemes, szeretettel megtöltött közös este. A gyermek érzelmi stabilitását az otthon, azok az emberek, akikhez kötődik adják. Ha szikla akarsz lenni, akkor ne taxizz az egész városban non-stop rohanásban. Akkor légy szikla minden értelemben. Légy kiegyensúlyozott, nyugodt, lassulj le. Vállalj kevesebbet. Nekem ez egy óriási lecke, és sajnos még mindig nem tanultam meg. Mindig azt hiszem, hogy még birok többet, hogy 10 éve ennél sokkal több is ment… ja, se gyerekeim nem voltak, se ennyi idős nem voltam, se ennyi táskám nem volt a szemem alatt. Sok minden máshogyan volt 10 éve. El kell fogadni.
  6. étrend, táplálkozás, vitaminok, sport, mozgás – azt szokták mondani, hogy a hűtőhöz mászkálás nem sport. Sőt, még egy közhely: az vagy, amit megeszel. Én személy szerint nagyon komoly minőségi javulást éreztem az életemben, amikor elhagytam a cukrot kb 10 éve. pexels-photo-209449És este 6 után már nem eszek. Igyekszek sokat enni reggel. Nem fogytam feltétlenül (bár akkor igen, amikor elkezdtem), sőt most egy éve tartjuk a glutén és tejments diétát és semmit se fogytam vele, viszont megduplázódott az enegriám. Éjjel is (már amennyit sikerül aludni) sokkal minőségibb az alvásom. Tavaly volt lehetőségem egy héten kétszer is elmenni sportolni kb két hónapon át. Isteni volt. Most arra készülök, hogy beszervezek mindenkit, hogy heti kétszer kimehessek futni esténként vagy reggelente. Ha valamelyik gyermek velem tartana, én csak örülnék is neki. De van otthoni torna is, sőt erre szakosodott edzők is. A mozgás, a kintlét, a szabadság, a természet a legnagyobb kincsünk. Kint szinte megszűnik a fiam szenzoros lenni. Szinte semmi tünete nincs. Egyre önállóbb. Már alig várom, hogy a szenzoros kertünkben elindítsuk a klubfoglalkozásokat, mert az biztos, hogy rengeteget fog jelenteni. A sport, a természet fontos a gyereknek és a szülőnek is. De együtt megélni a legjobb. A hétvégi túrázások, kerti munkák a legjobbak a családnak nálunk.
  7. “én-idő”, me-time, kényesztetés, gondoskodás – kinek mit jelent a kényesztetés? Van, aki arra vágyik, hogy végre vegyen egy habos fürdőt, van, aki manikürről álmodik, én például írni szeretek és színezni, rajzolni, alkotni (nem vagyok tehetséges, egy picit se tudok rajzolni, de ez nem tart vissza). Miért ne lehetne délelőtt 11:30-kor beállni a zuhany alá 5 percre és élvezni, hogy csak úgy zuhan ránk a víz? Ha spórolósak vagyunk (gyűlölöm a pazarlást), akkor fel tudjuk fogni a vizet egy lavorba, vagy kádba és fel tudjuk használni felmosáshoz vagy akár előmosáshoz. Azt azért megjegyzem, hogy a nagyobbik fiam élete első évében ritkán fordult elő, hogy 1 percnél tovább zuhanyozzak, és előre napokkal egyeztettük a férjemmel, hogy mikor szeretnék hajat is mosni. 22815334_10154872467655952_2568195358257325210_nMa már eljutok oda, hogy fürödjek egy jót, de az még várat magára, hogy a körmeimet is átlakkozzam rendszeresen. Ez van, akinek nem fontos, van, aki vágyik rá, van aki csak álmodozik róla. Mindenki más. És mást akar. Ez így van jól. De meg kell találnod azt, amire Te vágysz, és azért elindulni, még ha csak bébilépésekkel is. Tudom, hogy ez nem annyira egyszerű, de talán reggelente vagy napközben könnyebb időt fordítani erre is. Én például betettem a kicsit a csatos pihenőszékébe, és odahúztam magam mellé. És énekeltem neki közben. Ez azért nem igazi egyedül töltött én-idő, de a semminél, és a rossz közérzetnél sokkal jobb.
  8. gyereksarok, játszószoba, craft-corner, alkotósarok, tanulósarok, tanulószoba – a gyerekek úgy tanulnak önállóságot, ha megengedjük nekik azt. pexels-photo-51174Ha van egy saját területük, amiért ők a felelősek (de azért egy kétévesnek egy egész szoba még nagyon sok), akkor bizony a napi rutin része lehet, hogy ő azt tartsa rendben. Nyilván eleinte közösen kell megcsinálni, de ha az mindennap megtörténik, akkor előbb-utóbb szokássá válik (állítólag 21 nap állandó ismétlés minimum kell). Ahogyan önállóbban a gyerekek, egyedül öltözködnek, egyre kevesebbet kérnek segítséget, felszabadul a szülő egy kicsit, és inkább csak figyelemmel kell kísérni, mit alkot a gyerek a fene nagy szabadságával. Ehhez a módszerhez zseniális ötleteket ad a Montessori-elv, akár Pinteresten, blogokon, közösségi médiákon keresztül felfedezhető.
  9. művészetterápia – az alkotásnál már írtam erről, de csak érintőlegesen. A művészet gyógyít. Egy én-könyv elkészítése, a rajzterápia, a meseterápia mind mind segít abban, hogy sok terhet letegyünk. Érdemes ezt a témát kicsit körüljárni.
  10. őszinteség, nyitottság, tisztaság, becsület, szeretet – szabad sírni. unnamedSemmit nem fojtunk el, minden érzésünkhöz jogunk van. Kimondjuk, ha valami bánt, még akkor, amikor még ki lehet mondani szépen. Ha megbántjuk egymást, bocsánatot kérünk. Ha eltörünk valamit, megragasztjuk. Ha kiborul valami, feltöröljük. Ha ölelésre vágyunk, akkor ölelünk. Ha egyedül akarunk lenni, akkor megadjuk ezt is egymásnak. Jogunk van önmagunknak lenni, az álmainkat megvalósítani. Mindannyiunknak. A gyermekeinknek éppúgy, mint nekünk szülőknek.

 

Remélem, ez a pár tipp segít, de a lista nem teljes, és nem is válhat be minden mindenkinél. Mindannyian megérdemeljük, hogy jobb életünk legyen. És a legtöbb értéket nem pénzzel teremtjük.

Szeretettel ölellek:
Mariann

Kövess minket Facebookon is!

CSALÁD SZEREPE · Etess meg!

Mit hozhat a vendég hozzánk?

Mindig is tudatos voltam a gyerekeim nevelését illetően, mindig határozottan tiltottam, hogy az anno 11 hónapos kisfiamnak gumicukrot vagy hasonló szemetet adjanak. Nagyon finom a haribo, nem tagadom. Én túrórudin nőttem fel, szó szerint elvonási tüneteim voltak, amikor egy nap már nem ettem. Felnőttként is. Értem, hogy ezek beivódnak a tudatunkba. Vigyünk rudit, mert az legalább egészséges, hiszen túró. Az jó, az kell.

Amikor a gyermekeim tejallergiája, gluténérzékenysége és még egy sor ételallergiája igazolódott, és már nem csak az én fejemben léteztek ezek, akkor kénytelen voltam egy még a korábbinál is sokkal szigorúbb rendszert felállítani.

Listát írtam a rokonoknak, nagyszülőknek, hogy mi TILOS, és szigorúan, minden körülmények között tiltom. Nincs kivétel. A gyerekeknek a homlokára véstem, hogy ezt és ezt nem szabad. És működött. Minden tűnet elmúlt, nem volt több hányás, hasmenés, gyomorgörcs, 40 percnyi alvás (igen, egy egész éjszaka alatt, és nem egyszer volt, hogy nekem ennyi jutott), megszűnt az ekcéma, az orrfolyás, az örökös nátha, a fülgyulladás és még sorolhatnám. Sőt! Írom is tovább. Szinte SOHA nincs dühroham!!! Elmúlt a fejverés, enyhült a lábujjhegyezés, a sikongatás. Ezerszer kiegyensúlyozottabb mindenki. De ez egy külön cikket érdemel majd!

Az oviba is visszük az ételt, a bölcsibe is, szerencsére ezt a törvény, az ombudsmani ajánlás, az ANTSZ mind támogatja.

Így mindenki tudja, hogy nekünk nehéz kedveskedni. Minket vonakodva hívnak vendégségbe. Ezért úgy gondoltam, adok olyan listákat is, hogy mi mindent lehet, mit szabad ennie a két fiúnak, és végülis nekünk is, hiszen mi is tartjuk a diétát a kicsikkel.

Először is nem csak a diéta számít, hanem az, hogy egy szenzoros gyereknek egészen más az ingerküszöbe, mint egy átlag gyereknek. Tehát az ajándékokkal is nehéz, nem csupán a csemegével.

pexels-photo-209449Ami szinte minden családnál bejön, ha megkérdezed a szülőket! Az én fiam mondjuk csemegéből a legjobban örül a szénsavas víznek (mert az kincs neki, nagyon szereti, de ritkán kap), a paleo csokinak és bármilyen gyümölcsnek. Imádja a gyümölcspépeket mindkét fiú. Ezekkel nem lehet mellé lőni!

Ha ajándékról van szó, akkor is érdemes a szülővel konzultálni. És ami szuper fontos: higyjünk a szülőnek, ha azt mondja, hogy a gyerek most a gesztenyéknek vagy a mogyoróknak vagy egy doboz földnek örül a legjobban. Ez teljesen normális. tunderkertje-5598c3633ba5bNe akarjuk ráerőltetni a boltból vett csillivilli játékokat, ha a gyerek tényleg egy maroknyi szárazlevélnek örül. Főleg, ha a gyerek kéri is. Mert akkor egészen biztos, hogy semmi másnak nem fog örülni. A legboldogabb akkor lesz, ha megkaphatja a 425. kisautót. Nálunk volt egy korszak, amikor csak traktort akart kapni, vagy bármit, ami traktoros. A kisautók immáron 5. éve bármikor favoritok, és most a mogyoró még a nagy kincs. Nálunk szuper ajándék a gyűrűs pici jegyzetfüzet és a pici ceruza.

A lényeg csak annyi, hogy bátran egyeztess a szülőkkel, és higyj nekik! Mert a gyerek tényleg annak fog örülni a legjobban, ami éppen most a mániája. Kérdezzük meg bátran a gyerkőcöt is, ha kommunikál, mert biztosan szívesen fejezi ki szíve vágyát.

Sok sikert a karácsonyi ajándékozási ötlet listához! 😉HillarySantaGasp

Üdv, Mariann

 

Etess meg! · SZENZOROS BLOG

Mumus van a házban!

Mumus van a házban! … azaz magatartászavaros a gyerek!

Sok szülőnek segítek személyes tanácsadással, konzultálunk, beszélgetünk. Mások az írásaimat olvasgatják. Minden nap megkeres valaki. Van olyan anyuka, akivel csak csetelek, van, akivel találkozok is. A lényeg, hogy megtalálnak. Azért tudnak megtalálni, mert keresnek. Lázasan keresnek valamit, egy kapaszkodót, amit erősen rángathatnak, akkor sem esnek újra vissza a földre. Mert bizony sokszor egy problémásabb, esetleg beteg gyermek anyukájának, apukájának lenni nagyon nehéz. Többször kerülnek a szülők padlóra. Nagyon sok esetben a házasságuk is veszélybe kerül, és már nem tudnak családként, egységként funkcionálni. Ezeket a nehézségeket nem látja más, csak azok, akik ott vannak az esti fürdetésnél, a hajnali keléseknél, a reggeli morgásoknál. A legtöbbször még a közeli hozzátartozók, akikkel naponta érintkezik a gyerek se lát bele a háttérben zajló csatákba.

Szeretnék most éppen ezért a családhoz szólni. A tágabb értelemben vett családhoz. A mamához, papához, a keresztszülőkhöz, nagynénikhez, nagybácsikhoz, azokhoz, akik ismerik a gyermeket, látják, hogy a szülő küzd valami láthatatlan problémával, de pontosan nem értik, hogy mi a baj.

Én fontosnak tartom, hogy senkit nem ítélek el, senkiről és semmilyen helyzetről nem alkotok véleményt, amíg nem tártam fel a tényeket teljes mértékben. Így fogalmam sincs arról, hogy a szülők mindig joggal aggódnak-e a gyermekeikért, vagy a nagyszülők, rokonok okkal gondolják azt, hogy a gyereknek semmi baja. Nem tisztem dönteni.

Az azonban tény, hogy amikor egy édesanya úgy érzi, hogy valahogyan az ő gyermeke más, mint a többi, akkor ott valami tényleg van. Én szeretem megadni a bizalmat. Sokat küzdök azért, hogy a társadalom engedje meg az édesanyának, hogy betöltse a szerepét. Legyen ANYA, legyen ösztönös, érezze a gyermekének minden rezdülését. Ez a dolga. Minden gyermeknek szüksége van erre az ösztönös lényre maga körül. Ettől anya az anya. Ez az ősi gondoskodás az, amiben benne van minden ereje az univerzumnak. Ezt csak egy anya tudja.

Természetesen az apa szerepe és szeretete, szigora és gyengédsége ugyanolyan fontos. Életmódunk azonban jellemzően diktálja, hogy a férfi kevesebb időt tölt a gyermekkel.

Kérem, tehát, hogy bízzunk a szülőkben! Amikor a szülők orvoshoz viszik a gyereket sérülés vagy betegség miatt, sokszor túlaggódják a helyzetet. De amikor a gyerek lelkéről van szó, ritkán tévednek, ha bajt éreznek. Persze, sajnos sok olyan helyzetről is számolnak be védőnők, amikor a szülőn kívül már mindenki látja, hogy baj van. Ilyen is van.

Mi van akkor, ha a szülő úgy gondolja, hogy a gyermeke szenzoros, ADHD-s, autista vagy valamilyen egyéb problémával küzd?

Sok szülő mesél arról, hogy a közeli család ( a távolabbit már ne is említsük) nem érti és nem fogadja el az ő döntésüket a gyermek nevelését, kezelését illetően.

Én mindig elmondom, hogy ez abból fakad, hogy mindenkinek van egy mintája arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Illetve egy modellt kapott a saját gyermekkorában arról, hogyan kell helyzetekre reagálni. Ha empatikus modellt kapott, akkor felnőttként is arra fog építkezni. Ha realistán, “józan paraszti ésszel” nevelték, akkor erre tud támaszkodni. Tehát mindenkihez van egy kulcs, egy titkos ösvény, ami nem más, mint az ő kommunikációs csatornája. Valakit, aki csak az eszére hallgat, soha nem fogunk tudni meggyőzni érzelmekkel. És fordítva.

Most itt listázhatnám, hogyan kell kezelni egy magatartászavaros gyereket. Nem teszem. Ha egy gyermekről akár már feltételezés is van, hogy egyéni, speciális nevelési igényű, akkor őt speciálisan kell nevelni. Nem működnek a régi minták, a hagyományos eszközök, a bevett szokások.

Erről azonban én nem tudom meggyőzni a családokat, a rokonokat. Én csak annyit tudok kérni, hogy feltételezzük azt, hogy a szülők többet tudnak már a témáról, mint az átlagember, és küzdenek minden nap, hogy jobb legyen a gyermeknek. Tehát ne szabotáljuk a szülők törekvéseit. Inkább tanuljunk mi is! Inkább járjunk utána dolgoknak.

Például, amiről a legtöbb vita van a családokban, hogy egy magatartászavaros gyereknek szabad-e cukrot adni. Sőt, a glutén és a kazein toxikus hatása is felmerül. Hatással van a szervezetükre, az idegrendszerüket megborítja. Ez egy tény. Orvosilag, minden fórumon, minden féle fajta kutatásban bizonyított. Gasztroenterológus orvosok, neurológusok ajánlják a mentes diétát. A finomított cukrok elhagyása, azok káros hatása a csapból is folyik. Azt is mindenki tudja, hogy a koffein felpörgeti az agyat, tehát hatással van az idegrendszerre. Ha a gyerekemnek kakaót adok, kávét, fekete teát, kólát, stb, akkor én magam stimulálom az idegrendszerét (a gyomráról már ne is beszéljünk). Mindenki tudja, hogy ez így van. Mégis sokan úgy gondolják, hogy mégse árt a gyereknek. És egy egészségesen fejlődő gyereknek nyilván ugynannyira káros mindez, de legalább az idegrendszer zavarait, káros, hibás működését nem rontja tovább. Tehát finomított cukrot, ízfokozókat, adalékanyagokat vagy gyorsan felszívódó szénhidrátot adni egy gyereknek az egyik legrosszabb módja annak, hogy kifejezzük a szeretetünket.

Én megértem, hogy egy nagyszülő szeretné kényesztetni az unokáját. Ennek nagyon sok szuper módja van, ami nem káros a gyereknek. Lehet például nagyon sok féle egészséges édességeket enni, pl. paleo csokit vagy ha tejmentes, akkor étcsokit. Van cukormentes gumicukor és nyalóka is! Vannak mimen kekszek, vagy glulu termékek, amelyek akár házhoz is rendelhetőek országszerte.

A Szafi lisztcsalád már mindenre hoz megoldást, és percek alatt készen van a “bedagasztott” kenyér vagy a kakaós csiga. Ma például pizzát sütök a fiúknak, és holnap csigát visznek. És ez negyed annyi idő alatt készül el, mint a hagyományos élesztős, cukros, lisztes verzió.

De nem is ez a legfontosabb, hanem a bizalom. A támogatás. Az, hogy hiszünk-e egymásban, hiszünk-e egymásnak. Sokszor a valódi dráma a színfalak mögött zajlik, ott játszák a lényeget. Nem tudhatjuk, ott mi van. Próbáljuk hát elhinni, hogy a másik embernek oka van arra, amit tesz. Ha egy szülő egy bizonyos diétát ír elő a gyermekének, orvossal konzultálva, akkor bízzunk benne, hogy tudja, mit csinál. Támogassuk őt, ne nehezítsük meg az amúgy is nehéz feladatát.

Hogyan tudunk segíteni? -Olvass tovább

Ha Te segítenél nekünk…

Köszönöm, hogy elolvasta. Köszönöm, hogy elolvastad.

Szeretettel: Mariann

Kék Erdő Alapítvány

 

Etess meg! · SZENZOROS BLOG

Táplálkozás és magatartászavar

Vendégposzt

Írta: Wágner István

Két (vagy több) tényező kapcsolatának vizsgálatához elengedhetetlen először annak meghatározása, mit is értünk maguk alatt a fogalmak alatt. Ha a magatartászavart vesszük, akkor általában a pszichológiai meghatározást értjük alatta. Akárhogy is, egy szubjektív megfogalmazást kapunk, mely a normától való olyan fokú eltérést fogalmaz meg, amely áthágja a szociális szokásokat, elvárásokat. Abból is látszik szubjektivitása, hogy a „normális” viselkedés az idők folyamán változik, az éppen aktuális szokásoknak megfelelően. Például, néhány ezer vagy akár csak néhány száz éve, ha valaki isteni jelenésre hivatkozott, az teljesen elfogadott dolog volt (elég csak Mózesre vagy Jeanne d’Arcra gondolnunk). Ma már ugyanennek a kitartó hangoztatásáért pszichiátriai ellátás jár. Tehát ami ma magatartászavar, az a múltban vagy a jövőben lehet, hogy normális viselkedés, és fordítva.

A táplálkozás fogalma elsőre nagyon egyszerűnek tűnik: amit megeszünk vagy megiszunk, s ami felépíti testünket. Ha azonban jobban belegondolunk, a fizikai testünk mellett tápláljuk lelkünket és szellemünket is. A buddhizmus több ezer éve használja a táplálkozásnak ezt a bővebb meghatározását. Ha szigorúan csak a fizikai test táplálását vesszük, akkor is ott van a sport, a pihenés, a helyes légzés, amelyek hozzájárulnak annak egészségéhez.

Az első dolog tehát, amit megállapíthatunk, hogy nagyon nehéz az életjelenségeket egzakt definíciókba gyömöszölni. Ugyanakkor, ha valakiről megállapítják, hogy „magatartászavaros” és ekképpen bánnak vele, akkor belekényszerítik ebbe a szerepbe, amelyet, ha az illető még nem kiforrott személyiség – például gyermek –, könnyen magára vehet és idővel magáévá tehet.

A távol-keleti kultúrák a viselkedést, a lelki alkatot (ahogy minden egyéb mást is) két ellentétes, egymást kiegészítő minőség, erő eredőjeként értelmezik (Kínában yang és yin, Japánban sanuki és awa). Ha ezek egyensúlyban vannak, az jelenti az egészséget, a hatékonyságot. Ha valamelyik túlsúlyba kerül, akkor az ellentétes minőséggel igyekeznek visszaállítani az egyensúlyt. Leegyszerűsítve ez például azt jelenti, hogy a túlzottan fiús gyermekeket a nőies irányba, míg a nőies gyermekeket a fiús irányba terelik, mert ha túl gyenge az egyik pólus, az veszélyes a társadalomra vagy az egyénre. Empátia nélküli férfi virtus: ennek eredményét látjuk a mai világunkban. Ugyanakkor a túlzottan nőies érzelemvilágú emberek könnyen áldozattá válnak. A nevelésnek tehát óriási szerepe van. Természetesen, vannak olyan fokú magatartási zavarok, amelyek mind az egyén, mind a társadalom számára komoly problémát jelentenek, de fontos, hogy az egyedi eseteket ne általánosítsuk, hiszen nincs két egyforma ember, így nincs két teljesen egyforma megoldás sem.

Ezt azért tartottam fontosnak bevezetőként, mert a különféle magatartászavarok és idegi-fejlődési rendellenességek, látszólag járványszerű terjedése egyre több családra ró hatalmas terhet, ugyanakkor látjuk azt is, hogy maga a mai „norma”, társadalmunk mai képe is távol áll az ideálistól.

Térjünk rá a táplálkozásra. A táplálkozási és diétás tanácsok útvesztőjében rendkívül nehéz eligazodni. Ha megvizsgáljuk, melyek a közös pontok, illetve az epidemiológiai vizsgálatok és saját magunk személyes tapasztalatait is figyelembe vesszük, néhány biztos pont azért akad. Számtalanszor bizonyított és ma már köztudott tény, hogy a manapság túlzásba vitt finomított cukor használata rendkívül káros a szervezetünkre, s a legtöbb civilizációs betegségben szerepet játszik. Kisgyermekeknél is jól megfigyelhető, hogyan változik meg a viselkedésük egy jó adag cukor hatására. A legfontosabbnak tartom a finomított cukor kiiktatását vagy legalább minimalizálását az étrendben. Ide tartozik a finomliszt, az abból készült tészták, péksütemények, az üdítőitalok is.

A másik, legtöbb vitát kiváltó termék a tehéntej. A világ eddigi legnagyobb szabású vizsgálata, a Kína-tanulmány (könyvben is megjelent, szerzője T. Colin Campbell) számos kutatásra hivatkozik, melyek megerősítették a tejfogyasztás és a civilizációs betegségek közötti kapcsolatot. Az anyatej és a tehéntej összehasonlítása során azt látjuk, hogy bár mindkettőt tejnek hívjuk, óriási különbségek vannak az összetételük és az emberi szervezetre való hatásuk között. Egyes kutatók szerint az allergia, az autizmus, az autoimmun betegségek egyik kiváltó oka is lehet, ha anyatej helyett a kisgyermek tehéntejet kap. A tejcukrot lebontó laktáz enzim kb. 4-5 éves korunk után drasztikusan lecsökken, így annak lebontását már nem tudja a szervezetünk megfelelően elvégezni. Emiatt nemcsak kisgyermek korban, hanem később sem ajánlják a tejfogyasztást. A feldolgozott, fermentált tejtermékek ebből a szempontból egy fokkal jobbak lehetnek.

tray-2546077_1920

Nem maradhat ki természetesen a glutén sem a vizsgálatunkból. A gluténérzékenység járványszerűen terjed, ugyanakkor rendkívül nehéz az átállás a gluténmentes étkezésre, mert ez élelmiszeripar szinte mindenhol használja, vagy pedig nyomokban tartalmazhatják az élelmiszerek. A glutént tartalmazó gabonák megítélése talán a legellentmondásosabb a táplálkozási rendszerek összehasonlításakor: míg a makrobiotikus vagy a kínai táplálkozás fontos szerepet szán ezek fogyasztásának, addig például a paleolit táplálkozás óva int tőle. A kérdés tehát adódik: kinek higgyünk? Sokszor szubjektív döntés születik: amelyik szimpatikusabb és közelebb áll a jelenlegi táplálkozásunkhoz, amellett foglalunk állást – ez azonban nem magyarázza meg az ellentéteket, s főként nem ad valódi választ az egészséges táplálkozás iránti kérdéseinkre. A gluténérzékenység ma már kiszűrhető. Ha van érzékenység, akkor elhagyandó, ha nincs, akkor pedig fogyasztható, de ne a finomított változatban!

Véleményem szerint az ellentmondásokból kivezető út az lehet, ha más szemszögből is megvizsgáljuk a problémakört. Legelőször is tisztázzuk a tényeket, melyeket biztosan tudunk:

  1. Az ember a természet, az élővilág szerves része. A természetben minden mindennel összefügg, tökéletes rendszert alkot, amelyben nincsen hulladék, felesleges elem. E csodálatos körforgásban a növények, állatok, baktériumok, gombák stb. együttesen és együttműködve léteznek és tevékenykednek. Egymást táplálják, s együtt tartják fenn az ökoszisztémát.
  2. Az ember emésztőrendszere a nagyrészt növényi alapú, vegyes táplálkozáshoz ideális – fogazatunk egynyolcad része csökevényes tépőfog (4 szemfog), a többi a növények aprítására és őrlésére szolgál. Bélrendszere szintén nagyban eltér a ragadozókétól. Figyelemre méltó az a tény is, hogy a ragadozó állatok, ha találkoznak egy lehetséges prédával, ösztönösen azonnal igyekeznek elkapni és elfogyasztani. Az ember – vegyük példának a leginkább ösztönös kisgyermekkort – ha meglát egy „prédaállatot”, a megfigyelések szerint nem próbálja meg széttépni, s megenni. Ez arra utal, hogy az ember elsősorban nem ragadozó lény.
  3. A természetben élő állatok az élőhelyük adta táplálékokat fogyasztják, annak lehetőségeit maximálisan kihasználva.

Ezek alapján a javasolt táplálkozás:

  1. A teljes értékű táplálékok fogyasztása, s nem az egyes alkotóelemek vagy hatóanyagok kiemelése. Egy tetszőleges növényben több ezer alkotóelem van, melyek szinergiás hatással működnek együtt az életfolyamatokban. Ha valamely hatóanyagot kiemelünk és egyoldalúan alkalmazzuk, az a modern kori táplálkozástudományi kutatások szerint nem hozza ugyanazt a hatást, mint természet adta formájukban. A legjobb az ideális, nem pedig a maximális.
  2. A növények adta egészségügyi előnyök arra biztatnak bennünket, hogy ezeket érdemes relatíve nagyobb mennyiségben fogyasztani, mint ahogyan a mai nyugati táplálkozásban szerepelnek.
  3. Lehetőleg a saját élőhelyünkön, vegyszermentesen megtermelt élelmiszereket válasszuk. Ha nekünk nincs lehetőségünk (kedvünk) ezek termesztésére, akkor a legjobb olyan termelőkkel szövetkezni, akik ezt megteszik. Ez fokozottan érvényes az állati eredetű táplálékokra, mert az ún. haszonállatok többnyire embertelen körülmények között és óriási hormonterhelés alatt élnek.

A táplálékkiegészítők terén is fontos szempont, hogy azok teljes értékűek és minél kevésbé feldolgozottak, átalakítottak legyenek. Bár ez nem helyi termesztés hazánkban, az algakészítmények (spirulina, chlorella alga, leginkább por vagy tabletta formájában) fogyasztása jó választás lehet, mert ezek tartalmaznak minden olyan tápanyagot, amelyre a szervezetünknek szüksége van.

Egy másik szupertáplálék a méhek által gyűjtött virágpor. Ezek nem egyeznek meg a gyakran allergiát okozó virágporfajtákkal, ugyanakkor érdemes a szedésük előtt bőrpróbát végezni, illetve hozzáértőtől tanácsot kérni az adagolásra vonatkozóan. Remek fehérjeforrás, s többek között nagyon jó immunerősítő hatása ismeretes.

Összefoglalásul, véleményem szerint a magatartási zavarokra ajánlott táplálkozás tulajdonképpen nem tér el az egyébként is egészséges táplálkozástól – ami jó az ember szervezetének, az jó az idegrendszerének, kedélyállapotának is. Ami a jelek szerint leginkább káros az idegi folyamatokra, tehát kerülendő: finomított cukor, ízfokozók, előrecsomagolt élelmiszeripari félkész- és késztermékek, vegyi anyagok – tehát minden, amit nem az anyatermészet, hanem a feldolgozóipar tesz bele az ételeinkbe. Az élelmiszereken túl jól megfigyelhető még gyermekeknél a televízió és a számítógép idegrendszert stimuláló hatása, ezt is érdemes tehát kontrollálni.

Akár valamely összetevő (pl. glutén, kazein) kiiktatása, akár táplálkozásunk megváltoztatása mellett döntünk, érdemes azt a család minden tagjának elmagyarázva, céljainkat tisztázva megtennünk, s az egyes változtatásokat legalább egy hónapig tesztelni, hogy a hatást megfigyelhessük. Ha például kizárjuk a tejtermékeket, akkor várjuk ki az egy vagy két hónapot, s ha a hatással nem vagyunk elégedettek, akkor ezután próbálkozhatunk másfajta módosítással is.

A táplálkozás egy óriási terület, így nehéz röviden összefoglalni vagy tanácsot adni, ugyanakkor egy kulcsszó mindenképpen van, amely segít bennünket: „természetes”. Ahogy az életben, úgy az ételben is az egészség, és nem a betegség a természetes állapot.

Wágner István

Természetes gyógymódok tanácsadó